Dátum: 2024.07.07.
Mozgási idő: 6h 10m
Mozgási átlagsebesség: 4,7 km/h
Teljes sebesség: 3,46 km/h
Teljes szintemelkedés: 585 m
Nehézségi fok: ***
Járt utat a járatlanért mindig hagyd el!
Dátum: 2024.07.07.
Nos, hát ott folytatjuk, ahol szinte napra pontosan 8 éve abbahagytuk. Jó, ez enyhe túlzás, mert azért ebben a 8 évben teljesítettünk pár Pest közeli kéktúra szakaszt, de most kihasználva Nóri nagyszülőknél töltött nyaralását, úgy döntöttünk, ismét vállalkozunk egy két napos túrára. Több lehetőség is felmerült, hogy hova mehetnénk (Vértes, Bakony), de mivel a következő héten egy dörgicsei családi nyaralás várt ránk, így adta magát a Balaton-felvidék és a Nyugati-Bakony. Meg hát 8 évvel ezelőtt eléggé pánikszerűen hagytuk ott Szentbékkállát, és hagytuk félbe a 6. szakaszt, itt volt már az ideje, hogy folytassuk és befejezzük.
Először majdnem úgy akartam indítani a bejegyzést, miszerint ez a poszt NEM az egri várról fog szólni. Aztán, ahogy a fényképeket átböngésztem, kiderült hogy mégis... Legalábbis részben, de nem a klasszikus formában.
Idén úgy alakult, hogy kétszer is pilisborosjenői kirándulást terveztünk magunknak. Persze ez nem meglepő, mivel a környék roppant tetszetős, nem véletlen tehetik ki a lakók a "Megtelt" táblát egy naposabb hétvégi napon a parkolóra. Az első alkalommal mi is egy hasonló, napsütötte vasárnapon kerekedtünk fel, másodszor viszont egy őszi, ködös napon, ami szintén megannyi érdekességet tartogatott a számunkra.
Napra pontosan 5 évvel ezelőtt kéktúráztunk utoljára. Akkor fejeztük be az ötnapos Balaton-felvidéki túránkat. Azóta nem volt rá módunk, főleg kislányunk születése miatt. Szerencsére mostmár vele is lehet túrázgatni, aminek nagyon örülünk, de azért még a felnőtt távok, kihívások messze vannak. Mostanában azért már sokszor motoszkált a kéktúra a fejemben, hogy ha lesz rá módunk, csak folytatni kéne. Kaptunk is az alkalmon, hogy Nóri első önálló, egyhetes nyaralását tölti az egyik nagymamánál. Akkor csak kéne csinálnunk valamit, amit vele nem tudunk megtenni. Elég hamar jött a túra ötlete, majd latolgattuk kicsit, hogy mely hiányzó szakaszt is tudnánk beiktatni értelmesen egy napba. Végül a Dobogókő-Visegrád mellett döntöttünk, ilyen irányba, ugyanis azt éreztük, hogy a fordított irány, dupla (1200 m-es) szintemelkedéssel jelenlegi kondíciónknak kicsit sok lenne. Szerencsére a meteorológusok is tökéletes kirándulóidőt jósoltak mára, így nem volt más hátra, mint lelkesen várni a nagy napot.
Az elmúlt éveink nem a nagy túrákról szóltak. Már annak is örültünk, ha pár órára kijutottunk valahova a természetbe sétálni egyet. De ahogy a kislányunk nő, úgy igyekszünk vele is egyre többet kirándulni, új helyeket felfedezni, és reméljük idővel belőle is egy lelkes turistát tudunk faragni. Most úgy látjuk, van remény, mert általában (kisebb-nagyobb nyüsszögésektől eltekintve, helló dackorszak) lelkesen caplat velünk. Szeret kilátókba mászni, kincsesládát keresni, de a városi sétákon is mindig tudunk neki valami érdekeset mutatni. Mostmár képes kb. 5 kilométeres távokat megtenni, aminek nagyon örülünk, de így több mint 3 év után elkezdtünk egy kicsit többre vágyni. Úgy döntöttünk, a tavaszi 3 hónapos bezártság után, és az ismét a fejünk felett gyülekező felhők elől elszökünk egy fél napra, csak mi kettesben, Viktorral. Kivettünk egy pénteki napot szabinak, Nórit elhelyeztük az oviban, mi pedig nekivágtunk a hegynek.