Párizsban szép a nyár... - Nevezetességek

Olvashattátok már az utazási élményeinket, a látogatásunkat Párizs templomaiban és múzeumaiban, de a város ezeken kívül is számtalan látnivalót kínál a látogatóknak. Eiffel-torony, Arc de Triomphe (más néven a diadalív), Champs Elysées, hogy csak a legismertebbeket említsük. Jó pár napunkba telt, mire mindet végigjártuk, sőt, még ezeknél többet is. Lássuk szép sorjában a hét egyéb nagy élményeit.

Eiffel-torony

Magunk sem tudtuk, hogy mikor is vessük rá magunkat Párizs leghíresebb nevezetességére. Végül a Museum Pass optimális kihasználása miatt már rögtön az első teljes napunk délelőttjén meglátogattuk az Öreg Hölgyet.

Óriás

Meg kell mondjam, ez hatalmas! Az odáig rendben van, hogy lát az ember róla sok képet, meg látja filmekben is, sőt, nekem 1990-ben volt alkalmam személyesen is egyszer találkozni őméltóságával, de így felnőtt fejjel is elborzasztott a mérete. Egy elméletem szerint azóta van tériszonyom, amióta gyerekként felmentem a második szintjére. :) Viszont ezt most sem hagyhattam ki. Az rendben van, hogy mondjuk a sástói kilátóba nem megyek fel, mert csak, de azért ez mégis csak az Eiffel-torony!

Szóval felmentünk. Ott kezdődött az egész, hogy kiálltuk a sort... Párizsban először... De nem utoljára... A torony négy lábából egy le volt zárva építkezés miatt, egybe csak gyalog lehetett felmenni (aha, persze), szóval két lehetőségünk maradt. Mivel a metró felől érkező emberek rögtön beálltak a legközelebbi sorba, ami szembe jött velük, ezért én inkább körbejártam felderíteni a terepet. Szerencsére a másik lábnál jóval kevesebben álltak (nem is értettem). Így is volt kb. egy óra hossza, mire eljutottunk a liftig. Addig a liftig, ami két szintes, belefér vagy 80 ember egyszerre. Juli igyekezett úgy helyezkedni, hogy az ablakhoz legyen közel, hogy lássuk a környezetet a felfelé úton. Én azzal voltam elfoglalva, hogy videót készítsek a fényképezőgéppel, ami kellően lekötötte a figyelmemet, amíg felértünk. Gyors volt.

Kilátás a Mars-mezőre

Kilátás észak felé

Juli a toronynál 1.

Juli a toronynál 2.

A második szinten egy újabb sor kezdődött, azok számára, akik a torony legtetejébe is fel akartak menni. Mivel ott egyszerre csak korlátos számú ember lehet, ezért ez a sor elég lassan haladt. Nem bántuk, hogy mi nem akartunk már oda feljutni. Én így is tisztes távolságból tekintettem le a városra, Juli volt olyan bátor, és kiment egész a korlátig, onnan készített remek képeket. Nagyszerű idő volt, teljesen körbenéztük a várost. Megkerestünk minden nagyobb épületet, amit tudtunk azonosítani, és már alig vártuk, hogy a hét folytán mindet meglátogassuk. Nem töltöttünk fent túl sok időt, nagyjából egy bő fél órát. Elég nagy volt a tömeg, de azért mindenhonnan ki tudtunk látni. Valószínű egyetlen Párizsba utazót sem kell különösen biztatni erre a nevezetességre, de a javaslat akkor is ez: ezt látni kell!

Geocaching "ajándék"

La Défense

Első napunk délutánját a La Défense nevű városrész megtekintése töltötte ki nagyrészt. A gyerekkori kirándulásunk során erről a részről is voltak emlékképeim, így ide is szerettem volna mindenképpen visszatérni. Az akkori benyomásaimra nem emlékszem, most viszont nagy hatást tett rám az itt elénk terülő látvány.

La Défense

Mivel a bérletünk csak a második zóna széléig volt érvényes, a La Défense pedig a harmadik zónában van, ezért még a Szajna innenső oldalán szálltunk le az 1-es metróvonalról, és egy gyors ebéd után gyalog közelítettük meg a helyszínt. Tulajdonképpen ez nem más, mint egy modern üzleti negyed. A hatalmas felhőkarcolókban Franciaország összes nagy cége helyett kért magának egy irodaház erejéig. GDF Suez, Total-Fina-Elf, hogy csak kettőt említsünk a nagy cégek közül. A teljes területen csak gyalogos forgalom van, az autókat beterelték a helyszín alá, valamint a negyedet autópálya jellegű utak veszik körbe minden irányból. Mondjuk ahol ennyi ember dolgozik, ott nagy forgalmat is kell bonyolítani, az biztos. 

Így, hogy gyalog közelítettük meg a negyedet, minden egyes részét alaposan szemügyre tudtunk venni. A legelején teljesen megdöbbentő módon még egy kisebbfajta demó-szőlőskertet is berendeztek. :) Távolról úgy tűnt, hogy csak 2-3 nagyobb épület van, de ahogy haladtunk előre, úgy ugrottak elő a korábbi épületek által elrejtett felhőkarcolók. A mi Schönherz kolin, meg SOTE épületen nevelkedett pesti szemünknek ezek az épületek szédületes látványt jelentettek. (Meg is állapítottam magamban, hogy egyszer azért szívesen eljutnék New Yorkba is. :) )

Szőlőültetvény

Az épületek közötti terek is alaposan kidolgozottak. Nem egy nagy betondzsungel az egész, tágas sétálóutcák, platánsorokkal szegélyezett, szökőkutakkal tűzdelt terek mindenütt. A sok zöld jól kiegészíti az üvegburkolatú épületeket. Egyébként nem állnak meg ennyinél, legalább 4-5 most épülőfélben lévő felhőkarcolót is láttunk az utunk során, szóval terjeszkednek tovább.

Nehogy nekem ne legyen "támasztós" képem

Az egész negyednek kétségkívül az "új diadalív" vagy ahogy a párizsiak hívják a Nagy Ív (Grande Arche), valamint az azelőtt elterülő tér a központja. Az ív egy hatalmas, középen üreges kocka. Párizs egészére jellemző módon úgy alkották meg, hogy az ív lépcsősorának tetejéből a város felé elnézve a Diadalív látszik, azon túl pedig a Concorde téren álló obeliszk. Ha az obeliszk nem takarná ki, akkor még a Tuilériák kertjében (Louvre) álló Carrousel diadalív is látható lenne. (Párizs összes fontos sugárútját úgy alakították ki, hogyha az ember végignéz rajta, akkor annak a végén valami híres, fontos, pompázatos épület tűnjön fel. Eklatáns példája ennek a Champs Elysées, aminek két vége a Diadalív, valamint az obeliszk.) Míg az egész negyedben nem sok ember mozgott (munkaidőben, nagyságrendben 3 óra felé járhattunk erre), az ív előtti téren már turisták hada fogadott minket. (Itt tesz ki ugyanis a RER, valamint a metró, ha valaki eljön idáig.) Mi nem bántuk meg, hogy végigsétáltuk a teljes utat a Szajna túlpartjáról. Megmondom őszintén, ezen a kiránduláson engem legjobban ez a negyed nyűgözött le.

Kilátás a belváros felé

Kilátás a külváros felé

Diadalív (Arc de Triomphe), Champs Elysées, Concorde tér

Elég sokáig kellett várni arra, hogy Párizs másik ékkövét, a diadalívet is megnézhessük, ami részben nekem is újdonság volt, mivel anno csak buszból láthattuk, egyszerűen körbementünk a körforgalomban, és ennyivel volt ennyi. Bezzeg most. Szombat délután vitt arrafelé az utunk, mint minden más Párizsban, ez is tele volt turistákkal. Mondanom sem kell, ha szerettünk volna felmenni a tetejére egy újabb kilátás reményében, akkor itt is szép kis sort kellett volna állni, de egyrészt aznap már én is láttam ki a Pompidou központ tetejéről, másrészt Julinak még tervbe volt véve aznapra a Nôtre Dame tornya, így ezt a sort egyszerűen kihagytuk.

Kicsit körvérkés Diadalív

Míg Rómát teljes egészében az ókor, valamint a reneszánsz hatja át, Párizsban ugyanez az érzés a felvilágosodás korával kapcsolatban jön elő. Gazdag történelmükből kiemelkedik XIV. Lajos, a Napkirály, valamint természetesen Napoleon személye. Nos, a Diadalív is Napoleon megbízásából készült, az ő dicsőségét és háborús győzelmeit hivatott bemutatni. Állítólag az elkészítése 10 évre adott munkát Párizs kőfaragóinak. Meg kell hagyni, a legapróbb részletekig kidolgozott művel álltunk szemben. Körbejártuk, és megtaláltuk rajta a győri csata emlékét jelző Raab feliratot is. (Raab ugye Győr német neve, és Napoleon ott a Habsburgokkal "csatázott".)

Győr

Ahogy már a Nagy Ívnél írtam, egyik pontból látható a másik, innen tehát megtekinthettük egyik irányba a Nagy Ívet, másik irányban az obeliszket. A Diadalív mérete is lenyűgöző. A tavaly Rómában látott diadalívek csak az egészen kicsi testvérei lehetnek ennek az építménynek.

Említést érdemel még a Diadalív körül elhelyezkedő körforgalom, ami a párizsi (egyébként sem egyszerű) közlekedés csúcsa. Állítólag ez Franciaország legnagyobb körforgalma. A sávokat csak azért nem tudtam megszámolni, mert egész egyszerűen hiányzik minden felfestés. Ennek megfelelően nagyjából mindenki oda megy a körforgalomban, ahová akar, sok szabályszerűséget nem véltem felfedezni. A franciák mégis megszokták, mert a budapesti morál mellett itt 3 percenként kellene balesetnek lennie, és mi az ott töltött fél óra alatt még csak kerékcsikorgást sem hallottunk. (Vagy nem arra figyeltünk, ez is benne lehet. :) )

Champs Elysées turistái

A Diadalív után végigsétáltunk a híres nevezetes Champs Elysées sugárúton, ami a bevásárlóutcák mintapéldája. Amely márka egy kicsit is ad magára, annak van itt üzlete. Nem is kell panaszkodni a forgalomra, az egyszer szent. Nem hittem először a szememnek, az emberek még itt is sorban álltak csak azért, hogy egy Louis Vuitton áruházba bejussanak. Persze ez azért lehet, mert egyszerre maximum csak pár ember tartózkodhat a boltban, mégsem egy kínai üzletről beszélünk a VIII. kerületben. A francia autómárkák is rendelkeznek itt szalonnal, például a Renault szalonban egy 2012-es Red Bull Renault modell volt kiállítva.

Sor a Louis Vuitton üzletnél (az arany dínócsontváz sem semmi)

Két sávos sétálóút

Red Bull RB8

Maga az út egyébként hihetetlenül széles. 2x3 sáv az autóknak, de még a gyalogosoknak is két sáv van mind a két oldalon. :) Ennek ellenére mi sem győztük kerülgetni a szédelgő turistákat. Ez alkalommal nem jártuk végig a Champs Elysées-t, mert egy korábbi sétánk alkalmával már jártunk a Concorde téren. Ezt is egy nagy körforgalom (mi más) öleli körbe, de míg a Diadalívnél a körforgalmat nem szakítják meg zebrákkal (aluljárón lehet megközelíteni ez építményt), addig az obeliszkhez simán a felszínen oda lehet sétálni. Itt nem töltöttünk túl sok időt, kicsit körbejártuk az obeliszket és folytattuk a sétánkat.

Concorde tér

A Concorde tér mellett közvetlenül kezdődik a Tuilériák kertje, amely tulajdonképpen a régi királyi palota (ma a Louvre épülete) és annak a kert része. Innen már csak gyalogos forgalom vezet tovább a Louvre felé.

Obeliszk a Concorde téren

Stade de France

Sportot szerető emberként már a második nagyvárosban sikerült rávennem Julit, hogy nézzük meg valami arénát, valami sportlétesítményt is. Rómában is megnéztük a Stadio Olimpicot, itt is keresni akartam valamit. Szóba jöhetett volna még a Roland Garros helyszíne is a Suzanne Lenglen pályával, illetve a franciák nemzeti stadionja a Stade de France. Utolsó teljes napunk útvonalába az utóbbi jobban beleillett, ezért emellett maradtam.

Stade de France

A franciák jobban felkészültek a turisták ilyen jellegű fogadására is, vezetett túrákat szerveznek a teniszcsarnokban és a Stade de France-ban is. Sajnálatos módon egy ilyen vezetés többe kerül, mint egy belépő a Louvre múzeumba, ezért ezt a részét kihagytuk a programnak, csak annyit tettünk, hogy kívülről körbejártuk. A Stadio Olimpicohoz képest itt egészen az épületig bemehettünk, sőt még az ajándékboltban is voltunk. Itt megtapasztalhattuk, hogy nem csak a foci, hanem a leginkább az angolszász országok körében honos rögbi is a franciák szíve csücske. Rövid látogatásunk természetesen nem mérhető a többi nevezetességhez, de én azért örültem, hogy megnézhettem. (A bécsi Ernst Happel és a római Stadio Olimpico mellett ez már tehát a harmadik külföldi aréna, amit láttam.)

Sebastian Loeb kézlenyomata a stadion mellett

Moulin Rouge

Párizs és a párizsi élet kultikus helyszíne a Moulin Rouge Amennyi filmben és dalban már megjelent, egyszer ezt is látni szerettük volna. A Sacré Coeur bazilika után sétáltunk egyet a Montmartre városnegyedben is, útba ejtve a Place Pigalle-t, majd a Moulin Rouge-t. Az útikalauzok csak korlátozottan ajánlják a környéket, illetve attól függően, hogy kinek mi a célja Párizsban. Kétségtelen, hogy ezt a környéket ma már nem a művészeti élet hatja át. Kész szerencse, hogy nem az esti mulatozós órákban jártunk errefelé, amikor már a pillangók is kirajzanak. :)

Moulin Rouge

Moulin Rouge, Juli, Starbucks

A Moulin Rouge látványos épület a maga módján, ami el is várható a világ leghíresebb szórakozóhelyéről. Megnéztem az árakat, ami megerősített abban, hogy nem ebben a mulatóban fogunk ma este vacsorázni. Egy egyszerű két órás revü megtekintése 100 euró/fő. Talán majd egyszer. :)

Árak

Séták, Párizs éjjel

Míg a római nyaralásunk során keresztül-kasul bebarangoltuk az egész belvárost, és megismertük egészében, Párizsban általában vakond életmódot folytattunk, és metróztunk az egyes látnivalók között. Azért is volt erre szükség, mert a célpontok viszonylag messze estek egymástól. Hosszabb sétára talán csak kétszer került sor az egész ott tartózkodásunk alatt. 

Az első ilyen sétánk az Invalidusok Dómjától indult, onnan átmentünk a Szajnán, megtekintettük a Grand Palais és a Petit Palais épületeket, amelyek a nevükkel ellentétben nem paloták a szó klasszikus értelmében. Mindkét épület a XIX. század végi világkiállításokra épült kiállítótér gyanánt, és ez a funkciójuk mind a mai napig megmaradt. Ezen a napon kerestük fel a Concorde teret, majd innen a Rue Saint-Honorén sétáltunk végig, közben egy kis kitérőt téve a Place Vendôme-ra. Távolról pillantást vetettünk az operára, amelynek belsejét aznap egy maketten már megnéztük az Orsay múzeumban. Bejártuk a Les Halles területét, elmentünk a Pompidou központhoz, hogy majd másnap be is menjünk művelődni. Innen folytattuk utunkat a városházához, majd át a szigetre, és a Notre Dame előtt felállított lelátón megpihentünk a hazafelé út előtt.

Különleges élmény volt Párizst éjjel is meglátni. Szombati esténk szintén a Notre Dame-mal ért véget, Juli bejárta a tornyait, majd utána vacsiztunk egy jót a Szajna partján. Célunk is volt, hogy megvárjuk a sötétedést, ami úgy háromnegyed 10 felé jött el. (Párizsban sokkal tovább van világos, mivel egy időzónában található Magyarországgal, viszont 17 hosszúsági fokkal nyugatabbra, ezért ott később kel, de később is nyugszik a nap.) Éjjel tehát először a Notre Dame-ot néztük meg. A nagyszerűen kivilágított épület mellett nagyon hangulatos éjszakai élet is zajlott. Épp akkor egy férfi egy szál gitárral ült a lelátóval szemben és énekelt. Vele együtt meg az a pár száz ember. Még egy kicsit mi is csatlakoztunk hozzájuk. :)

Notre Dame

Notre Dame

Arc de Triomphe

Végső célunk a kivilágított Eiffel torony volt, de közben egy kis kitérővel elmetróztunk még a Diadalívhez is. Innen ismét metró következett. Valami kósza gondolat folytán nem közvetlenül a toronyhoz, hanem a Szajna túlpartján található Trocaderóhoz mentünk. Pont 11 órakor érkeztünk, és gyakorlatilag abban a pillanatban nem csak fényárban úszott a torony, hanem még csillagszóró szerűen villogott is. Valamit a turisták is sejthettek, mert szép számmal gyűltek össze itt, a legjobb kilátóhelyen. Szerencsénk volt, hogy mi is láthattuk, még néhány jó képet is sikerült összekattintgatni. Nagy élmény volt, az biztos.

Eiffel-torony

Eiffel-torony a Trocaderóról

Juli a toronnyal

Viktor a toronnyal

Lehetetlen minden egyes apró részletet leírni, amivel Párizsban találkoztunk. Voltunk még ezen kívül a Luxemburg kertben, elsétáltunk az obszervatóriumhoz (kétszer is), és megnéztük az egykori párizsi kezdőmeridiánt. (Ma a kezdőmeridián Greenwichben van London területén.) Finomakat ettünk, például kipróbáltuk az igazi francia hagymalevest is. Számtalan élménnyel gazdagodtunk. Mindenkinek azt kívánom, hogy egyszer hasonlóan élje át ezeket az élményeket, mint amiket mi is megtapasztalhattunk az ott töltött egy hetünk során.