Edzés a Kevélyen

Dátum: 2015. 05. 09.
Táv: 21,1 km
Mozgási idő: 4h 32m
Átlagsebesség: 4,6 km/h
Teljes szintemelkedés: 677 m
Nehézségi fok: ***

Edzenünk kell, ugyanis nagy vállalkozás előtt állunk. Legalábbis nekünk nagy. A pünkösdi hétvégét a Bükkben fogjuk tölteni, és terveink szerint három nap alatt végigjárjuk a kéktúra útvonalát Putnoktól Sirokig. Erre készülve használtuk ki a szép idős szombatot, és indultunk neki a Nagy-Kevélynek.

A budakalászi bevásárlóközpontokig autóztunk el, ott viszonylagos biztonságban tudtuk a kocsit, és vágtunk neki a hegynek. Persze nem rohantunk fel rögtön toronyiránt a hegyre, hisz geoládák most is vártak ránk a környéken. A nap egyik nagy teljesítménye és élménye az volt, hogy végre befejeztünk egy több mint 3 éve elkezdett multi ládát, a Keresztes hadjáratot. Közben azon gondolkoztam, hogy így volt igazán stílusos, hisz a korabeli keresztes lovagok se lovagoltak el egy hét alatt Jeruzsálembe és vissza. A láda utolsó előtti pontja egész közel lapult a parkolóhelyünkhöz, és itt meg is tudtuk az utolsó pont koordinátáit, ami szintén nem mutatott messzire, de a tervezett körünk végére esett.

Vidáman tekintek a jövőbe, még nem tudom mi vár rám

Így nekivágtunk az előző kitalált útvonalnak, mely Budakalászon indult, a kálváriájukhoz másztunk fel. Gyalog (meg talán nagyon máshogy se) még nem jártunk ebben a faluban, de nagyon érdekes volt az összkép. Régi kis sváb falu, még ma is számos német nyelvű emlékmű látható az utcákon, illetve az intézményei is kétnyelvűek. Még a főutcájuk mentén is sok kis régi parasztház maradt fenn, melyek egy része szépen rendbe téve, másik részük viszont elég elhanyagoltan ácsorog a hegynek dőlve. A hegy miatt túlzottan nagy kertjeik sincsenek.

A főutcáról egy kis lépcsőmászás után értünk fel a kálváriadombra, ami több érdekességet is rejt. Egyrészt gyönyörű a kilátás fentről, másrészt és természetesen van ott egy geoláda, harmadrészt pedig pár éve tártak itt fel egy középkori templomromot.

Kis nézelődés és tájékozódás után elindultunk fel a szőlőhegyre. Ma már ilyen funkciót nem nagyon tölt be, a bokros-füves területen csak itt-ott fedezni fel elhagyott és burjánzó szőlőindákat. (Ha apa velünk lett volna, már biztos született volna belőle pár koszorúalap :) ). Ilyen vegyes területen másztunk felfele a dombokon, hol réteken, hol erdőben az Ürömhöz tartozó Sadove településrész feletti erdőbe.

Sok ilyen kerekes kút van még ma is a faluban

Kilátás a Megyeri hídra

Még a fenyő is virágzik

Ide is egy láda hozott minket, ami azonban egy érdekes dolog kapcsán került ide. Több történeti írás szól arról, említés szintjén mi is hallottunk róla az egyetemen, hogy bizonyos történészek szerint valahol a Pilisben, a Visegrádi-hegységben vagy a Duna mentén kellett hogy legyen egy település, melyet leggyakrabban Ősbudának emlegetnek. Ezek természetesen nem bizonyított tények, de mára már kellően sok kutató foglalkozik ezzel a témával. Több elképzelés is van, hogy hol is állhatott ez a település, a három legelfogadottabb Pomáz, Pilismarót vagy Budakalász. Mi most a feltételezett budakalászi helyszínen jártunk. Teljesen teoretikus ez a feltételezés, semmi valós nyoma nincs, amire rácsodálkozhatna az ember az adott helyen, de mégis érdekes elgondolkodni rajta, hogy mennyi minden történelmi esemény merült feledésbe, amiket talán sohasem fogunk megtudni.

Ősbuda, itt??

A történészkedésbe hamar megéhezik az ember, de ez nem volt a legalkalmasabb ebédelőhely. Így úgy határoztunk, hogy elindulunk a Kevély felé, és majd úgy keresünk valami jobb helyet. Ugyanis már nem volt más hátra, mint előre a Nagy-Kevélyre, a következő betervezett geoláda is arra vitt minket. Ez is egy multiláda volt, az első pontja még a hegy lábánál, egy régi kőfejtő tetején várt minket, majd a második pontja volt a hegy tetején. A kőfejtő sziklái aztán remek ebédelőhelyet is jelentettek.

Ebéd kilátással

Jóllakva, kis pihenő után nekivágtunk a hegynek. Mászós volt, de azért túlélhető. A hegy oldalán kapaszkodtunk fel, többször szép kilátással a pilisborosjenői völgyre, és a szemközti hegyekre. A kőrisfák épp virágoztak, így finom meleg, illatos levegőben kapaszkodtunk egyre feljebb. A pilisi hegyekre jellemző mészkőkibukkanásos, sziklagyepes, erdős hegy a Nagy-Kevély is. És elég népszerű is, a szép szombat sok kirándulót vonzott fel a csúcsra.

Az "egri vár"

Árvalányhajat fúj a szél

A csúcsról kissé leereszkedve a sziklás oldalban találtuk meg a második pontját a geoládának is. Ezután kisebb tanakodás következett, hogy mitévők legyünk, mivel már elértük azt a távot, amennyit az egész túrának terveztünk, és még messze volt a vége. Viszont a vizünk is fogytán volt, így az lett a terv, hogy leereszkedünk Ürömre, ott vagy nyomós kutat vagy boltot/kocsmát találunk valahol, ahol vizet lehet vételezni, majd onnan térünk vissza Budakalászra.

A hegyről elég gyorsan leértünk, majd az ürömi szőlőkön keresztül próbáltunk bejutni a településre. Itt egy kis akadályba ütköztünk, ugyanis a dűlőút végén egy bezárt kapu állt. Szerencsére az épp arra járó helyiektől megtudtuk, hogy a turistaút a dűlőút melletti bozótosban vezet, és ha azon jövünk, akkor ki tudunk jutni az útra. Így vissza kellett mennünk vagy párszáz métert, hogy találjunk átjárást a turistaútra. És mára még nem ez volt az utolsó kapu!

Szerencsésen kijutottunk szorult helyzetünkből, majd szépen lassan leereszkedtünk Ürömre. A település elég vegyek képet mutatott, voltak vadonatúj, hatalmas, kacsalábon forgó paloták, mellettük meg az 50-60 éves, elhanyagolt, rendetlen külsejű házak. A központban természetesen találtunk egy kocsmát, ahol ittunk egy hideg almalét, majd én egy játszótéren üldögélve megvártam Viktort, míg keres egy kutat, ahol megtölthettük a kulacsunkat is.  Még Ürömön is lett volna pár láda, de már elég fáradtak voltunk, és úgy döntöttünk ezeket most itt hagyjuk, inkább megyünk vissza a kocsihoz.

Természetesen a Keresztes hadjárat láda utolsó pontját útba ejtve, ami az ürömi kiskertek végében álló hegyorron várt ránk. Az oda vezető út már csak egy laza séta volt, az üdülőkön, kerteken keresztül. Jó fekvésű, panorámás kis telkek ezek, látni egész Békásmegyert. Mi másra vágyhat egy pesti, ha kiszabadul a városból? :)

A kerteken át aztán kibattyogtunk a keresztes hegycsúcsra, ahol lezárult a 3 éves körünk, és végre kipipálhattuk ezt a ládát is. Innen is a közeli panelrengetegre nyílt remek kilátás.

Célba ért a Keresztes hadjárat

Majd leereszkedtünk egy széles dózerúton, ahol már megint egy zárt kapuval találtuk szembe magunkat. De itt már voltunk annyira fáradtak, hogy egy lépést sem voltunk hajlandóak visszamenni, vagy másik utat keresni, így egészen egyszerűen átmásztunk rajta. Aztán már nem volt más hátra, mint átsétálni Budakalászra. Ez a szakasz már nem volt olyan szívderítő, mert sokszor a forgalmas út mellett vezetett, de szerencsére nem tartott sokáig. Jól esett belehuppanni a kocsiba, és ejtőzni hazáig. Reméljük megtette a kellő hatást, és jobbak leszünk tőle a Bükkben, nekem lett is izomlázam, így bízom a legjobbakban. :)