No Motor Rally 2012

Dátum: 2012.05.12.

Táv: 18 km

Mozgási idő: 4 h

Mozgási átlagsebesség: 4,3 km/h

Teljes szintemelkedés: 612 m

Nehézségi fok: ***

Útvonal:
Csesznek - Károlyháza - Gézaháza - Csesznek

Szüleimmel harmadszor vettünk részt a No Motor Rally nevű teljesítménytúrán, de idén végre Viktor is csatlakozni tudott hozzánk. Igazából nem is egy szabályos, komoly teljesítménytúra ez, hanem ahogy a honlapjukon olvasható: játékos, pecsétgyűjtős természetjárás. Nincs szintidő, akár két nap alatt is teljesíthető egy-egy táv, nem verseny, csak egy kezdeményezés, hogy a természetet szerető emberek kimozduljanak, és egy vagy két szép napot töltsenek a Bakonyban. Több távon lehet indulni: 15 km-es családos, 25, 40 vagy 70 km-es sportos kategóriában, nemcsak gyalog, hanem akár biciklivel vagy lóháton is. Az útirány is szabadon választható, és mivel két napos a rendezvény, így két részre osztva is teljesíthető a választott táv, ami közben pecséteket kell gyűjteni. A központ Cseszneken található, de lehet nevezni Vinyén, Károlyházán vagy Bakonybélben is.

Mi az előre beharangozott vihartól tartva csak a legrövidebb távon vettünk részt, nehogy az erdőben lepjen meg minket a gyorsan érkező eső. Szerencsére nem is volt semmi gond, a túra alatt végig gyönyörű, mármár túl meleg is volt az időjárás. Csesznekről indultunk neki 9 óra körül. Elsőként a Képzőművészeti tárlatnál pecsételtünk, majd a falu határában lévő Kőmosó-szurdok bejáratánál lévő ellenőrző pontot érintettük. (Ez a kis szurdok is megérne egy külön túrát, mivel elég látványos, lehet köveken mászkálni, majd egy másik alkalommal ezt is útba ejtjük).

A falut a Z- turistajelzésen hagytuk el, a műút alatt átvezető alagúton átkelve beértünk egy kis, még nem egészen a Bakonyra jellemző löszös szurdokba, ahol az első kicsit nagyobb szintkülönbséget kellett legyűrnünk. Itt elvileg csatlakoztunk a S--hoz, de a gyakorlatban felfestést nem láttunk. A horhosból egy murvás dózerútra értünk,  amin viszonylag soká gyalogoltunk a Zörög-tető oldalában. Itt várt ránk az első geoláda-GCZORO (mert ha már erre kirándultunk, begyűjtöttük a Viktornak még hiányzó ládákat), amihez Viktor és apa egy kis metsződésen egyenesen felmásztak, mi meg anyával tovább folytattuk utunkat a dózerúton, amíg el nem értük a S3 leágazásánál lévő vadászházat. A turistaúton kicsit a fiúk elé sétáltunk, akik egy újabb találattal gazdagodva jöttek szembe. Itt már beértünk az erdőbe, ami jól esett a nagy melegben.

A vadászház után hamar elértük a második ellenőrzőpontot, ami a károlyházi turistaház alatt állt. A Károlyházi-víznyelőt elhagyva (ami bakonyi viszonylatban egy nagyon jelentős víznyelő) újabb nagyobb kaptató várt ránk, mely a P4-ön haladt, de két héttel ezelőtti „bemelegítésünknek” és anya új túrabotjainak hála elég gyorsan legyűrtük. 

Gézaházáig már lapos és lejtős út vezetett, itt már P+ néven, de ez a szakasz nem volt túl látványos, mivel szinte végig szántóföldek mentén haladt. A Gézaháza előtti virágos réten (már-már szokásosnak mondható ebédlőnkben) még letelepedtünk elfogyasztani a szendvicseinket, mellesleg gyűjtöttünk egy kis zsályát, hisz milyen jó érzés az embernek a saját gyűjtésű fűszer- és gyógynövényeivel főzni vagy teázni.

A rét után már hamar elértük az erdő szélén lévő ellenőrzőpontot. Innen ismét kitérőt tettünk egy kis „meteorvadászatra”, és a Z- turistaúttól nem messze megkerestük a GCMEBA ládát, ami a rejtő szerint egy meteorbecsapódás nyomait őrzi, a valóságban valószínűleg csak némi itt lepakolt kohósalak maradványait fedezhetjük fel. Ezután tovább haladtunk, de anya legnagyobb örömére nem a turistaúton, hanem a rövidítés kedvéért átvágtunk az erdőn, röviden érintettük a P+ utat, majd ismét egy huszárvágás következett, és egy kis metsződésen leereszkedtünk a Kő-árokba, ahol a Z- visz keresztül. Itt már több turistával is találkoztunk, sőt, az itteni ládát (GCKOAR)  rejtő sziklatömb alatt egy másik kesser párral (kétbakancsos) is összefutottunk. A fél párral J együtt másztunk fel, és kerestük meg a ládát. A hatalmas sziklatömbök szegélyezte árokból szép lassan kijutottunk, majd hamar elértük a Csesznekre vezető műutat.

A faluban anyát leküldtük a versenyközpontba, hadd pihenjen már, mi viszont még felmásztunk a várdomb oldalában lévő ládához (GCCSES). A P+-on közelítettük meg a régi, elhagyatott, de nagyon szép zsidó temetőt, ahonnan felmásztunk a sziklamászó iskolaként is szolgáló sziklafalhoz. A fal közepétől indulna egy ösvény fel a gerincre, de mi ezt nem vettük figyelembe, és egy kisebb sziklamászó bravúrral közelítettük meg a ládát. Lefelé már a hivatalosan megjelölt ösvényen ereszkedtünk, hisz a jóból is megárt a sok. :)

A központ felé még útba kellett ejteni a falusi tekepályánál és a falumúzeumnál lévő ellenőrzőpontokat. Itt zárult be a 18 km-es körünk. A nagy melegben elég kimerítő volt a túra, jól esett a szervezők által főzött babgulyás, és egy kis frissítő is. Ebéd után még megvártuk tesómékat is, aki a barátjával a 70 km-es legnagyobb kört teljesítette biciklivel. Leemelem a kalapom előttük. A közeledő esőfelhőket már nem akartuk megvárni, így gyorsan autóba pattantunk, és hazaindultunk. 

A rendezvény a túrán kívül más kulturális programokat is kínált a résztvevőnek, környékbeli néptánccsoportok léptek fel, a kicsiket bábszínház szórakoztatta, este pedig koncerteken lehetett még részt venni.

Összességében egy nagyon színvonalas rendezvényen túrázhattunk, és Viktor négy ládával gazdagabban térhetett haza. Az erdő gyönyörű volt ebben a szép tavaszi időben, virágoztak az akácok és már a bodza is, így a levegő nagyon illatos volt. A rétek már kivirágoztak, de találkoztunk cincérrel és lábatlan gyíkkal is. Nagy élmény volt idén is ez a Rally. :)

 

Tesóm képei itt.