Mint minden nagyváros, London is bővelkedik különböző múzeumokban, a galériáktól kezdve a különböző tematikus kiállításokig. Rómában és Párizsban is jártunk több képzőművészeti múzeumban, így Londonban most más témák felé fordultunk. Egyértelmű volt, hogy a British Museumot - a világ különböző tájairól összegyűjtött kincsekkel - felkeressük, bár azt is tudtam, ezt sem fogjuk tudni egy nap alatt bejárni, így már előre tájékozódtam a főbb tematikákról, hogy tudjunk választani. Aztán Viánál olvastam a Természettudományi Múzeumról is, hogy ott micsoda dínók vannak, amit muszáj volt látni, és erről Viktort sem kellett sokáig győzködni. A harmadik pedig a Science Museum volt, amiről én is olvastam, munkatársam is nagyon ajánlotta, és végül Viktor beszélt rá, hogy ott is sok csodát fogunk látni.
Natural History Museum
A Természettudományit látogattuk meg elsőként. Az otthoni tervezgetések és időbeosztások közben még nem találtuk neki meg a tökéletes helyet, de aztán a már sokat emlegetett metrósztrájk megoldotta helyettünk a kérdést. Ez a múzeum ugyanis csak pár buszmegállóra volt a szállodánktól, így úgy határoztunk, ez lesz a legjobb program a megbénított közlekedés idejére, mert ha kell, még el is tudunk gyalogolni.
Nem mi voltunk az egyetlenek, akik aznap a természettudományokkal akartak szorosabb barátságot kötni, de gondolom Londonban sem nagyon van olyan nevezetesség, ahol ne lenne konstans sor. Itt is jó hosszan kígyóztak az emberek, de mivel a belépés ingyenes, a sor gyorsan halad, nem kell kétségbe esni. Közben legalább volt időnk kívülről is megcsodálni az épületet, ami direkt erre a célra épült állatokkal és növényekkel díszített hatalmas kastély. Szerintem simán elmenne bármelyik Harry Potter filmbe is díszletnek.
Azt tudtuk, hogy ez a múzeum is hatalmas, és nem lesz időnk mindenre, így már előre kijelöltük az érdekesebb részeket, hogy tudatosan tudjunk oda menni, ami érdekelt minket. (És még így sem fér bele minden a fél napos ottlétünkbe.) Ezek után elég természetes volt mindkettőnknek, hogy a dínókkal kezdünk. Naná. Kinek ne lett volna dínós korszaka kiskorában, ami aztán egy ilyen helyen újra előtör az emberből. Viktornak nyilván volt, hisz ő fiú, de Gerald Durrell: Léghajóval a dinoszauruszok földjén című meséje bennem is felkeltette az érdeklődést az őslények iránt, meg aztán ott volt Denver is, az utolsó dinoszaurusz. (Mondjuk csak csendben jegyzem meg, hogy a geológia mégis a legrémesebb egyetemi emlékeim közé tartozik, no de ott nem is volt szó dínókról, csak kövekről.)
Jégkorszakos páncélos ősállat |
A múzeum egyébként nagyon hatásosan indít, ahogy belépünk a hatalmas földszinti csarnokba, ott áll egy hatalmas Diplodocus csontváz. Elég jó kezdet, az ember már borítékolhatja, hogy lesz itt mit nézni. :)
Egy gyors térképszerzés után (mert az kell) megkerestük a dinoszaurusz szárnyat, és belevetettük magunkat az őshüllők rengetegébe. Ez a kiállítás úgy van kialakítva, hogy fenn a "galérián" egy függőfolyosón lehet végigsétálni, és ott van egy csomó egésztestes csontváz kiállítva, mindenféle ismert és kevésbé ismert fajtól. Pl. van Triceratops is. :) Ezen kényelmesen szemlélődve, olvasgatva, csodálkozva végigaraszoltunk, nem is lehet sietni, mert sokan vannak, pedig még csak délelőtt volt. A folyosó vége pedig egy elparavánozott részhez vezet, ami mögött egy folyamatosan mozgó mű T-Rex rejtőzik. Bár erre van kihegyezve az egész, nekem azért a csontvázak izgalmasabbak voltak. De tudom, gondolni kell a gyerekekre, akik bírják a dinóüvöltést.
Innen pedig a földszintre kanyarodunk vissza, ahol az informatívabb dínós rész következik. Számos szempontból mutatják be az életüket, környezetüket, viselkedésüket. Érdekes volt nagyon, jól érthető és nem túlzásba vitt infókkal lettünk gazdagabbak. Erről sokkal többet nem írnék, el kell menni megnézni, vagy el kell olvasni egy témába vágó könyvet.
A következő részleg az emlősök voltak, amiket megnéztünk. Itt is két szintes a kiállítás, illetve egy hatalmas terem szélén körbefut egy galéria. A tényleg óriási térben számos tengeri emlős van fellógatva, és szárazföldiek sorakoznak lenn a földön. A termet egy hatalmas kék bálna másolata uralja. Ez nem eredeti példány, de nagyon élethű, és jól szemlélteti a többi állat méretét hozzá képest. Számos egyéb cet, delfin és tengeri emlős csontváza és kitömött mása lógaszkodik még, amit egyrészt lentről, másrészt a galérián körbejárva tudunk megszemlélve. De vannak itt mindenféle szárazföldi emlősök is, össze lehet hasonlítani az indiai és az afrikai elefántot, van zsiráf, orrszarvú, és még számtalan más faj. A galériáról pedig nem csak nézelődni lehet, hanem ott kaptak helyet az információs táblák is.
Ennyi élmény után megéheztünk, és úgy döntöttünk, nem indulunk a városba kaja után kajtatni, hanem megebédelünk a múzeum éttermében. Egy nagyon jól működő rendszernek köszönhetően gyors sorban állás után leadtuk a rendelést, majd az asztalhoz vezettek, és aztán oda is hozták nekünk az ebédet. Így nem volt tülekedés, mindenki akkor asztalt kapott, ahányan volt, és nem kellett órákat sorban állni, míg az étel elkészül.
Kellemesen jóllakva, és ebéd közben kicsit pihenve megbeszéltük, hogy még egy-két dolgot megnézünk, aztán megyünk tovább. Az egyik a lépcsőház tetején kiállított óriási mamutfenyőtörzs metszete volt, ami több mint 1000 évet élet meg. Azért elég hihetetlen belegondolni, és az évgyűrűk mellett felírva láthattuk, micsoda történelmi eseményeket élt meg.
Az utolsó terem egy kicsi sötét kincseskamra volt. Itt vannak kiállítva a legkülönlegesebb, legérdekesebb leletek, tárgyak. Elég változatos gyűjtemény, látható itt dodó csontváz, ami nekem a legjobban tetszett, holdkőzet, régi kéziratok, festett Nautilus váz, stb. Ezek mind elég bőséges és érdekes információval vannak ellátva, így itt is elbogarásztunk egy ideig.
De erre a napra még a Science Museumot is beterveztük, így lassan indulnunk kellett tovább. A Föld keletkezéséről, és a földön ható természeti erőkről, vulkánokról, földrengésekről szóló részleg így sajnos kimaradt, meg persze még csomó más is, de ez volt még betervezve, viszont így még egy ok, hogy visszamenjünk.
Kellemesen jóllakva, és ebéd közben kicsit pihenve megbeszéltük, hogy még egy-két dolgot megnézünk, aztán megyünk tovább. Az egyik a lépcsőház tetején kiállított óriási mamutfenyőtörzs metszete volt, ami több mint 1000 évet élet meg. Azért elég hihetetlen belegondolni, és az évgyűrűk mellett felírva láthattuk, micsoda történelmi eseményeket élt meg.
Az utolsó terem egy kicsi sötét kincseskamra volt. Itt vannak kiállítva a legkülönlegesebb, legérdekesebb leletek, tárgyak. Elég változatos gyűjtemény, látható itt dodó csontváz, ami nekem a legjobban tetszett, holdkőzet, régi kéziratok, festett Nautilus váz, stb. Ezek mind elég bőséges és érdekes információval vannak ellátva, így itt is elbogarásztunk egy ideig.
De erre a napra még a Science Museumot is beterveztük, így lassan indulnunk kellett tovább. A Föld keletkezéséről, és a földön ható természeti erőkről, vulkánokról, földrengésekről szóló részleg így sajnos kimaradt, meg persze még csomó más is, de ez volt még betervezve, viszont így még egy ok, hogy visszamenjünk.
Science Museum
A Természettudományi és a Science Múzeum egymás mellett állnak, így az utazás nem vett sok időt igénybe a két épület között. Megérkezésünkkor itt is egy kis áttekintő térképet ragadtunk magunkhoz, és fontossági illetve érdeklődési sorrendet felállítva vetettük bele magunkat az emberiség által létrehozott technikai csodákba.
Hosszan nem akarok róluk írni, mert ezek megint csak olyanok, hogy látni kell őket. Az első egység, amit felkerestünk, az űrutazás terme volt. Itt aztán volt minden, amit csak az ember el tud képzelni, rakéták, műholdak, híres űrutazások és kutatások emlékei. Teljes életnagyságban megtekinthető az Apollo-11 holdkompja, illetve egy másik teremben az Apollo-10 eredeti parancsnoki egysége. Itt is jó sokáig el lehet nézelődni, különöse egy műszaki érdeklődésű fiúnak, de azért nekem is érdekes volt az egész.
Ezt egy vegyesebb részleg követte az elmúlt 200 év (főleg) angol találmányaiból. Látható volt Stephenson első Rocket nevű gőzmozdonya, különböző mezőgazdasági eszközök, a textilipar találmányai, autók (pl. az 1. Ford T-modell), de az első CT és MR készülék is ki volt állítva, valamint anyáéknak lefotózhattam az első CNC gépet is. Itt is jó hosszú időt elnézelődtünk, mert bármerre fordultunk, valami érdekességet találtunk.
Stephenson gőzmozdonya |
Ford T-modell |
Ezután felmentünk a matematika- és számítástechnika-tudomány fejlődését szemléltető részlegre. Ez nekem annyira nem volt érdekes, pláne hogy nem sikerült számolásra bírnom különböző korai "számoló-gépeket", de aztán saját bevallása szerint Viktort sem vágta földhöz.
A zárásig aztán a hangárban múlattuk az időt, ahol pedig a repülés fejlődését követhettük végig. A Wright-fivérek kezdetleges repülő tákolmányától a XXI. század szuperszónikus repülőiig minden megtalálható itt, egyszemélyes kisgépek, utasszállítók, helikopterek, harci repülők.
Ennyi tudomány fért bele egy napba, és nem mondom, hogy nem fáradtunk el a nap végére. Múzeumból sokkal több nem fogadható be egyszerre, legalábbis számomra, mert a végére már elfáradok, és nem kötnek le a dolgok. De nem panaszkodom, hisz rengeteg érdekes dolgot láttunk mindkét helyen, és mindkét helyre érdemes lesz visszatérni, ha lesz rá lehetőségünk.
British Museum
A British Museumot vártam a legjobban a múzeumok közül, meg úgy általában is nagyon be voltam zsongva tőle, mert Via nagyon meghozta hozzá a kedvemet ebben és ebben a bejegyzésében. Aztán valahogy a nagyon nagy katarzis elmaradt, de erről nem a múzeum tehet, hanem a programszervezésünk. És persze azzal sem volt baj, de az ember nem tud 8 napon keresztül reggeltől estig ugyanolyan lendülettel pörögni, és élvezni az őt körülvevő világot. Úgy alakult, hogy a Wimbledoni kirándulásunk után jöttünk vissza a városba a múzeumhoz. A teniszmúzeum bőséges látnivalói miatt már ott is több időt töltöttünk el, mint terveztünk, így kb. 3-ra értünk be a múzeumba. Ezzel még nem volt baj, mert pont azért választottuk a pénteki napot, mert akkor hosszan tart nyitva. Tehát időnk volt bőven, csak azért az egész napos kószálás, angol idegenvezetőre való koncentrálás már lefárasztott egy kicsit. Meg még nem jutottunk ebédhez, és kis Juli, ha nem kap enni, könnyen ingerültté válik. És itt már eljött ez a pont, bár igyekeztem visszafogni magam, csak belül fortyogtam. Aztán még kaját is nehezen szereztünk, ami még jobban felidegesített, de aztán Viktor lekenyerezett egy félméteres szendviccsel, és miután a szénhidrát átjárta a testemet, de legfőképp az agyamat, már megnyugodtam. :)
Már itthon kitaláltuk, hogy kb. mely témák érdekelnek bennünket (észak- és dél-amerikai indiánok, egyiptomi múmiák, Közel- és Közép-Kelet), amit csak nagyjából sikerült tartani. Először az indiánoknál kezdtünk, ami nagyon érdekes volt, hisz az ember olvas, lát indiános könyveket és filmeket, ott meg aztán élőben láthattuk a ruháikat, amik szerintem fantasztikusan szépek, használati tárgyaikat, tolldíszeiket. Aztán a szintén lenyűgöző dél-amerikaiak következtek, ahol meg számos azték, inka és maja szobor volt kiállítva. A türkiz mozaikkövekből kirakott maszk és kígyó szobor előtt még máig tudnék ácsorogni, annyira szép formájú és színű volt, és olyan részletes volt az egész.
Még az indiánok előtt egy kis Húsvét-szigetek |
Indián madárka |
Ezután nem is tudom már melyik részlegre igyekeztünk, az biztos, hogy a múmiákat akartuk a végére hagyni, mikor oszlik a tömeg, mikor is betévedtünk a vaskortól induló Európába. (Ja tudom, az útikönyv ajánlotta különlegességeket akartuk megkeresni, és itt is volt pár.) Annak ellenére, hogy ezt nem terveztük, Viktort teljesen lenyűgözte ez a rész, minden táblát gondosan elolvasott, mert felrémlettek benne a régi számítógépes stratégiai játékok emlékei (pl. Civilization), amik pont ezeket a korokat dolgozták fel.
Mocsárban mumifikálódott emberke |
Sutton Hoo-i kincs |
Én viszont itt már elég fáradt voltam agyilag, és nem tudtam felfogni az angol szövegeket, így inkább csak a tárgyakat nézegettem. De ezzel hamarabb végeztem, mint Viktor, meg ilyen tárgyak otthoni múzeumokban is fellelhetőek, így inkább külön utakra indultam az ázsiai részre, mely a mezopotámiai, levantei és egyéb közel- és közép-keleti tájak emlékeit őrzi. Láttam például egy oroszlánnyi darabot az Istár-kapuból, amit régebben Berlinben már volt szerencsénk teljes életnagyságában is látni.
A nap végére pedig maradt Egyiptom, ami két fő részre különíthető el, egyik a szobraik és tárgyi emlékeik, másik a múmiákat és a temetkezésüket mutatja be. Engem ma minden világrészen a szobrok nyűgöztek le, hogy mennyire szép és kifejező szobrokat tudtak készíteni. Itt is beleszerettem a kis vízilóba, meg a különböző mókás állatformájú tálkákba, amikről arcfestéket vittek fel magukra. A múmiás részen pedig értelemszerűen sok-sok múmia és szarkofág látható, ahol szintén a szarkofágok aprólékos kívül-belül megfestett díszítése tetszett igazán.
Ezután még volt egy kis időnk, így még megnéztünk pár híres érdekességet, mint pl. a Rosetti-követ, ami alapján a hieroglifákat sikerült megfejteni, a Parthenon domborműveit, és pár látványos asszír szobrot. Ja, és a Lewisi sakkfigurákat, ami a XII. századból épen megmaradt sakk készlet, fantasztikus aprólékosan faragott figurákkal, melyeket rozmáragyarból faragtak ki. Nem mellesleg a Harry Potter filmekben Ron varázslósakk készlete is ezeknek a mintájára készült.
Úgyhogy nem panaszkodhattunk, ez a múzeumlátogatás is elég ingergazdagra sikeredett, és természetesen nem szenvedtem végig a délutánt, nagyon klassz volt, és rengeteg érdekes dolgot láttunk, csak a fáradtság miatt, vagy talán a túlzott rákészülés miatt a katarzis elmaradt. De nem baj, azért nagyon szívesen gondolok vissza erre a napra is, és természetesen ide is vissza kell térnünk, mert várnak ránk még kincsek.
Két apróbb látnivalóról szeretnék még kicsit írni, egyik ugyan múzeum, de csak kívülről néztük meg, a másik pedig inkább csak látnivaló. Vasárnap délután látogattuk meg a Baker Street 221b-t és a King's Cross pályaudvar 9 és 3/4-ik vágányát. Ezeket a helyeket nem kell túl részletesen bemutatnom, hisz a legtöbben ismerik az irodalom e kultikus helyeit. Természetesen mindkettő kitalált történet helyszíne, de a helyszínek valódiak. A Baker Streeten bérelt lakás Sir Arthur Conan Doyle két hőse, Sherlock Holmes és John Watson. Az élelmes angolok természetesen mára múzeumot alakítottak ki a fent nevezett házban, turisták ezreit vonzva oda. Mi be most nem mentünk, csak megnézegettük. Egyébként a Baker Street metrómegállótól lehet eljutni Madame Tussauds panoptikumába is, amit szintén kihagytunk.
A King's Crosson is ugyanez nap jártunk. Ide is metróval lehet eljutni, jó a megközelíthetősége. Természetesen a Harry Potter történetek nyomán a 9 és 3/4. vágányt sem hagyhatták turistalátványosság nélkül. A valóságban a 9. és a 10. vágány között nincs is kőfal, meg a peronra csak jeggyel lehet kimenni, így a peronok elé, a kőfalba építettek be egy fél trollyt, bagolyketreccel, Hedviggel. A lelkes rajongók pedig sorba állhatnak, és fényképezkedhetnek egyet griffendéles sállal a nyakukban. Mi ennyire nem voltunk lelkesek, így csak kicsit odébbról szemléltük meg a mókás látványosságot.
A kis installáció mellett pedig egy Harry Potter boltot is nyitottak, ahol mindenféle varázslóholmi kapható. Ottjártunkkor viszont annyian voltak benn, hogy már a bejutáshoz is sorba kellett állni. Ennyire azért nem voltunk elszántak, és sajnáltuk volna az időt.
Harry Potter Shop |
Sor a Harry Potter Shopba |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése