Kéktúrázni Domoszlóról

A kezdeti jó pár bejegyzés után elmaradtunk a túraleírásokkal, Kedves Olvasók, azonban most egy vadiúj bejegyzéssel térünk vissza a Domoszlóról indítható mátrai kalandozásokat bemutató sorozatunkban. Nem is akármilyen túrával! Bemutatjuk, hogyan teljesíthető az országos kéktúra 22. szakasza Domoszlóról indulva.

Bár az első cikksorozatunk ezen a blogon szinte az elejétől bemutatja a kéktúra mátrai szakaszát, annak a kirándulásnak még elsősorban egy geoláda felkeresése adta az apropóját. Az OKT teljesítése csak másodrendű volt. Juli beszerezte a füzetet, és ha már arra jártunk, akkor természetesen pecsételtünk is az állomásokon. Mivel a láda útvonala egy az egyben a kék szakaszára esett, így tulajdonképp ez így érvényes teljesítésnek minősült. Ilyenformán ezen cikk és a kéktúra kapcsolata nem feltétlenül újdonság, azonban ez az első kirándulás, amelyet céltudatosan a kék teljesítésére szenteltünk. A mátrai szakaszok után már egyre többször gondolkodtunk rajta, hogy ténylegesen is rá kellene mennünk az OKT szakaszokra, mégiscsak nagy büszkeség lenne, ha sikerülne teljesítenünk a több, mint 1100 kilométeres távot. Ennek szellemében tavasszal (a beígért viharos időjárás ellenére is) megterveztük a bükki szakasz végigjárását. (A részletes túrabeszámolót erről a kirándulásról itt olvashatják.) Egy kicsit túlméreteztük azt a tervet, meg a végére már az időjárás is valóban rosszra fordult, így az utolsó szakasz, ami lényegében az OKT teljes 22. szakasza, kimaradt. Sebaj, gondoltuk, később ez egyszerűen pótolható lesz. A pótlásnak viszonylag hamar eljött az ideje.

Egy spontán ötletnek köszönhetően az augusztus 20-i hosszú hétvégét Domoszlón töltöttük, és a pénteki napot rászántuk a kimaradt szakasz teljesítésére. A kiírás szerint a szakasz nem túl hosszú (kb. 20 km) és nem is túl nagy emelkedést kell leküzdeni, így a kirándulás egy könnyed sétának ígérkezett. Ha már a bükki túrát tömegközlekedéssel tudtuk le, most is ezt választottuk indulásként. Szerencsére teljesen emberi időben indultak a buszok, a túra becsült hosszának figyelembe vételével is. A minden nap közlekedő, a vendégház mellett található (Eger felé menő) buszmegállóból 8:30 induló járattal elutaztunk a végállomásig, Eger autóbusz állomásra. Itt egy bő 20 percig kellett várnunk a Szarvaskőn át Kazincbarcikáig közlekedő járatra, és én nem tudtam megállni, hogy a rendelkezésre álló 20 percben a bazilika melletti COM-os geoládát ne keressem meg. Szerencsére Juli is vevő volt az ötletre, és a láda is nagyon gyorsan meglett. Hosszú hétvége és jó idő lévén a buszon is rengetegen voltak (a külső megállókban már nem is fértek fel emberek), bár legtöbben Szilvásváradra igyekeztek. Mi Szarvaskőn leszálltunk, és kezdetét vette a kaland.

Indulás előtt vidáman

Ismét meg kellett állapítanom, hogy Szarvaskő az egyik legszebb helyen fekvő magyar település. A hozzá vezető út sem piskóta. Mivel a pecsétünk már megvolt a múltkori alkalom óta, így egyből nekivághattunk az útvonalnak... amiről pár száz méter megtétele után le is tértünk. Valamikor 2008-ban, a geocachinggel való ismerkedésünk hajnalán Péter barátommal már megkerestük a Major-tetőn található ládát. Nem szerettem volna, hogy Juli is kimaradjon ebből az élményből, ezért gyorsan felszaladtunk ismét a kilátóhoz. Mondjuk úgy, hogy inkább felkúsztunk, olyan magasra kellett menni hirtelen. Odafentről (pláne a kilátóból) nagyszerű kilátás nyílt mind Szarvaskőre, mint a környékre. Még Eger is látszott a távolban. Juli kilátózása után megkerestük a dobozt magát, ahol megtaláltuk a 2008-as logunkat is. :) A rövid kitérővel máris másfél megtett kilométert mutatott a GPS, de ami még érdekesebb volt, hogy már beletettünk a lábunkba 138 méter szintet. Olyan nincs, hogy egy túra egyszerű legyen! Hát bonyolítsuk meg, igaz? :)

Panorámakép a kilátóból

Szarvaskő a kilátóból

Major-tetői kilátó

Visszatérve a kékre, folytattuk utunkat. A jelenlegi szakasz, már a Bükk legszebb részeit elhagyva, a Mátrát még el nem érve, nem ígért sok látványt és izgalmat. Ennek ellenére a terep folyamatosan változott. Elhagytuk a Szarvaskőről kivezető völgyet, ami után egy hamisítatlan OKT-s rétre értünk. Ezt úgy értem, hogy a táj teljesen olyan volt, mintha a Másfélmillió lépésből pattant volna elő, na meg az is biztos, hogy OKT nélkül nem is jár a turista ilyen vidéken. Az elkerített erdős részen egy rackanyáj legelészett, kicsit tovább meg egy tehéncsorda. A nyílt mezőn jelzés csak egy két helyen volt, de nagyjából adta magát az útvonal. Hamarosan ismét visszaértünk az erdőbe. 

Integetünk, integetünk

Rét Szarvaskő után

Az elmaradhatatlan árnyék-szelfie

Friss telepítésű erdő

Arról jöttünk

A szakasz egy idő után egy éles kitérőt tesz egy tarvágásos rész mellett. Itt volt alkalmunk először egy kis szedrezésre. Bár már a nyárból kifelé megyünk, nem is ért be minden szem, kicsit savanyú volt. Nem csak szeder volt a nap folyamán, találtunk vadkörtét is, majd később szilvát is. Igazi gyümölcsös kirándulás volt. A szilvafa mellett, egy vélhetően vízmű szomszédságában tartottunk egy kis szendvicsezős pihenőt. Ez lényegében a Bátor felé vezető út szomszédságában volt.

Tarvágás

Vadkörtés

Szeder

Ez is szeder

A következő szakasz elég sokáig aszfalton ment, mégpedig a települések közötti utakon. Forgalom azért nem volt nagy, de érdemes volt figyelni a közlekedő autókra. Talán ez volt a nap legkiábrándítóbb szakasza, nem beszélve arról a szemétkupacról, amelyet az útról leforduláskor tapasztaltunk. Még a GPS-en is jelöve van a szemetes szakasz! Elég lehangoló. Itt is egyébként még aszfaltozott szakaszon haladtunk, vélhetően a pecsétet is tartalmazó erdészház miatt volt így kiépítve. Ennek némileg ellentmondott az a tény, hogy kb. 1 kilométerrel az erdészház előtt az utat keresztbe vágja egy mesterséges töltés. Némileg meglepő. A kék mindenesetre ezen haladt keresztül, de autóval így lehetetlen megközelíteni az erdészházat ebből az irányból. Az az utolsó 1 kilométer már nagyon gyorsan eltelt, következtetett a pecsét. Az erdészháznál posztoló kutyával gyors barátságot kötöttünk, míg Juli a pecsétet kereste, addig én szemügyre vettem az OKT-t bemutató táblát. 

Még azért több van előttünk

Lápos mező

Irány Rozsnak

Így persze nehezebb

Kontraszt

Rozsnak

Felújított térkép

A pecsét megvolt, folytattuk tovább az utat. Az elmúlt időszak nagy esőzései után a talaj a teljes szakaszon felázott volt, elkeltek a túrabakancsok. Itt-ott kamáslira is szükség lett volna, de azokat, valamint a túrabotokat Pesten felejtettük. Az ázott talaj most kifejezetten megnehezítette a haladásunkat, mert itt volt még egy határozott kis emelkedő az úton. (Egyébként az emelkedők nem voltak alattomosak, alig lehetett észrevenni a nap folyamán, hogy felfelé is megyünk. Ezt, valamint rögtön az elejére beiktatott kilátós emelkedőt leszámítva.) Miután felértünk a gerincre már el sem téveszthettük volna az útvonalat. Egy két kanyar után már irányba álltunk Sirok felé. 

Juli és a szokásos pecsét

Most már nem sok van hátra

Kétségtelen, hogy a nap leglátványosabb szakaszai a településekhez voltak köthetők. Sirokhoz közeledve megálltunk az apáca és barát szikláknál, ismételten egy geoláda miatt. Kimentünk a sziklákra, onnan fényképeztünk párat. Sirok is szép helyen fekszik, nem csak Szarvaskő. A várlátogatást most kihagytuk, mert már mindketten láttuk Julival többször is. Egyébként rendkívül szép időnk volt egész nap, igazi túraidő. A várban nagyon sok turista volt, lent a parkoló is tele volt autókkal. Mi leereszkedtünk a faluba, ahol még egy fagyit is sikerült elnyalni.

Sirok a völgyben

Viktor és Sirok

Juli és Sirok

Siroki vár

Siroki vár

Még mindig a vár

A nap utolsó attrakciójaként az utolsó tervezett ládát cserkésztük be. Ha volt valami kalandos a nap folyamán, akkor ez a kitérő az volt. Az OKT szakaszt lényegében letudtuk a Hunor étteremben található pecséttel, de természetesen azért mentünk tovább az igazi cél, a vasútállomás felé, hogy "összeérjünk" a mátrai szakasszal. A kéket egészen a Sirok vége tábláig követtük, és innen tértünk le a mező felé, hogy a zuhogóhoz, és a kőbányához eljussunk. Ehhez át kellett kelni egy hídon, amit csak a legnagyobb jóindulattal lehet hídnak nevezni, a tákolmány találóbb elnevezés lenne. Bátrak voltunk, és átsétáltunk, utána pedig már egyenesben voltunk. A zuhogó mellett viszont meg kellett állapítanunk, hogy ott bizony nincs híd, ezért a vasútállomás felé a nevezett hídon visszafelé is át kell jutnunk. Na hurrá! Előtte azonban még megkerestük a kőbánya tetejéhez, és így a ládához vezető utat. Ha nem lett volna még elég a mászás, akkor zárásként is sikerült egy jó adagot még rátenni. Leereszkedés és a híd után a réten keresztül próbáltuk megközelíteni a vasútállomást, de ezt nem javaslom senkinek! Én szentül meg voltam győződve róla, hogy az egyik turista magazinos cikkben azt olvastam, hogy a túrát több helyen módosították, és itt Siroknál is valamerre erre van átirányítva a szakasz. Nos ez nem így van. Egyrészt a cikk még csak terveket ír, de a kivitelezésére nem tudom hogy tud majd sor kerülni. Amerre mi mentünk, arra szerintem nincs út. A kitérő 2,7 km-t tett hozzá az utunkhoz, ennyiből 5-ször eljuthattunk volna a vasútállomásra. De legalább ezt a ládát is kipipálhattuk végre.

Kőbánya

Ó, ott már voltunk!

Nagyon jó kis nap volt, mára ennyi!

Végeredményben kicsit csaltunk. Egyrészt a vasútállomás és az "összeérés" kimaradt. Viszont az utolsó pár száz méter már semmit nem adott volna az élményhez, másrészt a pecsét is megvolt már, nem beszélve arról, hogy környékbeli lakosként hányszor jártam már meg azt a kis szakaszt. Másrészt úgy csaltunk, hogy a Sirok vége táblától, ahová a sikertelen átvágás után visszatértünk, már taxiszolgálat segítségét vettük igénybe. (Értsd: anya eljött értünk Domoszlóról kocsival.) Őszintén bevallva, innen tömegközlekedve elég macerás a Domoszlóra történő eljutás. A legegyszerűbb megoldás, hogy Sirokból először Gyöngyösre, majd onnan átszállással Domoszlóra buszozunk, de ezt az élményt most nem akartuk kipróbálni. Szerintem a kéktúrázó vendégeink is igényelhetik ezt a remek szolgáltatást, ha előre megbeszélik! ;-)

Jó kirándulást és kéktúrázást kívánunk!

Az útvonal

A túra magassági metszete távolság és idő függvényében

Jelen bejegyzés eredetileg a Kedves néni vendégház honlapján jelent meg. A honlap átköltöztetésével az ottani blog megszűnt.