Táv: 18,5 km
Mozgási idő: 4 h 17 s
Mozgási átlagsebesség: 4,3 km/h
Teljes szintemelkedés: 622 m
Nehézségi fok: ***
Útvonal:
Bükkszentkereszt Ifjúsági tábor - Lófő-tisztás - Bodzás-rét - Ménes-lápa - Hollóstető- Kis-dél - egykori sípálya - Bükkszentkereszt Ifjúsági tábor
Szombaton a XXIV. Geocaching Fesztivál és Versenyen vettünk részt (GC24fv) Bükkszentkereszten. Nagyon megörültünk, mikor meghallottuk, hogy itt lesz a verseny, mivel Viktoréktól nincs túl messze, így könnyen eljuthattunk a helyszínre, valamint a Bükk gyönyörű, mindig jó ott túrázni.
Hosszas szervezés után végül öten indultunk neki a túrának, egy baráti párral, és Viktorék falujából egy kisfiút vittünk magunkkal.
A geocaching versenyek lényege, hogy a szervezők a terepen elrejtenek kb. 30 műanyag palackot, amikről leolvasható az igazoló kód. A bázison, indulás előtt minden GPS-re feltöltik a pontokat, és a versenyzők maguk választott útvonalon keresik fel a ládákat. A 30-ból az egyéni kategóriában 20-at, családi kategóriában 10-et kellett megkeresni (korábban ez 15 és 8 volt). Mindenki maga dönti el, hogy mennyit akar gyalogolni, mennyit akar mászni, milyen útvonalat választ. A verseny időre megy, az első három helyezett kap díjat. Mivel ilyenkor egy nem túl nagy terület tele van kesserekkel, sok emberrel lehet találkozni, beszélgetni, ismerősökkel találkozni. Nagyon jó hangulatú rendezvények ezek, szép helyeken lehet kirándulni, és ez idén sem volt másképp. Persze a lelkes kesserek ilyenkor a környéken már meglévő rendes ládákat is felkeresik, bár az idei terep nem bővelkedett ilyenekben.
Mi Domoszlóról egy kevésbé forgalmas úton közelítettük meg a falut, a Domoszló - Kisnána - Verpelét - Egerszalók - Eger - Felsőtárkány - Répáshuta - Bükkszentkereszt útvonalon. Ez jó választás volt, mert nem volt nagy a forgalom, Eger után már nem nagyon voltak települések és gyönyörű erdős hegyi úton autókáztunk. Ez Viktornak, a sofőrnek egy idő után már elég fárasztó volt, de a többi utasnak volt mit néznie. Fél 10 körül értünk a bázisra, ott összeszedelődzködtünk, beneveztünk, és 10 előtt nem sokkal vágtunk neki a túrának.
Az első ponthoz mindjárt egy komolyabb emelkedőt kellett legyőznünk, ami egy kis riadalmat keltett a csapatunkban, ha ez így folytatódik, bírni fogjuk-e? (De aztán szerencsére bírtuk, és nem is volt túl sok ilyen durva rész.) A versenypontok megtalálása általában nem okoz nagyobb nehézséget, mivel szinte mindig kézről kézre járnak a palackok, és ugyanígy van ez a területen lévő hagyományos ládákkal is. Mindjárt az első pont mellett találtuk meg a mai nap egyetlen rendes ládáját a Boldogasszony kövénél (GCBOLK), aminek a néphit gyógyító energiát tulajdonít. (A legenda szerint valaha Bükkszentkereszten járt Szűz Mária. Útja a falucska melletti erdőn vitt keresztül, és amikor elfáradt, leült egy kőre pihenni. A kő megpuhult alatta. A helyet a falubeliek csak Boldogasszony kövének nevezi, szent és egyben gyógyító helynek tekintik. Az itt élők ugyanis úgy tapasztalták, hogy aki ott megpihen, hamarosan felgyógyul a betegségéből.)
Innentől egy erdészeti úton haladtunk, majd hamar elértünk egy tipikus bükki rétet, a Lófő-tisztást, amit most virágszőnyeg borított, mindenfelé kis erdőfoltok tarkították. Nagy élmény volt ilyen szép környezetben, a kellemes időben sétálni, itt szintkülönbségeket sem kellett legyőzni, így igazán jól éreztük magunkat. Viktor megpróbálta az újabb nemzedéknek is átadni a GPS működésének és kezelésének mibenlétét, így innentől kezdve Zsolti már szakszerűen kereshette a ládákat.
A KZ pont környékén értünk be az erdőbe, ahol hatalmas bükkfák között folytathattuk utunkat. De nem csak a szokásos oszlop szerű magas fákat láttunk, hanem jópár komolyabb példánnyal is találkoztunk.
Utunk innentől is váltakozva hol bükkösben, hol réteken át vezető utakon folytatódott. Szerencsére a jó idő végig kísért minket, és utunk középső szakaszán továbbra se kellett túl sokat másznunk. A terep is sok érdekességet, szépséget tartogatott, mint lelkes térképészek, örömmel üdvözöltünk minden víznyelőt és egyéb karsztformát.
A hollóstetői kemping után változott kicsit a táj, és egy szép fenyvesbe értünk, ahol a többiek találtak egy a fészkéből kiesett kismadarat, akin azonban sajnos nem tudtunk segíteni.
Bükkszentkereszthez közeledve, amikor már tudtuk, hogy távolságban nem fogunk sokat megtenni, még jópár emelkedőt kellett megmásznunk. Egy ilyen komolyabb mászás közben majdnem sikerült elhagynunk a versenylapunkat, illetve nem csak majdnem, de az utánunk jövő csapat megtalálta, és utánunk hozta. Az itteni versenypont egy jópofa fát mutatott be, amiben egy madárcsalád lakott, csak a kis bejárat látszott, és belülről hangos csipogás. :)
A nagy mászás jutalma egy nagy ereszkedés lett, ami csak azért volt kellemetlen, mert utána újabb mászás következhetett. De itt már a falu közelében jártunk, és tudtuk, nincs sok hátra.
De aztán még értek meglepetések, mivel a falu területén hat láda volt még hátra, és mind valamilyen csúcs tetején. Persze ez nem volt probléma, mert mindegyikről gyönyörű kilátás nyílt a falura és a környékre. A napsütötte virágos hegyoldalakon még kakukkfüvet is tudtam gyűjteni. Megtaláltuk egy elhagyott sísánc romjait is. Onnantól azonban már tényleg csak lefele ereszkedtünk a faluba, a kocsmaponton felfrissültünk egy kicsit, majd besétáltunk a bázisra.
Az eredményhirdetést már nem vártuk meg, inkább hazaindultunk. Azonban egy ismerős család ottmaradt, akiktől másnap megtudtuk, hogy a sorsoláson még nyertünk is. Persze ettől eltekintve is remek napot töltöttünk a szépséges Bükkben, és mivel közben Viktornak is sok szépet meséltem a hegység más csodáiról, így valószínűleg hamarosan visszatérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése