Hegyen-völgyön: Kőszentek az utak mentén

Az országot járva számtalan útmenti szoborral találkozhat az ember, városok közelében, erdők mélyén, szántóföldek szélén, útkereszteződésekben is állnak keresztek, Mária szobrok és egyéb segítő szentek szobrai. Készülhetnek kőből, fából, fémből, és a különböző korok stílusait tükrözik vissza. Én nagyon szeretem ezeket a szobrokat, főleg, mikor a legváratlanabb, legeldugottabb helyen találok rá egy-egy ilyen alkotásra. Ezért úgy döntöttem, hogy összeszedem a leggyakrabban előforduló szenteket, és egy sorozatban mutatom be őket, amennyiben lehetséges, saját képekkel illusztrálva.

Kivel is kezdhetném? Nem kellett sokáig gondolkoznom, egyértelmű volt a válasz. Az utak mentén a keresztre feszített Krisztus és Szűz Mária után leggyakrabban ábrázolt szentre, Nepomuki Szent Jánosra esett a választásom. Sajátos a mi kapcsolatunk, több mint tíz éves múltra tekinthet vissza. Egy középiskolai tanulmányi versenyre való készülés kapcsán találkoztam vele, először még sok bosszúságot okozott, mire kiderítettük, melyik faluban nincs szobra. De aztán az érzés átfordult pozitív irányba, és azóta bármerre járok, lefényképezkedem a szobrával, festményével. Már komoly gyűjteményem van, 44 különböző szoborral találkoztam már. Illetve van még pár, aminek tudok a létezéséről, de annyira könnyen elérhető helyen van, hogy mindig elmegyünk mellette, hogy majd legközelebb.

De nem is a mi kapcsolatunk a lényeges, - bár tény, hogy ez indította el bennem a gondolatot, hogy ilyen témában is kéne írni - hanem hogy ki is volt ő, mi lett a sorsa, és minek vált a védőszentjévé.

"Nepomuki Szt. János, Csehország védőszentje, szül. Pomukban vagy Nepomukban (Csehország) 1340 körül, megh. Prágában 1393 márc. 20. Kezdetben a prágai egyházi törvényszéknek jegyzője, azután érseki titkár, prágai kanonok és végül általános érseki helyettes volt. Az egyházi mentelmi jogok ügyében való erélyes fellépése és Odolenus v. Kladran bencés apátnak a király akarata ellen való megerősítése miatt IV. Vencel király őt és három magasrangú papot elfogatott, kegyetlenül megkínoztatott és sajátkezűleg fáklyákkal égetett, mire a megkínzottaktól örök hallgatást követelt. Erre N.-t, miután kezeit a hátára láncolták, száját fával fölpeckelték, lábait a fejéhez kötötték, 1393 márc. 20. este 9 órakor a prágai Károly-hídról a Moldvába dobatta. A közszájon forgó állítás, mintha N. a gyónási titok vértanúja lett volna, későbbi keletű és valószínűleg összetévesztése v. legendás továbbképezése a király követelte hallgatásnak. N.-t szentté avatták 1729. Ünnepe máj. 16. Amikor 1719. sírját megnyitották, nyelvét összeszáradva, de sértetlenül találták. A prágai dóm kincstárában őrzik drágaművű ereklyetartóban." (Révai Nagy Lexikona, 1916.)

Látható, hogy ilyen időtávlatból csak találgatni lehet, mi is történhetett pontosan, amivel ennyire magára haragította Vencel királyt. A Révai lexikon a század eleji kutatások alapján kizárja a gyónási titok megsértésére való kényszerítést, míg máshol az olvasható, hogy a király azt várta Nepomukitól, hogy árulja el, mit gyónt neki a hűtlenséggel gyanúsított királyné.

Ez valószínűleg már soha sem fog minden kétséget kizáróan bebizonyosodni, de mártírhalálának módja a folyók és hidak, az utazók védőszentjévé emelte őt, emellett Csehország védőszentje is. Ezért helyezik el szobrát általában hidakon, utak mentén, és ezért ő a leggyakrabban ábrázolt, és egyik legismertebb szent is.

Általában minden ilyen szobornak megvannak a jellegzetes vonásai, ami alapján viszonylag könnyen felismerhetjük, hogy kivel van dolgunk. Nepomukit általában kissé félrebillentett fejjel, karján kereszttel, feje körül csillagos glóriával, püspöksüvegben ábrázolják.

Első közös fotónk nekünk is a prágai szobornál készült, innen indult minden. Így volt a legjobb. Még középiskolában töltöttünk ott egy hetet, és Gerda barátnémmal természetesen meg is örökítettük magunkat Jánossal.