2015. december 28., hétfő

Christkindlmarkt

A december általában már a karácsonyi készülődésről, várakozásról szól, az idő sem kedvez a nagy kirándulásoknak, legfeljebb ha leesik egy kis hó. Ilyenkor már bejegyzések sem nagyon születnek, de idén ötvöztük a városnézést a karácsonyra hangolódással, és átruccantunk egy napra Bécsbe. A barátaink hívtak el minket, mi pedig örömmel vállalkoztunk az útra. Már komolyabb múltunk van a várossal, mindig öröm visszatérni. Először 2008-ban töltöttünk el ugyanígy egy napot kettesben az adventi vásárban, majd 2009-ben az őszi félévet Bécsben töltöttem Erasmus ösztöndíjjal. Az alatt a pár hónap alatt is sok élményem lett a városról, rengeteget sétáltam, megismertem az egész belvárost, járt nálam látogatóban Viktor, a szüleim, Evelinék és Viktor szülei is, így most kint is rengeteg emlék rohant meg.


2015. október 25., vasárnap

A Zsolnay család, a Tenkes kapitánya és más történetek

Mint az a bejegyzéseinkből is kiderült már, a házon kívül töltött szabadidőnket általában aktívan töltjük, főleg erdei kirándulásokkal, vagy városnézésekkel. Ez igaz az egynapos hétvégi kiruccanásokra és a nyaralásainkra is. Nyáron sem vagyunk nagy strandolósak, de pár éve rájöttünk, hogy egy kis wellness még senkinek sem ártott meg. Így október-november környékén általában elutazunk valami kellemes kis pancsolós szállodába három napra. Idén sem volt ez másképp, már szeptemberben megterveztük ezt az október végi három napot, amit most Siklóson töltöttünk el. Természetesen teljesen ilyenkor sem hazudtoljuk meg önmagunkat, mert mindig beiktatunk kisebb-nagyobb túrákat, kulturális programokat és geoládázást.

2015. október 11., vasárnap

Kőszentek az utak mentén - Nepomuki Szent János

Az országot járva számtalan útmenti szoborral találkozhat az ember, városok közelében, erdők mélyén, szántóföldek szélén, útkereszteződésekben is állnak keresztek, Mária szobrok és egyéb segítő szentek szobrai. Készülhetnek kőből, fából, fémből, és a különböző korok stílusait tükrözik vissza. Én nagyon szeretem ezeket a szobrokat, főleg, mikor a legváratlanabb, legeldugottabb helyen találok rá egy-egy ilyen alkotásra. Ezért úgy döntöttem, hogy összeszedem a leggyakrabban előforduló szenteket, és egy sorozatban mutatom be őket, amennyiben lehetséges, saját képekkel illusztrálva.


2015. szeptember 8., kedd

Kéktúra 22. szakasz - Szarvaskő-Sirok

Dátum: 2015. 08. 21.
Táv: 23,3 km
Mozgási idő: 5h 10m
Mozgási átlagsebesség: 4,5 km/h
Teljes szintemelkedés: 675 m
Nehézségi fok: ***

Útvonal:
Szarvaskő - Gilitka gödre - Rozsnakpuszta - Alma-lápa-tető - Törökasztal - Barát- és Apáca-sziklák - Sirok


2015. szeptember 7., hétfő

London: A modern világ

Egy nagy témakörünk maradt még ki a londoni utazásunk bemutatásából, amit a "modern világ" kifejezéssel próbáltunk meg összefogni. A történelemben az újkor második nagy szakaszát nevezik modern kornak. Általánosan elfogadott vélekedés szerint a francia forradalommal kezdődött és mind a mai napig is tart. Most én ebben a bejegyzésben nem nyúlok vissza 1789-ig, hiszen Juli már rengeteget írt a monarchiáról, a viktoriánus Londonról, és a XIX. századról. Nézzük meg milyen nyomokat hagyott a XX. század (Viktória 1901-es halált követően) Londonon, pontosabban hozzánk mi minden jutott el az itt töltött 8 napban.


2015. augusztus 31., hétfő

London: Brighton, egy nap a tengernél

Mikor a londoni hetet tervezgettük sokat gondolkoztunk azon, és mások is kérdezték, hogy kimozdulunk-e a városból, vagy végig ott leszünk. Az alapkoncepció az volt, hogy maradunk, hisz először látjuk a várost, biztosan lesz annyi program, ami egy hétre elegendő, minek töltsük a drága időnket felesleges utazgatásokkal egy-egy távolabbi helyszín kedvéért. Egyedül Brighton merült fel, mint egy lehetséges, és nem túl távoli úticél, mert hát ott a tenger. Mikor londontjárt barátainkat kérdezgettük, hogy miket érdemes megnézni, mi az ami kihagyhatatlan, ők is javasolták ezt a tengerparti üdülővárost, mert hogy nagyon szép. Így végül, mikor összeállt a teljes heti tervünk láttuk, hogy bele fog férni egy egynapos kiruccanás.


2015. augusztus 29., szombat

London: Múzeumok

Mint minden nagyváros, London is bővelkedik különböző múzeumokban, a galériáktól kezdve a különböző tematikus kiállításokig. Rómában és Párizsban is jártunk több képzőművészeti múzeumban, így Londonban most más témák felé fordultunk. Egyértelmű volt, hogy a British Museumot - a  világ különböző tájairól összegyűjtött kincsekkel - felkeressük, bár azt is tudtam, ezt sem fogjuk tudni egy nap alatt bejárni, így már előre tájékozódtam a főbb tematikákról, hogy tudjunk választani. Aztán Viánál olvastam a Természettudományi Múzeumról is, hogy ott micsoda dínók vannak, amit muszáj volt látni, és erről Viktort sem kellett sokáig győzködni. A harmadik pedig a Science Museum volt, amiről én is olvastam, munkatársam is nagyon ajánlotta, és végül Viktor beszélt rá, hogy ott is sok csodát fogunk látni.


2015. augusztus 27., csütörtök

London: Greenwich, a térképészek Mekkája

Greenwich. Melyik térképésznek vagy földrajzosnak ne dobbanna meg a szíve, és ne jönne lázba ennek a névnek a hallatán. Hiszen itt kezdődik minden. No jó, legalábbis a földrajzi hosszúsági körök és az időzónák számítása. És ez nekünk fontos, már-már kultikus hely. Így egyértelmű volt, mikor elkezdtük otthon megtervezni a heti programunkat, hogy Greenwichbe elmegyünk, mert azt a vonalat látni kell.

Juli nyugaton | Viktor keleten

2015. augusztus 25., kedd

London: A teniszszentély

Úgy látszik nyaralás már nem maradhat ki valami híres sporthelyszín meglátogatása nélkül. Persze azért kérdezzük meg erről Julit is, mivel eddig a sport csak a fociban, a helyszínek pedig híres stadionokban nyilvánultak meg, ő pedig egyáltalán nem rajong ezért a remek sportágért. (Be kell valljam, én is egyre kevésbé.) Ráadásul a stadionokat is csak kívülről tudtuk eddig szemügyre venni. Már Párizsban is felmerült, hogy a Stade de France helyett a Roland Garros helyszínét látogassuk meg, végül azonban mégis a stadionhoz utaztunk ki. Londonban talán még nagyobb volt a dilemmám, hiszen a Wembley és Wimbledon is a saját sportáguk ikonikus helyszínei. A választásunk ezúttal a teniszre esett. És milyen jól tettük...


2015. augusztus 23., vasárnap

London: Egy monarchia élete

London és egész Anglia életét áthatja az a tény, hogy az államformájuk még máig királyság. Korábban még nem jártunk ilyen országban, és ez turistaként sem elhanyagolható szempont, illetve jelen van az egész ország életében. De mivel hatalmuk már csak jelképes, inkább reprezentatív szerepe van a királyi családnak, így a birodalom szereti őket, őszinte tisztelet övezi őket, ami az arra járó turistákra is átragad. Egészen más érzés volt olyan kastélyokban, várakban járni, olyan tárgyakat megnézni, amiket nem többszáz évvel ezelőtt használt egy "mesebeli" király, hanem a mai napig élő elemei a királyi család mindennapjainak. Én kedvelem a kastélyokat, és a hasonló történelmi helyeket, szívesen nézegetem a régmúlt tárgyait, és gondolkodom el a régi emberek életén, de ez most egy egészen különleges élmény volt így. Induljunk most egy sétára, melyben megmutatom, milyen királyi és birodalmi helyszíneket kerestünk fel a hetünk során.

2015. augusztus 21., péntek

London: Illésék szekerén

Végre ide is eljutottam. Azt nem mondhatom, hogy gyerekkori álmom vált valóra az idei, Londonban tett nyaralásunkkal (ugyanis az Róma volt), de a két hatalmas európai turistaközpont, Róma és Párizs után mindig is szerettem volna eljutni a ködös Albionba. Az ember tudja, legalábbis sejti, hogy az angol népek másfélék, nem hasonlíthatók a laza olaszokhoz, vagy a művész franciákhoz (hogy két klasszikus sztereotípiát is ellőjek). Szerettem volna viszont azt is megnézni, hogy vajon az angolok tényleg udvariasak? Tényleg annyira ragaszkodnak az uralkodójukhoz? Tényleg állandóan halat esznek krumplival? Az eltöltött 8 nap alatt jó néhány kérdésre választ kaptunk, olyanra is, amit fel sem tettünk.

2015. június 29., hétfő

Levendulás vendégposzt, illetve vendégséta

Ez most egy rendhagyó poszt lesz, ugyanis - sajnos - nem vettünk részt az élményben. De a szép képeket szeretném itt megmutatni. Apa és Gábor egy délelőttöt töltöttek a Pannonhalmi Apátság arborétumában, ahol egy hatalmas levendulás pompázik júniusonként. Két éve már együtt is voltunk kint, csak akkor nem volt nálunk fényképezőgép. Most volt náluk gép, de nem voltunk náluk mi. :( Hát így megy ez, tökéletes együttállás nincs. De akkor most álljanak itt a szebbnél szebb fényképek. Köszönet értük a fiúknak.

2015. június 28., vasárnap

Séta egy vulkánon

Dátum: 2015. 06. 21.
Táv: 4,76 km
Mozgási idő: 1h 30m
Mozgási átlagsebesség: 3,2 km/h
Teljes szintemelkedés: 300 m
Nehézségi fok: *

Vasárnapra csak egy könnyed kis sétát terveztünk a Somlón. Anya, apa, Viktor és én indultunk neki, szegény Gábor otthon maradt, hogy az államvizsgájára készüljön. (De azóta már büszke diplomás villamosmérnök lett. Hurrá-hurrá!) Szegényt nagyon sajnáltam, de ilyen a diáksors. Az időjárás elég vegyesen alakult, féltünk is picit, hátha megázunk, ha nem sütött a nap egész hűvös volt, de ha előbújt, nem győztük levetni a pulcsikat. De az esőt megúsztuk, és egy kellemes napot töltöttünk el az ország legkisebb borvidékén. Szinte napra pontosan 10 évvel ezelőtt jártunk már itt egyszer, akkor épp én készültem az érettségire. Most valamivel nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb állapotban élvezhettem a kirándulást.

2015. június 19., péntek

Szellemek a Svábhegyen

A csillagok különös együttállásának köszönhetően abban a szerencsében volt részem, hogy sétálhattam egyet tesómmal a Svábhegyen. Karácsonyra kapott tőlünk egy sétajegyet a Budapesti Aszfaltprojekt egy szabadon választott alternatív városnéző túrájára. Mi már voltunk egy ilyenen Viktorral, amit nagyon élveztünk, így úgy gondoltuk, jó ajándék lesz. Hosszas szervezés után végül a Szellemek a Svábhegyen fantázianevű programot választottuk ki.

Jó hétvégét sikerült kiválasztani, beköszöntött az igazi nyár, a kánikula, de bíztam benne, hogy fenn a hegyen, a száz éves fák árnyékában kellemes napunk lesz. Ebben aztán később sem kellett csalódnunk. Felbuszoztunk a Svábhegy Városkút megállójáig, és innen indult el kis csapatunk a végül 3,5 órásra nyúlt történelmi időutazásra.

2015. május 27., szerda

Kéktúra 23. szakasz - Bükk

Nagyon rákaptunk az Országos Kéktúrára. Már a tavaly tavaszi kirándulásunkat is az OKT motiválta részben, az idei kirándulásunkat pedig már egy az egyben a 23. túraszakaszra fűztük fel. Időközben Juli ajándékba kapott Kéktúra atlaszt, kéktúrás fotóalbumot, egy másik élménybeszámolós könyvet. Mind-mind csak növelte a lelkesedésünket olyannyira, hogy még haza sem értünk, már a következő szakasz kiválasztásán, valamint annak logisztikáján gondolkodtunk. Ne rohanjunk azonban ennyire előre, lássuk hogyan telt a kalandos bükki kirándulás.

2015. május 16., szombat

Edzés a Kevélyen

Dátum: 2015. 05. 09.
Táv: 21,1 km
Mozgási idő: 4h 32m
Átlagsebesség: 4,6 km/h
Teljes szintemelkedés: 677 m
Nehézségi fok: ***

Edzenünk kell, ugyanis nagy vállalkozás előtt állunk. Legalábbis nekünk nagy. A pünkösdi hétvégét a Bükkben fogjuk tölteni, és terveink szerint három nap alatt végigjárjuk a kéktúra útvonalát Putnoktól Sirokig. Erre készülve használtuk ki a szép idős szombatot, és indultunk neki a Nagy-Kevélynek.

2015. május 1., péntek

Balatonfüredi évadnyitó - Deocaching 2015

Lassan ért idén ide a tavasz, aztán egyszer csak itt volt, teljes valójában. Így a kirándulásaink is megcsúsztak, és eddig csak kisebb sétáink voltak. Nagyon megörültünk neki, mikor megláttuk, hogy a debreceni kesserek Balatonfüreden rendezik meg a már több éves múltra visszatekintő DeoCaching rendezvényüket (két éve már részt vettünk rajta egyszer Debrecenben). Gyorsan és könnyen beszerveztük a szüleimet is, végül a tesómat is, jelentkeztünk, és tűkön ülve vártuk a hétvégét. Az idő pedig nagyon kegyes volt hozzánk, csodálatos tavaszi, kora nyári melegben és napsütésben volt részünk.

2015. április 29., szerda

Virágszemű

Egy családilag kedvenc mesénk ihletett meg, hogy összegyűjtsem a benne szereplő virágokról túráink során készült saját fotóinkat. Aktuális is most, hiszen jó részük tavasszal nyílik. Következzen itt most hét kék virág és Varga Julcsa szeme. 

2015. március 6., péntek

5000 napos az egri vár

A Kedves Olvasó joggal kérdezheti, hogy a címben közölt állítás vajon hogyan felel meg a valóságnak. A poszt elolvasás után mindenre fény derül. A történet valahol 2008-ban, vagy nem is, valamikor 2001-ben kezdődött. 

2015. február 16., hétfő

Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér

Mikor elmúlik a szülinapom, ami egy téli ünnep, én már nagy erőkkel készülődöm a tavaszra, napról napra várom a jó idő beköszöntét, figyelem a fák rügyezését, a hóvirágok, ibolyák érkezését. Úgy érzem, idén sem lesz ez másképp, főleg, hogy a családom rá is segített erre az érzésre. Az idei ajándékaim egy része a túrázós énem támogatására lettek kihegyezve, Viktortól és a szüleimtől is egy-egy kéktúrás könyvet kaptam. Hát mit tehet ilyenkor a természetszerető turista, elkezd erősen vágyakozni kifele.

2015. február 8., vasárnap

Behavazva

Emlékszem még gyerekkorom nagy havazásaira, amikor szinte a házból alig lehetett kilépni az udvarra. Arról már nem is beszélve, hogy Domoszlót sem tudtuk busszal elhagyni, így a középiskola is mellőzött egy pár napra. Ma ilyen időjárás már csak elvétve (mondhatnánk hébe-hóba) fordul csak elő, ezért különösen meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy térdig érő hóban botorkáljunk a vidéken. Az idei tél épp Győrben talált minket, hát tettünk egy kis sétát a gönyűi erdőben.

2015. január 26., hétfő

Különböző korok lakótelepei

Az év vége körüli időszak rendszerint a pihenésről szól. Mi Julival a szokásos körünket futottuk: győri karácsony, majd domoszlói karácsony, végül pedig kettesben is eltöltöttünk egy hetet, mielőtt belevettük volna magunkat a következő évi munkálatokba. Én mondhatni egy kicsit túl is pihentem magam. Annyira besokalltam az otthon üléstől, hogy Újév után már én mondtam Julinak, hogy menjünk, sétáljunk egyet valamerre.