Párizsban szép a nyár... - Utazás

A tavalyi, római (nászúttal egybekötött) kirándulásunk olyan jól sikerült, hogy idénre is szerveztünk magunknak egy hasonlóan tartalmas hetet. Ezúttal Párizsban...

Fertő

Idei nyaralásunk bemutatását úgy terveztük Julival, hogy nem naponta, hanem témakörönként írunk bejegyzéseket. Hamar összeszedtük a témákat, és egymástól függetlenül sikerült úgy leosztanunk őket, hogy mindenki arról írhat, amiről eleve szeretett volna. Hiába, egy év házasság, és máris tudja az egyik, hogy mit akar a másik. :)

Kézenfekvőnek tűnik a beszámolónkat az utazás témájával kezdeni. Ez a bejegyzés egy kissé a tavalyi utolsó római beszámolóra fog hasonlítani abban az értelemben, hogy nem csak az utazási élményeinkről írok, hanem néhány (általam praktikusnak gondolt) tanácsot is megosztok a kedves olvasóval. Ahogyaz az összes bejegyzés, ez is viszonylag sokat fog hivatkozni a tavalyi beszámolókra, illetve Rómára magára. De nem volt ez másként az egész utazásunk alatt, hiszen óhatatlanul is összehasonlította az ember a két nyaralását, bár végül azt is megállapítottuk, hogy nem lehet rangsorolni a két helyszín között, mert mind a kettő másért érdekes. De erről majd egy későbbi cikkben, nézzük most sorban az utazásunk részleteit.

Repülőút

Rómához hasonlóan az idei nyaralásunk helyszínét is repülővel, azon belül is valami fapados járattal gondoltuk megközelíteni. Párizs kellően messze van ahhoz, hogy az autó szóba se kerüljön, minden más megoldás pedig iszonyatosan sok időt vinne el, ráadásul a kényelem faktor sem elhanyagolható. Szokás szerint elsődlegesen a Ryanair és a Wizz Air légitársaságokra fókuszáltunk, de a Wizz hamar kiesett, mivel Budapestről nem indít járatot Párizsba. Találtunk viszont egy másik társaságot, az Easyjetet, amely indított.

A tervezés alatt hamar kiderült, hogy ezt a repülőutat nem fogjuk olyan olcsón megúszni, mint a római kalandot. Két főre, oda-vissza egy csomaggal az útiköltség olyan 120 000 forint körüli összegre jött ki. Nézegettük, hogy vajon időbeli eltolásokkal lehet-e faragni az összegen, végül az utazás pontos időpontját is aszerint választottuk ki, hogy mikor találtunk olcsóbb járatokat. :) Ráadásul ami érdekes volt, hogy a döntésünk után a rendeléshez újra felkerestem a társaság weboldalát, a kinézett időpontokra csökkent az ára a repülőjegynek. Magam sem értettem, hogy hogyan van ez, de szerencsénk volt.

Párizsban a repterek viszonylag messze vannak a belvárostól, a közlekedés a reptértől jónak mondható, viszont elég drága. Például a Ryanair Beauvais nevű település repterére visz, ami Párizstól még egy 75 perces buszútra van. (Túlzás nélkül, mintha egy budapesti repülőjárat Gyöngyösre érkezne.) Beauvais-ról Párizsba a repülők érkezéséhez igazított ingajáratok közlekednek, fejenként 16 euróért. Az Easyjet gépei a Charles de Gaulle reptérre mennek, innen valamivel olcsóbban lehet bejutni a belvárosba. Amikor végül döntöttünk, akkor ezeket a költségeket is beszámoltuk a teljes összegbe. A hosszabb utazás ellenére a Ryanair járatánál maradtunk.

Róma után, "tapasztalt" utasként már máshogy közelítettünk az egész repülőúthoz, személy szerint én magam sokkal kevésbé izgultam az utazás előtt. A repülőnk 10:35-kor indult, a beszálláskor a kapunyitás pillanatában már indultunk is, így viszonylag jó pozícióból foglalhattunk helyet.

Abban a tekintetben is rutinosabbak voltunk, hogy a fényképezőgépünket kézben tartottuk a felszállás után, így néhány képet sikerült készítenünk odafentről, még Magyarország fölött. Nem hiába vagyunk térképészek, még nyaraláskor is légifényképezünk. :)

Budapest

Győr

Beauvais tényleg egy kis repülőtér, nem is igen van sok minden látnivaló. Mi is egyből megkerestük az ingajárat jegypénztárát, és mentünk is rögtön a buszhoz. Nagyon jól ki volt táblázva minden, minden buszhoz tartozott utaskísérő, akik igazgatták az utasokat. Minden nagyon flottul ment. A busz autópályán közelítette meg Párizst, én ebből az útból nem láttam semmit, mert elaludtam. Buszutunk célja a Porte Maillot nevű tér volt Párizsban, ami egyben metróállomás is. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy beszéljünk egy kicsit Párizs tömegközlekedéséről.

Tömegközlekedés (RATP)

Párizs tömegközlekedése elképesztő a 14 metróvonalukkal. Álljunk is meg egy pillanatra. Mekkora is Párizs?

Erre a kérdésre nem tudok egyértelműen válaszolni. Egyrészt baromi nagy, ami belvárossal totál egybeépült agglomerációt illeti. Nincs éles határ, hogy hol kezdődik az agglomeráció. (Legalábbis a budapesti viszonyokhoz mérten.) Közigazgatásilag Párizs területileg nem nagy, 20 kerülete van. Általában a térképek is ezt a 20 kerületet mutatják be, illetve a metróvonalak is ebben a 20 kerületben vannak. (Pár vonal tovább megy, de csak pár megállóval.)

Metróhálózat

Engem a város méretének megállapításánál a tömegközlekedés beosztása zavart meg. A várost és környékét 5 zónára osztják, az 1-es zóna a belváros, és ezt körgyűrűként körbeveszi a 2-es, majd azt a 3-as, stb. egészen az 5-ös zónáig. Például Versailles a 4-es zónába tartozik bele. Amikor az ember az utazásait tervezi, nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a zónákat, mert a jegyárak is eltérnek attól függően, hogy milyen messziről érkezik meg az ember Párizsba.

Tavaly Rómában kényelmes volt, hogy a "Roma Pass" tartalmazott közlekedési bérletet is, még ha csak néhány napra is. Párizsban is rögtön ehhez hasonló megoldást akartunk keresni, még az indulás előtt.

Az első lehetőség, ami az Interneten keresztül kiveri az ember szemét a Paris Visite "bérlet". Az létezik 1, 2, 3, vagy 5 napos változatban, és 1-3 zóna, valamint 1-5 zóna kombinációban. Rendben, ehhez járnak kedvezmények is (szerintem nem a legütősebbek ezek a kedvezmények, de hát kinek mi a célja a városban), ennek ellenére az 5 napos 1-3 zónabérletért sokalltam kettőnknek 67,4 eurót. És ez még csak 5 nap, mi meg 8 napot vagyunk a városban!

Kézenfekvőbb megoldásnak tűnhet a a T+ jegy vásárlása, ami 1,7 euró, 10-es gyűjtőben olcsóbb. A jegy másfél órán keresztül biztosít utazási lehetőséget az érvényesítéstől kezdve. Ez jó megoldás lehet, ha egy távoli szállásról reggel beutazunk a központba, este meg haza. Viszont figyelembe kell venni, hogy csak az 1-es zónában utazhatunk vele, ráadásul az átszállás is korlátozott: metró és RER között megengedett, illetve busz és villamos között is, de például buszról nem szállhatunk át metróra, ekkor új jegyet kell érvényesíteni. Persze az igazsághoz tartozik, hogy mi egy percet nem utaztunk busszal, villamosvonal meg egyébként is csak a peremen van, összesen 4 vonal.

Számunkra a legjobb megoldás egyértelműen a Navigo Découverte bérlet vásárlása. Ez úgy működik, mint a budapesti bérlet, kell hozzá külön bérletigazolvány. Viszont chipkártyás, a megvásárlásától kezdve bármikor tölthetünk fel rá összeget, meghosszabbíthatjuk a bérletet. Fontos: a Navigo Découverte bérletet turisták is válthatnak! (Sok helyen olvastam, hogy nem akartak adni ilyen a turistáknak, helyette inkább a drágább Visite-t akarták rájuk sózni. Nekünk nem volt ilyen tapasztalatunk, a Porte Maillot metróállomáson simán adtak bérletet.)

Miért is volt ez jó? Nos azért, mert lehet heti bérletet venni, nem csak havit. Egy heti bérlet minden héten hétfő hajnaltól vasárnap éjjelig érvényes. Akkor is ha csütörtökön veszi meg az ember, akkor is lejár vasárnap éjjel. Viszont mi hétfőn értünk Párizsba, és maradtunk egy egész hetet, így számunkra ez volt a legjobb opció. A két bérlet összesen kerül 50 euróba az 1-2 zónára. Ebből 10 euró volt maga a két bérletigazolvány, 40 euró pedig a két darab hetibérlet. Fontos: a bérletigazolványhoz fénykép kell, de nem ám a hagyományos 3,5x4,5 cm-es igazolványkép, hanem 2x3 cm-es pici. (Én ezt úgy oldottam meg, hogy beszkenneltem a saját igazolványképeinket, tettem köréjük fehér hátteret, és internetes ingyenes igazolványkép-készítő alkalmazással gyártottam hagyományos méretű képeket, amit egy fotóboltban még itthon előhívattunk, és ollóval levágtuk 2x3 cm-es méretre. Megjegyzés: maga a bérletigazolvány 10 évig érvényes, tehát ha legközelebb eljutunk Párizsba, akkor simán használhatjuk újra, elég lesz a bérlet összegét feltölteni.)

Minden metróállomáson beléptetőkapuk vannak (mint amilyet most tesztelnek a Corvin-negyednél). Egyszerűen le kellett "pittyenteni" a bérletet, és átmenni a kapun. Vagy kétszer megtréfált minket a bérlet. Nem hallottuk, hogy jelzett a hang, és nem mentünk át időben a kapun, viszont amikor másodszor akartuk érvényesíteni a bérletet, akkor már nem engedett át (piros x). Mint kiderült ez azért van, mert a rendszer úgy értelmezte, hogy az első kísérlet után már átmentünk, és már a metró területén vagyunk, így másodszor már nem lehet belépni. (Lásd: nem lehet a bérletet "kiadni" egy havernak, hogy ő is átjöjjön a mi bérletünkkel.) 10 perc után megtörténik a feloldás, utána lehet kísérletezni újra. Mi jeleztük a problémánkat az információnál, és ott ők manuálisan átengedtek. (Kinyitották a kaput. :) )

A beléptetőkapukhoz még egy megjegyzés: 3 bőrönddel nem egyszerű rajtuk átvergődni. Ha nincs a közelben személyzet, vagy még nem nyitott ki az információ, akkor igen nagy rákészülés szükséges, hogy átjusson az ember a kapun. :)

Rómához hasonlóan az egyes járatok nagyon jól ki vannak táblázva. Szükség is van rá, mert némely metróállomáson 4 vonal is találkozik. Nekem különösen tetszettek a "kijárattérképek". Az aluljáróból kivezető összes kijáratot (Sortie) feltüntették rajtuk sorszámmal, és után már elég volt ezeket a sorszámokat követni, és tudta az ember, hogy hol jön fel a föld fölé.

A metrónak egyébként külön hangulata van (ahogy a város más részeinek is). Különösen szombat este, de máskor is megfigyelhető volt, hogy utcazenészek szórakoztatják az utazóközönséget. Nem csak megállókban, vagy aluljárókban, sokszor még a tömött metróra is felszállnak. Juli mellett egy ürge egy komplett rapet is lenyomott az egyik utazás alatt. Nagyon élvezte... Juli is. ;-)

Érdekesség a metrókkal kapcsolatban, hogy sokszor váltakozik, hogy épp a felszínen fut, vagy a felszín alatt. Jellemzően, amikor a vonal a Szajnát keresztezi, nem lyukat fúrnak a folyó alatt, hanem a hídon, kiemelve viszik át a metrót. Ezzel egy kicsit kevésbé van az embernek vakond érzése, bár azért egy hét alatt Juli már megállapította, hogy majdnem többet vagyunk a föld alatt, mint felette.

Metróállomás a föld felett

6-os metró a Szajna fölött

Gumikerekes metrókocsi

RER

Párizs másik gyakran használt tömegközlekedési eszköze a gyorsvasút. Sokkal kevesebb megállója van, mint a metróknak, cserébe gyorsabban is halad, és sokkal messzebbre elvisz. A megállói nagyon jól be vannak illesztve a metróhálózatba, aluljárókon keresztüli kapcsolat van mindenhol a két hálózat között. Különös, hogy van összesen 5 vonal (A-E betűkkel jelölve), de egy vonalnak akár 8 végállomása is lehet. (Teljesen hasonló mint nálunk a HÉV, pl. az Örsről induló vonalnak van Cinkotán is, meg Gödöllőn is állomása, tudni kell, melyikre szállsz.)

Mi csak kétszer használtunk RER-t. Az első alkalom a versailles-i kirándulásunk volt. Versailles-ba a C jelű vonal visz, a kastélyhoz a legközelebb a C5-ös végállomás (Versailles-Château) van. Ha jól emlékszem, minden viszonylatnak van saját neve, mi a VICK nevű viszonylatot használtuk Versailles-ba.

Viszont! Ugye nekünk 1-2 zónás bérletünk volt, Versailles meg a 4. zónában van, nem lesz érvényes oda ki a bérlet. Hamar indultunk, még nem volt nyitva jegypénztár az Eiffel toronynál levő RER állomáson (minden 9-kor nyit Párizsban). Nem tudtunk mit tenni, automatából kellett venni teljes árú jegyet, vagyis fizettünk az 1-2 zónás utazásért is, így volt egy darab jegy 3,35 euró. (Nem beszélve arról, hogy az automata csak fémpénzt, vagy bankkártyát fogadott el, viszont 6,7 euró nem volt nálunk apróban, így egy jegyet kártyával vettünk.) Az volt egyébként az ötletünk, hogy a jegypénztárban mondjuk, hogy mi csak a 3. és 4. zónákra kérünk jegyet, de hát ez így nem jött össze.

Az emeletes RER vasútról a nagy sietség miatt nem készítettünk fényképet, de egész egyszerűen döbbenetes volt. Nekem nagyon tetszett!

Visszafelé már jobban kijött a dolog, mivel Versailles-ban volt nyitott jegypénztár. Úgy ahogy gondoltuk, a visszaút már csak 1,8 euróba került/fő a bérletünkre való tekintettel. Sőt, a pénztáros magára a bérletünkre "töltötte fel az utazást", vagyis a bérletigazolvány érvényesítésével átengedett minket a kapu, egy utazásra 4. zónás lett a bérlet. Elgondolkodtunk, hogy vajon reggel is megoldhattuk volna magunk is ezt a feltöltést? Csak azért, mert Navigo feltöltő automata volt. Na mindegy, ez már sosem derül ki. Ha valaki megy Párizsba, és ilyen bérletet vesz, próbálja ki kíváncsi vagyok rá. Köszönöm. :)

A második RER-es alkalomra a Stade de France-nál tett látogatásunkkor került sor. Ha jól emlékszem, ekkor a B vonalat használtuk a a Denfert-Rocherau megállótól. Nem kellett neki 20 perc, és átutaztuk Párizs teljes belvárosát. A Stade de France a második zónába esik, így ide jó volt a bérlet. Viszont volt egy pár, akik valamilyen más konstrukcióval (valószínű T+ jeggyel) jöttek ugyaneddig az állomásig, és ők fennakadtak a kifelé (!) vezető kapun. Nem is tudom, végül milyen megoldást választottak a kijutásra, de ezzel a lépéssel gyakorlatilag zsákutcába kerültek. Ajánlatos tehát mindig érvényes jeggyel utazni, elkerülendő ezeket a csapdákat.

Az utolsó napra

már nem volt érvényes a bérlet, vasárnap éjjel lejárt. Viszont számunkra már nem maradt más, mint a hazaút, ezt meg egyszerűen elintéztük két T+ jeggyel. Még előző nap megnéztünk az interneten a beauvais-i reptér oldalán, hogy a mi 13:20-kor induló budapesti járatunkhoz mikor indul a Porte Maillot-ról az ingajárat. Mi tagadás, hagytak időt a beszállásra, 10:30-kor indult a busz, majdnem három órával a repülő startja előtt.

A reptéren így elég kényelmes dolgunk volt. Szépen kivártuk a sort a csomagfeladásnál és az ellenőrzéseknél is, nem volt semmi gond. Úgy láttuk a kiírások során, hogy egyes járatok késésben vannak, így a mi repülőnk kapuit sem nyitják ki időben. Julival kiokoskodtuk, hogy kb. melyik kaputól fog indulni a repülő, mint kiderült, igazunk is lett. A jó tippnek az lett a következménye, hogy a nem prioritásos sorban mi voltunk a legelsők. Mivel nem sokan kértek elsőbbségi beszállást, így összességében nagyjából tizedikként szálltunk be a gépbe. Mit mondjak, volt hely válogatni.

A hazafelé út nem volt olyan kényelmes, mint a Párizs felé tartó. A pilóta kétszer is bekapcsolta a biztonsági övek bekötését előíró világítást. Persze ez csak óvatosság volt, nem volt semmi gond, de azért az embert mégis foglalkoztatja, hogy akkor most épp mi történik a levegőben. Ettől eltekintve nem volt semmi probléma, a menetrend előtt bő negyed órával leszálltunk Ferihegyen. Gyors taxirendelést követően pedig egy laza húsz perc múlva már élvezhettük kispesti lakásunk tágasságát. :)