BudaXY - Geoládázás három város peremén

A nyarainkat (csakúgy mint minden mást is), elég szabályszerűen tervezzük meg. Be kell osztani azt a kb. 10 hetet, mikor megy Nóri táborba, mikor nyaralunk, mikor van nagyszülőknél, illetve mikor van vele apa vagy anya. Nem különösebben más ez a nyár sem. Így a második osztály után sem változtattunk a szokásos hadiprogramon (sic!), idén is tölt időt Győrben és Domoszlón is. Sajnálatos családi haláleset miatt úgy alakult az idei második győri kör, hogy nem hétvégétől-hétvégéig, hanem szerdától-szerdáig tölti Nóri az időt Győrben mamival és papival. Mi meg úgy éreztük, kihasználjuk a gyermekmentes hétvégét valami igazán masszív túrával.

A helyzet az, hogy hamarosan eljön az idő, amikor ilyen korlátokra már nem lesz szükség. Bár nem született külön bejegyzés róla (ejnye-bejnye), de a tavaly október 23-i szép napot az első közös családi kéktúrázással töltöttük, ahol Nóri vígan csacsogva tolta le a távot Csókakőtől Gántig. Ez így nagyjából 18 kilométer volt. Bevallom, és előrebocsátom, a mai távunk is pont ennyi volt, és doszt elég volt, nem hiányzott hozzá több.

Nem így terveztük először. Ennél egy fokkal vagányabbak akartunk lenni, de az időjósok közbeszóltak. Két napos kéktúrát terveztünk volna Tatabányától Tokodig (kéktúra nyelven Koldusszállástól Tokodig). Vonattal oda szombaton reggel, onnan rácsatlakozunk a kékre, majd Pusztamaróton szerettünk volna megszállni a táborban, vasárnap pedig folytattuk volna a túrát egészen Tokodig. Ezáltal meghosszabbítottuk volna a már egybefüggő szakaszunkat, ami egész Koldusszállástól elért volna a téglagyárig. Hogy ez végül nem így lett, annak a legfőbb oka az volt, hogy az időjárásjelentés a hétvégére vihart, villámot, durrogást és több mm esőt ígért. Az aggteleki szakaszunk óta eléggé viszolygunk a cikázó villámok közötti túrázástól, így fájó szívvel lemondtunk róla. Ahogy közeledett persze a hétvége, egyre kevésbé tűnt riasztónak az idő, de ahogy ma követtem az időképet, úgy tűnt, hogy végül jól döntöttünk, hogy nem a kék mellett döntöttünk.

Viszont akkor hova is menjünk? Szólt a kérdés péntek este. Az elmúlt héten Pécsen megkerestünk pár ládát, így újra benne volt a bugi a lábunkban, legyen hát valami ládázós kirándulás. Több útvonal, terep is szóba jött, végül nem mentünk túl messzire. Úgyis mindig macerás a nagyon hosszú multik során a jelszórészletek tárolása és figyelése, hogy mi volt már meg, mi nem, így abban maradtunk, hogy nézzünk egy hosszabb multit, és azt járjuk végig. Választásunk a Budai kirándulások 1 nevű ládára esett. Nincs messze, nem túl hosszú, sőt még más, meg nem talált pontokat is fel tudunk rá fűzni, ahogy épp kedvünk tartja.

Szombat reggel indulás előtt még majdnem elcsábultam a frissített időjárás-előrejelzésnek, de Juli mondta, hogy már eleve nem a kétnaposra készültünk fel, már ne variáljunk. Végül igazunk lett. Így kényelmesen összeraktunk magunkat, majd úgy 10 óra környékén parkoltunk le Budaörsön, és egyből bele is vetettük magunka a hegymenetbe. Elég kaptatós volt az eleje, még beton úton. Egy futó úgy szökellt el mellettünk azon a meredek emelkedőn, hogy az állunk leesett. Ettől azért elég messze vagyunk :)

Indulás!

Már az erdőben, vidáman

Nehéz megmondani, hogy melyik volt a legszebb része a kirándulásnak, mert mindenkinek más tetszik. Nekem az első szakaszban volt a leglátványosabb helyszín: a Sorrento-sziklák. Voltunk már itt Nórival is egy rövidebb kirándulás keretein belül, most az ellenkező irányból érkeztünk. Ismét megcsodáltuk ezeket a szikla kibukkanásokat és hogy az idő milyen munkát végzett velük. 

Juli a sziklán

Sorrento-sziklák

A túrát folytatva, hamarosan elértük Budakeszi szélét, közben folyamatosan gyűjtögettük be a multi részletpontjait. Összesen 7 állomása volt a fő ládánknak, mindegyik jelszórészlet egy kis kőre volt felírva. Szerencsére a leírás elég pontosan segített megmutatni, hogy merre is találjuk őket. Nem akartunk túl sok időt tölteni a keresgéléssel, ezért bátran segítségül hívtuk a pontokhoz megadott tippeket.

Még mielőtt a harmadik részlethez elértünk volna, tettünk egy kis kitérőt egy másik szabadon álló sziklához. Természetesen egy láda apropóján. A neve Végvári- vagy Szent Mihály-szikla. A kapcsolódó láda érdekessége, hogy három pontos, ráadásul pontról-pontra multi, tehát az első ponton kell megtalálni a következő koordinátáját, és így tovább. Ebben az esetben a második pont helyét meghatározó számsorhoz fel kellett mászni a sziklára. Hát nosza. Ha már olyan vagány vagyok mint mostanában (lásd a pécsi kalandparkban elkövetett falmászást vagy fákon ugrálást), akkor ez a szikla sem foghatott ki rajtam. Szerencsére nem a magasabb oldalán kellett felmenni, azt azért nem vállaltam volna. Így nem volt leküzdhetetlen, meg ha már van egy falmászó lányom, nem akarok én sem szégyenben maradni. :) A koordináta kicsit elmosódott volt, de azért sikerült leolvasni és egészen pontosan megmutatta a következő pont helyét. Az meg a harmadikat, de ott egy kicsit keresgélni kellett. Még a ládagazdát is felhívtam, de addigra Juli épp rálelt a dobozra egy kicsit odébb, mint ahol vártuk.

Végvári-szikla

Innen kellett felmenni, nem egész a tetejére

A Végvári-szikla ládája kis kitérő volt, de így soronkívül megfogtuk a fő multi 6-os pontját is, így ide már délután nem kellett visszajönni, választhattunk alternatív útvonalat. Vissza a fő útra: nem sokára elértük a Budakeszi szélén (Makkosmária) található templomot, ahol kis pihenő során megebédeltünk. 

Makkosmária

Makkosmária

A nap eleji kaptató után itt jött egy újabb: Budakesziről felkapaszkodni Csillebércre. Nem volt azért annyira durva, de éreztük a lábainkban. Egy fél pillanatra álltunk meg csak közben a láda 4-es pontját megkeresni. A jelölt helyen nem találtunk semmit, szerencsére volt pótjelszó egy pár méterrel odébb, az simán meglett. Hogy a következő keresőnek egyszerűbb legyen, fogtunk mi is egy követ, ráírtuk a jelszórészletet, és eltettük oda, ahol lennie kellett volna. (Ez már csak azért is biztos, hogy az a hely volt az, mert pár évvel ezelőtt ezt a pontot egy sétánk alkalmával már Nórival is megtaláltuk.)

Csillebérc felé

Csillebérc előtt a GCBbcs láda apropóján még a csillagvizsgálóhoz is ellátogattunk, bár ahogy közeledtünk a ponthoz, megállapítottam, hogy itt is jártunk már pár évvel ezelőtt, szóval ez talán egy kicsit felesleges kitérő volt. Ez a multi már olyan régen várt arra, hogy befejezzük, hogy magunk sem tudtuk, hogy hogy is állunk vele. Legfőképp azért, mert alapjaiban változott meg az évek során, így az első találataink már elavultak lettek. (Spoiler: itthon Julival kutatómunkát végeztünk, és megállapítottuk, hogy valóban: a 3 pontos ládából 2 jelszórészlet van meg. Az utolsó hiányzó jelszórészlet a Gellért-hegyen van, ahol bár jártunk 13 évvel ezelőtt, de akkor még nem jelszót, hanem koordinátát kellett azon a helyen keresni. Viszont! Megtippeltük a jelszót, és bejött. :D ) Csillebércen egyébként még a kisvasúttal is találkoztunk.

Gyerekvasút

Nem járt még el nagyon az idő, illetve úgy éreztük, hogy van még bennünk, ezért beváltottuk az egyik jokerünket, és úgy döntöttünk, hogy meghosszabbítjuk kicsit a túrát. Ahogy írtam korábban, mivel a 6-os pontot már megleltük a nap folyamán, ezért ezt nem is kellett érinteni. A döntés értelmében a KFKI parkolóját céloztuk meg, ahonnan kiindulva még két ládát szerettünk volna begyűjteni: egy hárompontos multit az Irhás-árokban, illetve még egy hagyományos dobozt a Frank-hegyen. Nem volt különösebben bonyolult találat egyik sem, de a Frank-hegyhez kellett megmászni a mai legmeredekebb hegyoldalunkat.

Határkő (Irhás-árok)

Díszesebb határkő (Irhás-árok)

Amíg logoltam, az órámra érkezett egy üzenet, miszerint zivatar van a közelben. Megnéztem az időképet, és valóban, látszott, hogy egy igen piros paca vonul felénk. Nem volt egyértelmű, hogy vajon elkerüli-e a budai hegyeket vagy telibe kapja. Szedtük gyorsan a sátorfánkat, és az autó felé vettük az irányt. A GPS szerint légvonalban 2,8 kilométerre voltunk, nyilván ez valamivel többre jött ki az utakon. A túránk utolsó szakasza így egy kicsit loholósra sikeredett. Épp azt állapítottuk csak meg egy idő után, hogy valóban, ezen a szakaszon is jártunk már korábban. Bár nagyon szép kilátás nyílt Budaörsre a hegyoldalból, nem töltöttünk most időt a csodálatával. Épp az autóhoz értünk, amikor 10 csepp eső leesett. Hogy lett-e belőle több, azt nem tudjuk, de amikor az autópályáról visszatekintettünk a hegyre, amin fél órával korábban jöttünk lefelé, sanszos, hogy kapott valamennyit.

Kilátás Budaörsre

Azt szerettük volna elkerülni

Összességében egy kellemes (kellemesen fárasztó) kirándulást sikerült így is rittyenteni az elmaradt kéktúrázás helyett. Láttunk szépeket, megtaláltunk 4 (illetve utólag 5) geoládát. Folytatás következik, vélhetően az már egy újabb kék szakasz lesz.

Szintmetszet

Erre jártunk