Az év vége körüli időszak rendszerint a pihenésről szól. Mi Julival a szokásos körünket futottuk: győri karácsony, majd domoszlói karácsony, végül pedig kettesben is eltöltöttünk egy hetet, mielőtt belevettük volna magunkat a következő évi munkálatokba. Én mondhatni egy kicsit túl is pihentem magam. Annyira besokalltam az otthon üléstől, hogy Újév után már én mondtam Julinak, hogy menjünk, sétáljunk egyet valamerre.
A 2014-es év ládákban egyáltalán nem bővelkedett, valahogy úgy adta az év, hogy az átlagos 90 körüli ládaszámot megközelítőleg sem tudtuk hozni. Az idei év első sétáját úgy terveztük tehát, hogy a nemrégiben a József Attila lakótelepre kihelyezett multit céloztuk meg. Nincs is messze, épp csak át kell lépni a szomszéd kerületbe, ideális útvonalnak tűnt egy rövid pesti kiránduláshoz. Hogy még több izgalmat csempésszek a túrába, természetesen pár com-os ládát is letöltöttem a műszerre, így vágtunk neki az útvonalnak.
Egy jellemzően hegyekben túrázós blogon nem feltétlenül szokás írni lakótelepekről, ráadásul egyáltalán nem vagyok az építészet nagy ismerője, mégis a napunk folyamán meglátogatott helyszínek közötti kontraszt nagy benyomást tett rám. Úgy gondoltam, hogy egy rövidke bejegyzést megér a látottak lejegyzése. Remélhetőleg a csatolt képek átadják a különböző korok építészetének hangulatát.
A kispesti Wekerle-telep méltán híres a fővárosiak számára. Nagy kiterjedésű, egységes stílusjegyeket felvonultató terület, amely a várostervezés mintapéldái közé tartozik. Elég csak a térképet szemügyre venni. Jól látható a telep közepén elhelyezkedő hatalmas park, és az onnan kiinduló sugárutak. A terület határait a Határ út, a Nagykőrösi út, a Hunyadi út és az Ady út alkotják, egy szabályos négyzetet alaprajz jött létre a tervezőasztalon. A telep történetéről és jelenéről bővebb információ olvasható a hivatalos honlapon, vagy akár a Wikipedián is.
Az ősz folyamán rám jött az öt perc, és elkezdtem futni. Egyik legszebb útvonalam mindig átment Wekerlén is, a központi Kós Károly teret megkerülve. Futás közben talán kevéssé lehet élvezni a látnivalókat, de a hely hangulata magával ragadja az embert. Julival is voltunk már erre többször is, sokszor csak átutazóban, talán most vettük először rá magunkat, hogy alaposabban is megvizsgáljuk a helyszínt.
Wekerle után a sétánk a Határ út keresztezésével a IX. kerület József Attila lakótelepi részére vezetett. A Határ út melletti erdősávban is próbáltunk keresni egy dobozt, de azt nem leltük. Ellenben felidéztük az előző nyári tájfutó élményeinket, többek között a volt egyetemi tanszékvezetőnkkel csoportosan elkövetett patakugrást is. :) A szép időben nagyon sokan kint voltak a játszótereken, meg úgy egyébként az utcákon.
Mintha egy másik világba, egy másik korszakba csöppentünk volna. 1920 helyett most 1970-ben jártunk. Sokkal ismerősebb volt az utóbbi világ, hiszen mi is egy panellakásban lakunk. Ismerősebb, de ugyanakkor megszokottabb, kicsit kommerszebb, ha lehet így mondani. Maga a lakótelep egyébként rendezett, abszolút élhetőnek tűnt ez is. Természetesen (a geocaching révén is) ismertük a lakótelep előéletét, és hogy milyen körülményeket számoltak fel az újraépítés során. A Wekerléhez hasonlóan, a József Attila lakótelepről is számos érdekesség lelhető fel az interneten, mint például ezen az oldalon is.
A kincskereső játék itt is érdekes dolgokat mutatott meg. Egyrészt a magyar láda miatt lényegében a teljes lakótelepet bejártuk már. Viszont volt egy nagyon érdekes com-os doboz is, egy ember nagyságú facsigával. Az ott töltött röpke pár perc alatt kiderült, hogy a csigának rengeteg gazdája van, a környék összes kisgyereke a saját magáénak tekinti. :) Jól bírja a kiképzést a csiga, reméljük még jó sokáig lelhetik benne örömüket a gyerekek.
Az Ecseri úti metróállomásnál ért véget az utunk, viszont innen is gyalog tettük meg az utat visszafelé. Megtekintettük még a BKV Száva kocsiszínét, átgyalogoltunk az Üllői út felett, majd innen a KöKi terminált érintve mentünk haza. A pláza már persze ismét egy új korszak tipikus épülete, de ez már valahogy teljesen kimaradt az érdeklődésünkből.
Kellemes kis sétánk majd' 10 kilométer lett, ami furcsa, mert épp hogy csak elhagytuk a kerületet. :) Az kis időutazás viszont sikeresen kimozdított az év eleji melankóliából. Hamarosan jelentkezünk az új év kisebb-nagyobb kirándulásaival is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése