Utolsó teljes római napunkon a város egy kevéssé ismert részét jártuk be. Illetve ismertnek ismert, csak a szokásos útvonalak nem érintik, illetve a hosszúhétvégékbe se fér bele. Ezért is örültünk, hogy egy teljes hetet szántunk Rómára, így olyan dolgokat is láttunk, amik sok embernek kimaradnak. Tehát a Via Appia Antica mentén jártuk be a fennmaradt emlékeket. Ez az út már az ókorban is fontos szerepet játszott a város életében, majd a kereszténység születésekor is számos jelentős esemény tanúja volt. A város ezen részébe is macerás kicsit a közlekedés, illetve erre a napra már az igazi, hamisítatlan, olasz nyár is beköszöntött, így időnként nehezebben viseltük az ezekkel járó nyűgöket. De alapjában véve ez is egy nagyon érdekes nap lett.
Metróval utaztunk el a Circus Maximusig, ami nagyon híres ugyan, de a többi római maradvánnyal szemben itt nincs semmi, csak egy hosszúkás, "cirkuszformájú" gödör. A Ben Hur híres kocsijelenetét is itt vették fel. A történelem során hosszú ideig, még a gótok alatt is rendeztek itt küzdelmeket. A hatalmas cirkusz több mint negyedmillió ember befogadására volt képes.
A közelben áll Caracalla fürdője, ami a már említett Diocletianuséhoz hasonlóan egy hatalmas közfürdő volt az ókorban. Több mint ezer ember befogadására volt képes, és egészen a gót betörésekig üzemelt. Ez szerencsére elég jó állapotban maradt meg, ma múzeum üzemel benne. Mi ugyan nem mentünk be, hisz még el sem indultunk igazán a kiszemelt úton, így nem akartuk ezzel húzni az időt.
A közelben szintén volt egy elrejtett geoláda, amit türelmes várakozás után sikerült is előhalásznunk.
De ekkor már a Via Appián álltunk, és elkezdhettük a sétánkat délre, kifelé a mai városból.
Lesétáltunk a Porta Latináig, majd onnan a városfal mellett a Porta San Sebastiánóhoz. Itt végig áll az ókori városfal, és a mai közlekedés is kizárólag az ókori kapukon keresztül zajlik. (Itt is megkerestünk 2 geoládát, ami ebben a városban nem könnyű dolog, hisz mindenhol rengeteg az ember, a nagy épületek mellett elég rossz a GPS vétel, viszont nagyon sok potenciális rejteket látni). Mai is valamiféle városhatárt jelent ez a fal, hisz ezen kívül már egészen megváltozik a városkép, külvárosi, családiházas, aglomerációs jellegű városrészek találhatók erre. Itt már nem is olyan összefüggő a beépítés, sokszor szántóföldek szabdalják fel az egyes településrészeket.
Városkép a Via Appián
Porta Latina
Városfal
Városfal a Porta San Sebastianoval
Porta San Sebastiano
Drusus íve
Innen egy hosszabb, unalmasabb szakasza következett volna az útnak, így úgy döntöttünk, inkább buszra szállunk és elmegyünk a legtávolabbi pontig, majd onnan gyalogolunk visszafelé. A Via Appia egyébként nagyon érdekes, végig macskaköves, a városon kívüli, autók által nem használt része még eredeti nagy köves burkolatú. A lakott részeken végig falak határolják. Némi variálás, bizonytalanság és útvonaltervezés után, miközben futólag megnéztük hol található a San Callicsto katakomba és a világ vége, visszataláltunk a St. Cecilia-templomhoz. Innen indultunk vissza a város felé. Az út ezen szakaszán már nem járnak autók, két oldalról régi épületek és romok szegélyezik, így ez ismét egy olyan helyszín volt, ahol az ember az ókorban érezhette magát.
Cecilia Metella sírja
Romulus mauzóleuma
Romulus mauzóleuma
Kellemes sétával értük el a San Sebastiano-templomot. Ennek érdekessége, hogy katakombák fölé építették, melyek ma is megtekinthetők. Mi is lementünk, és egy fél órás vezetett túrával megnéztük ezt a hét mérföld hosszú, föld alatti ismeretlen világot. Kezdetben a zsidóságnak a temetkezőhelye volt, majd később az ókeresztények gyülekező, imádkozó és temetkező helye lett. Így mára többezer ember alussza itt örök álmát.
A templom Szent Sebestényről kapta a nevét, akit miután a diocletianusi keresztényüldözések idején halálra nyilaztak, itt temették el. A templomban még ma is őrzik az egyik nyíl egy darabját. Egy másik nagyon híres és érdekes ereklyéje a templomnak Jézus lábnyoma. Mikor Néró idejében kegyetlenül üldözték a keresztényeket, azok megkérték Pétert, hogy egy időre hagyja el a várost, amíg csitulnak a kedélyek. A városból kifelé vezető úton megjelent neki Jézus, akitől megkérdezte: "Quo vadi, Domine?" (Merre mész Uram?) Mire Jézus azt felelte: "Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek.", majd eltűnt. A helyen azonban a kőben ott maradt a lábnyoma. Péter ennek az eseménynek a hatására visszament Rómába és vállalta a vértanúságot.
San Sebastiano-templom
Jézus lábnyoma, balra fölötte lévő rekeszben pedig az a bizonyos nyíl
A templomtól még folytattuk kicsit utunkat a Via Appián, majd az első adandó alkalommal felszálltunk egy buszra, és visszatértünk a városba. Ott még megkerestünk két geoládát, majd kitaláltuk, hogy zárás előtt még gyorsan felkeressük a Santa Maria dell Vittoria-templomot, ahova tegnap nem sikerült bejutnunk. Már mondanom sem kell, hogy a buszokkal megint meggyűlt a bajunk, de azért végülis sikerült bejutnunk a templomba. Itt található Bernini egy híres, és az egyházon belül nagy port kavart szobra, a Szent Teréz extázisa. A szobor maga gyönyörű, ahogy már a hét folyamán többször megállapítottam, a fehért márvány nagy többletet tud hozzáadni a szobrok lelkéhez, egész más az ilyen szobrok arca, az egész kompozíció légies tőle. Az Angyalok és démonokban ez is egy fontos állomás, Robertet a Szent Teréz mellett álló angyal nyila irányítja tovább, azonban a valóságban pont ellentétes irányba mutat, mint amerre hősünk tovább indult. Így még egy bakira fény derült.
Kutatómunkánk végeztével ismét vacsora után kellett néznünk, és megint egy remek éttermet találtunk, ahol Viktor egy kiadós pizzát én pedig egy igazi olasz lasagnet ettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése