XXV. Geocaching Fesztivál és Verseny

Dátum: 2012.09.15.
Táv: 17,5 km
Mozgási idő: 3 h 30 s
Mozgási átlagsebesség: 5 km/h
Teljes szintemelkedés: 280 m
Nehézségi fok: ***

Útvonal:

Balaton-felvidéki Erdei Iskola - Tűzköves-oldal - Vigántpetend - Vigánti-hegy - Szentjakabfai-erdő - Dobogó-hegy - Zsellér-bokor - Balaton-felvidéki Erdei Iskola

Itt van az ősz, itt van újra... küszöbön áll egy újabb geocaching verseny valahol az országban. Idén ez a rendezvény a Balaton-felvidékre, Vigántpetend környékére esett. Rutinos Művészetek Völgye látogatóknak ismerős a név, gyakran ez a település is otthont ad a fesztivál programjainak. A szeptemberünket idén direkt úgy terveztük, hogy ezen a hétvégén Győrbe látogassunk szülőkhöz, így Juli apukájával kiegészülve hárman vágtunk neki a kalandnak.

Kontra Mátra-bérc - 4. rész - Harmadik nap

Befejeztük a nagy kalandunkat. Mondhatjuk azt is, hogy már épp legszebb ideje volt a lezárásnak, de hát ilyen „apróbb” mókák közbejöttek, mint esküvő, nászút… Ezek mellett talán megérthető, ha nem a legfontosabb dolgunknak tartottuk a Kontra Mátra-bérc túra utolsó szakaszának végigjárását. Az elmúlt hétvégén viszont elérkezett a várva-várt nap, és ismét olyan helyeit láthattuk meg a Mátrának, amit még soha korábban. Lássuk a részleteket!

Rómába utazóknak

Amikor az ember külföldre utazik, óhatatlanul is összehasonlítja a célország életmódját a saját városával, környezetével. Nem volt ez másként a mi esetünkben sem. Az alábbi sorokban számos szubjektív észrevételt osztunk meg a Kedves Olvasóval, amik adott esetben segíthetik a Rómába vágyó kirándulókat. Az egyes észrevételek már az utunk egyes napjait bemutató bejegyzésekben is előfordulhatnak, de most itt egy csokorban is összeszedjük őket.

Római vakáció VIII.

Ez volt az utolsó, búcsúnapunk. De szerencsére nem sikerült annyira búcsúsra, mint amikor az ember már érzi, hogy aznap megy haza, és már csak az utazással van elfoglalva. Mivel a mi repülőnk csak este fél 11 tájban indult, így még egy teljes napunk maradt a városra. Nagy dolgokat ugyan már nem terveztünk, hisz fárasztó volt ez az egy hét, három templom maradt még hátra, amit meg szerettünk volna nézni, egy kis ajándékvásárlás az otthoniaknak, illetve a város hangulatának élvezete, sétálgatás.
A szállodában még komótosan megreggeliztünk, összecsomagoltunk, majd nekivágtunk a városnak. Szerencsére otthagyhattuk a csomagjainkat a portán, azért az ő társaságukban nem lett volna olyan kellemes napunk. Mivel időnk volt bőven, és szeretünk biztosra menni, először kimetróztunk a végállomásra, felmérni, honnan fog indulni este a buszunk a repülőtérre. Miután minden szükségeset megtudtunk, visszaszálltunk a metróra és meg sem álltunk a Lateráni-bazilikáig.

Római vakáció VII.

Utolsó teljes római napunkon a város egy kevéssé ismert részét jártuk be. Illetve ismertnek ismert, csak a szokásos útvonalak nem érintik, illetve a hosszúhétvégékbe se fér bele. Ezért is örültünk, hogy egy teljes hetet szántunk Rómára, így olyan dolgokat is láttunk, amik sok embernek kimaradnak. Tehát a Via Appia Antica mentén jártuk be a fennmaradt emlékeket. Ez az út már az ókorban is fontos szerepet játszott a város életében, majd a kereszténység születésekor is számos jelentős esemény tanúja volt. A város ezen részébe is macerás kicsit a közlekedés, illetve erre a napra már az igazi, hamisítatlan, olasz nyár is beköszöntött, így időnként nehezebben viseltük az ezekkel járó nyűgöket. De alapjában véve ez is egy nagyon érdekes nap lett.

Római vakáció VI.

Most, hogy az előző három nap alatt Róma leghíresebb helyszíneit végigjártuk, egy röpke pillanatra megtorpantunk: Na most aztán merre? Nem mintha nem lehetne csont nélkül még két heti folyamatos programot szervezni, de a legfontosabb részeket már láttuk, innentől kezdve "szabad program". Felcsaptuk tehát a két útikönyvünket, és szemezgettünk a még hátralevő három napra látnivalókat.

Római vakáció V.

Ötödik napunkat a belvárosban mindenfelé "elszórtan" található, eddig még kimaradt hírességeknek szenteltük, így már előre sejthető, hogy ezen a napon sem mentünk keveset. Szállodánktól metróval utaztunk el a Piazza della Republicára, és itt kezdtük a városnézést. Az ókorban itt épült meg Diocletianus fürdője 130 000 négyzetméteren, 3000 ember befogadására. Sajnos ez is, mint annyi más ókori építmény, a középkor kőbányájaként funkcionált, és számos épület nyerte belőle építőanyagát. De nem csak elhordták a tégláit, hanem egy komplett templomot építettek az alapjaira, mely a Santa Maria degli Angeli névre hallgat, és ezt is, mint sok más épületet Rómában, Michelangelo tervezte. A templomban pár csillagászati érdekesség keltette fel az érdeklődésünket. Egy kis Galilei kiállítás bemutatja az inga működését, de ami ennél is érdekesebb, hogy a padlózatába, a márványburkolatba létesítettek egy ún. délkört. Ez időmeghatározásra szolgál (feltehetően), mivel a plafonon található egy lyuk, melyen át az év minden egyes napján besüt a nap, ami alapján különböző dolgokra lehet következtetni. :) Mivel szegényes volt róla a tájékoztatás, mi sem tudtuk kibogozni a pontos funkcióját, annyi bizonyos, hogy a vonal mentén különböző koordináták találhatók, illetve a csillagjegyek, és abból, hogy a vonal mely pontjára süt be a nap, meg lehet határozni a dátumot, az adott csillagjegyet, és bizonyos csillagászati koordinátákat. Bővebb információk itt.

Római vakáció IV.

Negyedik napunk volt talán az itt tartózkodásunk csúcspontja. Persze ezt így nehéz eldönteni, hisz minden napunkat élveztük, és mindig jó programjaink voltak, de ekkor látogattuk meg a Vatikánt, és ezt talán nem kell tovább magyarázni. Talán ez a miniállam Róma fő látványossága, itt van a katolikus vallás központja és bölcsője, vallásos és nem vallásos emberek milliói zarándokolnak ide, hogy láthassák azt a sok csodát, ami itt áll, amit itt őriznek.

Római vakáció III.

Gyermekként az ember nagyon sok téma iránt lelkesedik. Az első ilyen mozzanat talán a természettudományos érdeklődés a dinoszauruszok iránt, ami többé-kevésbé mindenkinél megfigyelhető. Nem volt ez másként nálam sem. A következő lépcsőfok valahol 8-10 éves koromban következett, amikor is a gladiátorok, valamint a harctereik, az amfiteátrumok felé fordult a figyelmem. Ami könyv létezett otthon a témában, szinte kivétel nélkül a fejemben volt. Nem meglepő módon, azonnal vágyni kezdtem Rómába, hogy a legnagyobb küzdőteret, a Colosseumot is a saját szemeimmel láthassam. Csodával határos módon, a vágyam szinte azonnal teljesült...