Séta egy vulkánon

Dátum: 2015. 06. 21.

Táv: 4,76 km

Mozgási idő: 1h 30m

Mozgási átlagsebesség: 3,2 km/h

Teljes szintemelkedés: 300 m

Nehézségi fok: *

Vasárnapra csak egy könnyed kis sétát terveztünk a Somlón. Anya, apa, Viktor és én indultunk neki, szegény Gábor otthon maradt, hogy az államvizsgájára készüljön. (De azóta már büszke diplomás villamosmérnök lett. Hurrá-hurrá!) Szegényt nagyon sajnáltam, de ilyen a diáksors. Az időjárás elég vegyesen alakult, féltünk is picit, hátha megázunk, ha nem sütött a nap egész hűvös volt, de ha előbújt, nem győztük levetni a pulcsikat. De az esőt megúsztuk, és egy kellemes napot töltöttünk el az ország legkisebb borvidékén. Szinte napra pontosan 10 évvel ezelőtt jártunk már itt egyszer, akkor épp én készültem az érettségire. Most valamivel nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb állapotban élvezhettem a kirándulást.

A Szent Márton-kápolna mellett parkoltunk le, ez már egészen a hegy szoknyáján helyezkedik el, nem kell túl sokat mászni felfele. Így anya fájós talpát is kíméltük kicsit. A Somló is tipikus vulkáni tanúhegy, mint a többi déli szomszédja. Bár itt nem annyira híresek a bazaltorgonák, mint a Badacsonyon vagy a Szent György-hegyen, és talán nem is megközelíthetőek, de a hegy szoknyájától, a legfelső utcáktól remek kilátás nyílik rájuk.

Szent Márton-kápolna

Kilátás a tanúhegyekre

A kápolnától indult a kis túránk, az utolsó présházakat és szőlőket hamar elhagytuk. Több pontról is szép kilátás nyílt a Balaton-felvidéki tanúhegyekre. Beérve az erdőbe először egy keskeny, bazaltomladékkal borított ösvényen araszoltunk fel, majd egyszer csak egy lávalépcsőházba értünk.

Lépcső lávából

A lépcsőházból aztán egy rétre értünk. A mai világban meglepő, hogy egy ilyen nehezen megközelíthető helyen, a hegy oldalában frissen kaszált rétet találtunk. Ez korábbi ittjártunkkor is így volt, úgy tűnik általános.

A lankás réten átvágva következik a hegy legnehezebb része, egy jó kis kaptató. De szerencsére nem hosszú, így egy 5-10 perces mászással le is lehet gyűrni a távot.

És már fenn is vagyunk a tetőn, ami egy elég nagy kiterjedésű, dimbes-dombos plató. A déli szélén egy hatalmas kereszt, és egy elég érdekesen megformált Szent István szobor áll. Nekem kicsit olyan hatást kelt, mintha a pogányokra akarna lesújtani, vagy várná az isteni igazságszolgáltatást. A feje felett gyülekező fekete felhők még rásegítettek erre a hatásra.

A szobor körbefényképezése és a kilátás után leereszkedtünk a várhoz. Azt hinné az ember, hogy egy vár a hegy tetején van. Hát itt nem. Miután az előbb olyan ügyesen felküzdöttük magunkat a tetőre, most egy még meredekebb ösvényen ereszkedhettünk le a másik irányba, mígnem elértük a várat. Előző ittjártunkkor épp tatarozták, így nem tudtunk bemenni, de mára befejeződtek az állagmegóvó munkálatok, így bejárhattuk az összes termeit. A várat a XIV. században említik először írásos formában, és onnantól kezdve számos alkalommal gazdát cserélt, többek között Kinizsi Pál, Bakócz Tamás és a Szapolyai család kezén is megfordult. Bátran állta a török dúlást és a Rákóczi-szabadságharc viharait is, de ezután eltűnt a történelem színteréről és lassú romlásnak indult.

Előebéd a "főlegvárban"

Kőfej a várhegyen

És még egy kis érdekesség a várról. "A Magyar Posta 1960-ban megjelentette a Várak I. bélyegsorozatot, amelynek 1,70 ft-os tagján a somlói vár állt. Azonban a gyártásba hiba csúszott, az első ívekre a téves Somlyó nevet nyomtatták. A hibásan nyomtatott ívek nagy számban kerültek forgalomba, így a Somlyó feliratú tévnyomatok ma is gyakran előfordulnak a bélyeggyűjteményekben." (forrás) Majd apával meg is nézetem, hogy neki milyen van. Apa, nézd meg!!

Mennyi sok jó bor lesz ebből

A vár minden iránybóli megtekintése után újra visszamásztunk a hegytetőre, mert a Szent István-kilátót még kihagytuk. Ide már csak apával másztunk fel, Viktor nem a kilátók barátja, úgy tűnik anya sem volt most nagyon kilátós hangulatban, így ketten maradtunk. A felhős-párás idő miatt nem volt tökéletes a kilátás, meg eléggé fújt is a szél, de azért jól körbenéztünk mindenfele.

Szent István-kilátó

A vár felülről

Jólneveltek, csíkosak és kockásak

Miután már megnéztük a hegy minden látnivalóját, meg is éheztünk, és az idő is eléggé eljárt már, leereszkedtünk a parkolóhoz. Mi Viktorral még legyalogoltunk a taposókúthoz, mert a hegyet bemutató geoláda harmadik pontja itt volt elrejtve (az első kettő a várnál és a várhoz vezető meredek úton), ahol aztán el is időztünk egy darabig, míg megtaláltuk a jelszórészletet.

Taposókút

Itt apáék összeszedtek minket, és meg sem álltunk a noszlopi Lucullus Fogadóig, amit már többször kipróbáltunk/kipróbáltak. Szerencsénk volt, a jóidőben teltház volt, de épp odaértünkkor szabadult fel a teraszon egy asztal, így nem maradtunk éhen. Számos helyi specialitást kipróbáltunk, mi anyával egy kis Somlói Juhfarkkal zsibbasztottuk le magunkat, míg Viktor somlói galuskával zárta az ebédet.

Nem mondhatjuk, hogy túlzottan megerőltettük volna ma magunkat, de mindenképp egy kellemes napot töltöttünk el kinn a természetben. Hisz nem lehet mindig teljesítménytúra hosszat menni.