Már pénteken munka után leutaztunk Füredre, hogy másnap időben reggel indulhassunk a versenyen. Aznap este csak a szállást foglaltuk el, meg vacsorára vadásztunk. Május 1. előtt nem olyan egyszerű a Balatonon nyaralni, egyrészt a szállások nagy része is zárva van még, másrészt a vendéglátó helyek sem nagyon nyitottak még ki. Pláne péntek este. De aztán csak találtunk egy helyet, ahol megvacsorázhattunk.
 |
| Itt laktunk |
Szombat
Dátum: 2015. 04. 25.
Táv: 16,5 km
Mozgási idő: 3h 42m
Átlagsebesség: 4,1 km/h
Nehézségi fok: ***
Reggel időben keltünk, mert 9-től lehetett indulni a versenyen. A versenyközpont a Balaton Szabadidő és Konferencia Központ területén volt, a város szélén, innen indultunk el a regisztráció után.
 |
| Indul a csapat |
A település szélén először kevésbé mutatós ipari területen indult a túra, de hamar elértük Füred szép kis régi utcáit. Egész hétvégén csak ámultunk, hogy mennyire rendben van az egész falu. Nemcsak a központ, amit a turisták járnak, hanem az ófalu is és az eldugott utcák is. Nagyon sok régi népi lakóházat tettek rendbe, és laknak még ma is. Így öröm volt ezeken a részeken is átsétálni. Az első nagyobb látványosság, ahová felmásztunk, a Papsoka templomrom, körülötte egy régi, elhagyatott temetővel. Már innen is gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra, de természetesen ilyen kilátásra a hétvégén még párszor számíthattunk. A romnál nemcsak versenypont, hanem egy rendes geoláda is lapult.
 |
| Papsoka templomrom |
A templomromtól aztán visszaereszkedtünk a faluba és meg sem álltunk a református templom közelében lévő kis parkig. Itt leolvastuk a versenypont kódját, leültettük a családot pihenni, mi pedig Viktorral leszaladtunk a templomhoz is, hogy onnan pedig egy rendes láda jelszavát is begyűjthessük.
Túránk a falu felső felén, domboldalban vezetett, így számos pontról gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. Az utóbbi években többször jártunk erre ősszel és tavasszal is, és talán ilyenkor a legszebb. Az érintetlen víztükör gyönyörű kék, a levegő virágillatos, tavasszal örülünk, hogy végre itt a jóidő, ősszel pedig kihasználjuk még az utolsó szép napokat a hideg beállta előtt. Nyáron viszont olyan természetesnek, sőt néha terhesnek vesszük a meleget. Úgyhogy annak ellenére, hogy a verseny útvonala nagyrészt lakott területen vezetett, nem panaszkodhattunk.
Így értünk fel már egészen a szőlősbe, a pincék közé, ahol egy 300 éves molyhos tölgy, és egy újabb versenypont állta utunkat. Meg is dolgoztunk a keresésével, de aztán egy másik pár segítségével előbányásztuk a fiolát.
 |
| 300 éves molyhos tölgy |
Aztán beértünk az erdőbe is, és előttünk állt a túra legnehezebb része, fel kellett mászni a Jókai-kilátóhoz, ami tengerszint feletti magasságát tekintve nem volt veszélyes, de minket azért kb. 100 m szint elválasztott tőle, így nem volt könnyű dolgunk. De előtte még érintettük a Lóczy-barlangot is, ami most nem is volt nyitva, csak május 1-én nyit, meg hát verseny közben úgysem lett volna időnk barlangászkodni. A barlang ládája a fölötte lévő sziklás részen volt elrejtve, szintén gyönyörű panorámával. Itt egy nagyobb csapat verődött össze a láda örömére, de az emelkedő aztán hamar szétrázta a csapatot, és mindenki mászhatott a maga tempójában.
 |
| Viktor és a GCLOCZ |
Fent a kilátónál is nagy volt a csődület, mindenki itt tartott egy kis pihenőt, a mászás után szükség is volt rá. Apával és Gáborral mi gyorsan fel is másztunk, hogy gyönyörködhessünk a panorámában, és leolvashassuk a verseny itteni kódrészletét, hisz abban biztosak lehettünk, hogy ha egy versenyen sose a kilátó tövében rejtik el a pontokat. :) Ilyenkor Viktornak azért nagy szerencséje van, hogy vele vagyunk (remélem ezt észben is tartja :) ). De míg mi fent jártunk, ő sem volt rest, és begyűjtött két másik ládát a közelben.
 |
| Kilátás Tihanyra a Jókai-kilátóból |
 |
| Panoráma a kilátóból |
 |
| Jókai-kilátó |
Amilyen magasra felmásztunk, olyan magasról és olyan meredeken kellett leereszkednünk is. Nagyon kellemes sziklagyepes, rétes, fenyőerdős részek váltogatták egymást, és ezeken százszámra virítottak a most aktuális virágok. Már a kosborok is kidugdosták a fejüket a fűből.
 |
| Bíbor kosbor |
A lefele út aztán kicsit kalandosra sikeredett, mert az itt vezető turistautat elterelték. Mi viszont nem találtuk meg az újat, csak a régi felfestéseket, az viszont egy idő után a semmibe veszett. Így a falu utolsó házai és kertjei felett vergődtünk egy kicsit a bozótban, meg vívódtunk, hogy akkor merre is, míg végül kijutottunk oda, ahova eredetileg is szerettünk volna. De a többi kesser beszélgetéséből úgy vettem ki, hogy nem csak mi jártunk rosszul. Egy rövid pihenőt tartottunk a balatoni borászatnak, és annak művelőinek emléket álló parkban, majd indultunk tovább.
Itt már kezdtük azt érezni, hogy ha innen már csak a célba kéne visszasétálni, az is elég lenne, de a verseny szervezői ezt nem így gondolták. Az útvonal épp a szállásunk előtt vitt el, így beugrottunk gyorsan vizet vételezni, ugyanis a nagy melegben elfogyott az induló készletünk, majd nem sokat késlekedve ereszkedtünk egyre lejjebb a faluba, és sétáltunk át Balatonarácsra, ami ma ugyan Füred része, de neveiben még őrzi az önállóságát.
A falu és a strandok legkeletibb csücskéig kellett kimennünk, hogy aztán már a parton és a híres Tagore sétányon indulhassunk vissza a cél felé. Ha a falu belső részeire azt mondtuk, hogy szépen rendben vannak tartva, akkor ez a partra, a turisták által látogatott részekre különösen igaz. A sétányon még most is folytak az építési-szépítési munkálatok, hogy a szezon kezdetére minden tökéletes legyen.
 |
| Már csak pár kilométer van hátra, szerencsére :) |
 |
| Tagore sétány |
Füred az Anna bál mellett a Szívkórházról nevezetes, ahol a gyógykezelést fürdőkúrákkal is támogatják, a területen feltörő savanyú vizes forrásoknak köszönhetően. De nem csak fürdőzésre, hanem ivókúraként is alkalmazható ez a víz, különböző emésztőszervi problémákra. A hétvége során négy ilyen kutat kerestünk fel és kóstoltunk végig. Az egyik közvetlenül a sétány mellett található, a Gyógy tér előtti park sarkán.
 |
| Savanyú víz |
A Gyógy téren a hétvégén többször jártunk, muszáj volt mindig visszatérnünk a Kossuth-forráshoz. Ez a leghíresebb, és legszebben foglalt forrás Füreden, de nekünk nem ez ízlett legjobban. A téren áll a Szívkórház, ahol számos ember gyógyult már meg a hosszú története során, illetve itt található az Anna Grand Hotel ahol napjainkban az Anna bálokat tartják, valamint a Horváth-ház is, ahonnan az egész Anna hagyomány indult.
Innen már aztán tényleg csak be kellett sétálnunk a versenyközpontba, ahol aztán nagyon jól esett egy kis ücsörgés, kávézás, pihenés.
 |
| Beértünk 1. |
 |
| Beértünk 2. |
A jóleső ücsörgés után viszont még nem mentünk vissza a szállásra, hisz hol volt még az este, és volt még a faluban három geoláda, amit meg szerettünk volna még keresni. Az első a Vörös templom volt, amit autóval közelítettük meg. A nap folyamán sokszor láttuk a távolban ezt a templomot, mert jelentős méreteivel jól kiemelkedik a környezetéből. Építőkövei a környéken fellelhető permi vörösmészkőből készültek. Az előtte lévő kis téren pedig épp teljes pompájukban virágoztak a japán cseresznyefák.
A templomtól gyalog indultunk tovább a maradék két pont felé. Az első egészen közel volt, a templom fölötti kis parkban a patakparton. Itt nem késlekedtünk sokat, apa előhalászta a ládát, mi gyorsan logoltunk, és irány tovább.
Itt még mindenki azt hitte, hogy ma már több meglepetés és megerőltetés nem érhet minket, csak apa "viccelődött" az előttünk lévő dombbal, amin egy kereszt állt, hogy oda ma még fel kell másznunk. Ezt persze senki se vette komolyan... Tévedtünk. Fel kellett rá mászni. Ugyanis az utolsó pont ott fent rejtőzködött. Anya már nem jött fel végig, meg is értem, a felfele kúszás közben már nekünk sem volt őszinte a mosolyunk, de aztán a kilátás megint kárpótolt minket. Ugyanolyan szépségében tárult elénk a tó, mint a kilátóból. Így legalább Viktor is élvezhette a korábban kihagyott szépséget.
 |
| Már a kőrisek is virágoznak |
Egy elég teljes napot mondhattunk magunk mögött, mikor visszaértünk a szállásunkra. Már csak a vacsora volt hátra. Én már napközben elhatároztam, hogy halat szeretnék enni - mi mást is enne az ember a Balatonon? - így már csak ez az egy feladat maradt hátra, keressünk egy halevő helyet. Megtisztulva, kis szusszanás után újult erővel sétáltunk le a partra. Az idő még mindig gyönyörű volt, a naplementében új arcát mutatta a tó és a sétány is. Míg apa és Gábor fényképeztek, addig Viktor megtalálta a tökéletes vacsorázóhelyet, ahol nagyon finom fogast kaptunk. Elégedetten zártuk a napot, természetesen a Kossuth forrással.
 |
| Naplemente a kikötőben |
 |
| A "Balatoni szél" |
Vasárnap
Dátum: 2015. 04. 26.
Táv: 8,2 km
Mozgási idő: 1h 55m
Átlagsebesség: 4,2 km/h
Teljes szintemelkedés: 215 m
Nehézségi fok: **
Vasárnap már csak a verseny eredményhirdetése volt hátra, utána pedig már magunknak szerveztünk programot. Viktorral csak ketten mentünk vissza a versenyközpontba, majd a gyors eredményhirdetés után összeszedtük anyáékat, akik addig a parton sétáltak, és felautóztunk a Koloska-völgybe. Ezt a helyet szemeltük ki egy könnyedebb túrára, mert utána még vissza is kellett érnünk Pestre illetve Győrbe.
A Koloska csárdánál parkoltunk le, ami egy nagyon régi és híres vendéglátóhelye a falunak. A konyháját nem próbáltuk ki, de a fekvése alapján elhiszem, hogy népszerű, egy kedves völgyben várja az éhes népeket, árnyas fák alatt, kockás terítős kerthelyiségében pihenhetnek a vendégek. Nagyon tetszett.
 |
| Koloska csárda |
De mi nem megpihenni jöttünk ide, hanem innen indultunk neki a túrának. A csárdától párszáz méterre található a Vadaspark, ahol a környék vadjait szemlélhetjük meg. A melegben a legtöbben a fák alatt ejtőztek, de azért megfigyelhettünk fürjeket, fácánokat és szarvasokat is.
 |
| Vadaspark bejárata |
 |
| Fotogén gímszarvas (gy.k. csak simán szarvas) |
A Vadasparkból kellemes út vezetett tovább a Koloska-völgyön. Hol borókabokrokkal tarkított virágos réteken, hol erdőkben sétáltunk. Kellemes út volt, nem volt megerőltető, nem nagyon kellett másznunk, de a táj nagyon szép volt. Számtalan tavaszi virág látható most mindenfele, ezt a fiúk ki is használták, és fotóztak bőséggel, a bokrok és fák is virágban vannak, meleg volt, és illatos a levegő.
A völgyben megbújik egy szép nagy rét is, ahol számos pad és tűzrakóhely van kialakítva, viszonylag elszeparálva egymástól, így több csapatnak is van lehetősége egy időben itt pihenni. A jó időben most is többen piknikeztek itt, gondolom május 1-jén aztán megrohanják majd az emberek.
 |
| Hunyorgó hunyor :) |
 |
| Tavaszi hérics |
 |
| Rejtőzködő cincérek |
 |
| Közönséges gubóvirág |
A völgyből aztán nem ugyanazon az úton tértünk vissza, amin odafele mentünk, hanem tettünk még egy kis kitérőt a Sárkánylik nevű "barlanghoz", nevezzük inkább sziklarepedésnek. Ide még kellett egy kicsit mászni, de nem volt olyan vészes. Majd visszasétáltunk a kocsihoz, a szálláson összeszedelődzködtünk és elbúcsúztunk anyáéktól. Ők hazaindultak.
 |
| Sárkánylik |
Mi még egy kicsit maradtunk, mert volt egy olyan geoláda, ami a Füreden található négy savanyúvíz kutat járja végig, és ebből kettő még hiányzott. Ezeket már kocsival közelítettük meg, mert mindkettő a település nyugati szélén található. Az alant látható volt szerintem a legfinomabb, ez volt a legszénsavasabb és leghidegebb, így elnyomta az intenzív vas ízét. Érdekesek nagyon ezek a természetes szénsavat tartalmazó vizek, egészen más ízűek és érzetűek, mint a mesterségesen szénsavasított vizek. Úgy lehetne talán megfogalmazni, hogy kisebbek, és így kevésbé "szúrósak" a buborékok, csak kis pezsgést lehet érezni. Elmagyarázni nem könnyű, inkább mindenki menjen el és kóstolja meg.
 |
| Savanyúvíz kóstolás - ez volt a legfinomabb |
 |
| Én is kóstolok |
A búcsúláda és búcsúkilátás pedig Füred keleti szélén, a Kerekdi-öböl felett volt. Itt már igazán hazafele irányba állt a szekerünk rúdja, de még tettünk egy kis kitérőt, hogy begyűjtsük és megcsodáljuk.
 |
| Búcsúkilátás |
Örülök, hogy ilyen szerencsénk volt az idővel, és ennek is köszönhetően, nagyon klasszul sikerült a hétvégénk. Minden rendelkezésre álló időt kihasználtuk, sok szépet láttunk, jó levegőn voltunk. Reméljük hamarosan újra lesz valamilyen hasonló kalandban részünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése