Párizsban szép a nyár... - Versailles

Versailles is Párizs legismertebb látnivalói közé tartozik, így számunkra is egyértelmű volt, hogy megnézzük. Mivel a városközponttól távolabb helyezkedik el, és látnivaló is van bőven, itt is egy teljes napot akartunk eltölteni. Ahogy Viktor írta is, először az Eiffel-torony megállóhelyig kellett elmetróznunk, ott pedig átszálltunk a városi gyorsvasútra, ami ki is vitt minket Versailles-ig. Nekem úgy tűnt, hogy ez szinte egy önálló település, ami valószínűleg szorosabban kapcsolódik magához Párizshoz, mint nálunk egy agglomeráció.

A vonat a település központjában tett ki minket ahonnan még kellett egy kicsit sétálni a kastélyig, de eltéveszteni sem lehet, hisz több száz turista vonul egy irányban, és az útkereszteződésekben álltak forgalomirányító emberek is. Öt perces sétával meg is érkeztünk a kastélyhoz. Még a turinform irodában azt javasolták, hogy 9-re, nyitásra érjünk oda, hogy ne kelljen nagyon sokat sorban állnunk. Mi végül csak fél 10-re értünk oda, és akkor már jelentős sor kígyózott a külső kapu előtt. Ide a Museum Pass-unk nem biztosított prioritást, nekünk is ki kellett állni a sort, annyi volt csak a könnyítés, hogy akik jegy nélkül érkeztek, azoknak előbb a jegypénztárban kellet kivárni a sort, majd beállni a másodikba, ahol az ellenőrzéses bejutásra várakoztunk. Kb. 1 órás ácsorgás után sikerült bejutnunk a belső udvarba, innen nyíltak a kastély különböző szárnyai. Először itt is beszereztünk egy ismertető füzetet majd neki is indultunk a hatalmas kastélytúrának.

A kastélykápolna

Belső udvar

A versailles-i kastély története nagyon messze nyúlik vissza, először csak egy kis vadászkastélyt épített ide XIII. Lajos a XVII. század elején, hogy a közeli erdőkben vadászhasson. Aztán az évek és a királyok előrehaladtával folyamatosan épült, bővült, szépült a kastély. Története során a legjelentősebb uralkodó talán XIV. Lajos volt, aki egy pompás, királyi székhellyé alakította, ki is költözött ide teljes udvartarásával. (Ekkor hagyta el a Louvre-t, ami ezzel elvesztette a jelentőségét.) A versailles-i kastélynak hatalmas udvartartása volt, és ekkoriban jött divatba a párizsi emberek között, hogy kijártak királyt nézni, ugyanis bizonyos tevékenységeit direkt közönség előtt végezte. Meg lehetett tekinteni, ahogy felkel, sétál a kertben, a kápolnába vonul vagy éppen nyugovóra tér. Akkoriban ez lehetett a valóság show. Népszerű is volt a királyi család, hisz a nép szerette az ilyen kirakat rendezvényeket. Leszármazottai, XV. és XVI. Lajos is itt éltek, de ők már egyre inkább visszahúzódtak a nagyközönség elől, igyekezték szerényebben megélni a magánéletüket. Ezért is építették a Nagy és a Kis Trianon kastélyokat, hogy legyen egy privát, emberi léptékű hely, ahova a szűk királyi család elvonulhatott. Azonban ekkor el is vesztette az érdekességét a család, nem volt miért Versailles-ba járni, és számos más, komolyabb ok mellett ez is szerepet játszott az 1789-es forradalom kirobbanásában.

A forradalom után a kastély fénye megfakult, állapota romlani kezdett, bútorai elpusztultak, vagy széthordták őket, csak az épület marad épen. Már I. Napóleon, majd XVIII. Lajos és X. Károny is foglalkozott a renoválásával, de visszaköltözni semmiképp sem akartak, hisz az már-már provokáció lett volna, a régi hatalmi rendhez való visszatérés szimbóluma. Így funkciója nem lévén nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, már a lebontás ötlete is felmerült, mígnem  Lajos Fülöp 1833-ban úgy nem döntött, hogy Franciaország történetét bemutató múzeumot hoz benne létre.

Ezeken a történelmi korokon és díszleteken át vezetett a túra a kastélyban. Az első termekben a kastély és a lakóinak történelmét feldolgozó kiállítást láthattunk, elolvashattunk a történeti hátterét, és nagyon látványos maketteken mutatták be a kastély bővülését, fejlődését. Ezt követték a korhű bútorokkal berendezett lakrészek, a királyi család lakószobái, a fogadószobák, étkezők. Nagy fényűzésben élhettek itt a királyok, a rengeteg aranyozás, selyem és bársonykárpitok, kristálycsillárok, érdekes élet lehetett itt, amikor a hely a virágkorát érte. Az itt élő királyok idejében rendkívül divatos volt az antik téma, számos szoba dekorációja valamely ókori isten emlékéhez nyúl vissza. A különböző lakó- és egyéb funkciójú szobák mellett a kastély leghíresebb és leglátványosabb helyisége a tükörterem, mely a kastély parkkal párhuzamosan futó emeleti szinten helyezkedik el. A belső falát végig tükrök borítják (melyek már nem az eredeti, XIV. Lajos korából valók, hanem később lettek pótolva), padlótól a plafonig, míg a külső falán az ablakok a parkra néznek, a mennyezetről pedig hatalmas kristálycsillárok lógnak. Ez volt a nagy bálok, rendezvények, reprezentációs események helyszíne. Tagadhatatlan, hogy látványos helyszín. A királyi lakosztályokon kívül egy másik szárnyban megtekinthetőek a királyi gyermekek szobái is, illetve vannak a kastélynak olyan részei, ahova csak külön vezetéssel lehet eljutni. De a szabadon látogatható részek is kellően nagy élményt és sok látnivalót kínálnak.

A kápolna belülről

XIV. Lajos lovasszobra

A tükörteremben tükröződünk

Tükörterem

Tükörterem

XIV. Lajos ágya,
kinek álmát Franciaország allegorikus ábrázolása vigyázta

A királyi gyermekek hálótermeiben

A kastélytúra után egy kellemes, napos oszlop tövébe elfogyasztottuk francia croissant-ból álló ebédünket az udvaron, pihentünk egy kicsit, majd várt minket a kastély kertje, ami talán még hihetetlenebb méretű, mint maga a kastély. Több mint 800 hektáron terül el a park, nyilván ennek csak jóval kisebb része van igazán tipikus francia kertté kialakítva, de még így is, ameddig a szem ellát, a kert látszik. Sokat gondolkoztam azon, hogy annak idején, mikor még semmilyen gépesített erő nem állt rendelkezésére az embereknek, milyen hatalmas méretű személyzet kellett pusztán csak a kert rendbentartására, a bokrok formára nyírására. Még ma is hatalmas kihívás lehet, láttunk is egy kertészt, aki egy kosaras autóból kihajolva vágta a 4-5 m magas bokorfalat. Kicsit féltem attól, hogy esőt kapunk, mert gyülekeztek a fejünk felett a felhők, de pár cseppel megúsztuk. A kastély alatti részen a parkot egy 1,8 km hosszú, kereszt alakú mesterséges tó osztja fel szabályos részekre, amiben a turisták előszeretettel csónakáznak, és egészen a Nagy Trianon kastélyig is eljuthatnak rajta. A kastély erkélyeiről a park legnagyobb és legszebb szökőkútjára van kilátás, amit sajnos mi most nem tudtunk megnézni, ugyanis teljes restaurálás alatt volt, szét volt szedve az egész, a szobrokat elvitték. 

Luxus-bukszus

Viktor és az Apolló-kút

Hobbinkat nem hazudtolhattuk meg, itt is megkerestünk egy-két geoládát, és ezek után jutottunk el először a Nagy Trianon kastélyba. Nagy valószínűséggel, mivel ezt csak egy kis menekülőhelynek építették, nem is törekedtek valami nagy fényűzésre, de elég csalódás volt a kastély elsőre. Kicsi, a külső színezése egész kopottas hatást kelt, a híre jóval nagyobb nála. Itt is berendezett szobákon sétálhattunk végig, míg elértük a kastély nagy termét, ahol a békeszerződést aláírták. Ennek egyéb nyoma, egy szerény kis feliraton kívül nincs, csak a hely szelleme, és a tudat kísérhetik esetleg az erre járó utazót.

Grand Trianon

Az a bizonyos terem

Ezután a Kis Trianon kastélyhoz sétáltunk át, ami Maria Antoinette személyes használatára készült, ide tudott elvonulni a gyerekeivel, ha megunta a fényűző reprezentálást. A kastélyhoz még egy önálló kis gazdaság is tartozott, amit azonban idő hiányában már nem tudtunk megnézni. Ez a ház már szinte tényleg csak ház méretű, de az tetszett benne, hogy itt nem csak a berendezett lakó és dolgozószobákat, hanem a konyhát és egyéb egyszerűbb helyiséget is megnézhettünk. 

Petit Trianon

Innen egy másik útvonalon sétáltunk vissza a kastélyhoz, és el is indultunk vissza a városba. Előtte még gyorsan útba ejtettünk két geoládát, amiből sajnos csak egyet találtunk meg.

Ahogy az utazós cikkben már Viktor is írta, visszafele már nagyobb szerencsénk volt a jegyvásárlással, viszont nem is Párizsban lennénk, ha nem kellett volna sorban állni. Mikor beértünk az állomásépület fogadócsarnokába, az tömve volt emberekkel, akik a pénztárakhoz és jegykiadó automatákhoz álltak sorba. Egy pillanatig pánikba is estem, hogy Versailles-ban alszunk, mert innen sose jutunk vissza a városba. De aztán szerencsére felfedeztük, hogy a hagyományos jegypénztárhoz jóval kevesebben állnak sorba, mint az automatákhoz, így mi előbbihez álltunk, így legalább el tudtuk magyarázni, hogy milyen típusú jegyet szeretnénk. A vonaton aztán már nem volt akkora tömeg, hisz a sok ember csak szépen sorban jutott a jegyéhez, így kényelmesen visszavonatozhattunk Párizsba.

Joggal híres látnivalója ez a hely Párizsnak, és örültem, hogy rászántunk egy teljes napot, így nyugodtan, kényelmesen sétálgatva, nem rohanva nézhettünk meg mindent. Azért anno azt is szívesen megnéztem volna, mikor a teljes udvar és az alattvalók kíváncsiabbja itt nyüzsgött XIV. Lajos körül.