Kéktúra 8. szakasz - Bakony

A tavalyi évben sikerrel lezártuk a még 2016. nyarán megkezdett Balaton-felvidéki szakaszunkat egy két napos, Nagyvázsony központú kéktúrázással. Még be se értünk a célba (hmmm, vagy lehet hogy mégis csak azután gondolkodtunk, hogy beértünk a Nagy Rohanás után??), és máris azon kezdtünk gondolkodni, hogy mikor és miként fogjuk majd folytatni. Mert hogy folytatni kell, az csak természetes. Tulajdonképpen magunkhoz képest elég "gyorsan" beleálltunk, alig több, mint 1 évet kellett várni a folytatásra. :)

Elég sajátos megközelítést alkalmaztunk. Nóri azért még mindig nem olyan nagy, hogy kétnapos, naponként 20+ kilométeres túrát lehetne tenni vele (bár már nem állunk messze tőle). De ahelyett, hogy valamely nagyszülőt kértük volna pesztrának, kértük rögtön mindkettőt! :) Nem volt azért ennyire rossz a helyzet. Juli fejéből pattant ki az ötlet ("söndörgetés közben jött meg"), hogy szervezzünk egy közös családi kora őszi bakonyi kirándulást. A terv a következő: szállás Bakonybélben két napra, érkezés pénteken, szombat reggel fuvar Városlődre, onnan gyalog Bakonybélbe, másnap pedig Bakonybélből startolva irány Zirc, ahol a család többi tagja vár minket majd. A terv fantasztikus volt, természetesen a nagyszülők is igent mondtak. A kis dörmögő mondjuk finoman jelezte, hogy ő akár eljött volna velünk is, de mint utóbb kiderült, jobb volt hogy most nem csatlakozott.

Szálláshelyként a Pikoló Vendéglő és Vendégházat választottuk, a kinézett hétvége pedig szeptember 12-14. volt. Juli a munkája folytán rájött, hogy azon a hétvégén van a Győr Rally, ráadásul az egyik szakaszt pont a Kőris-hegy és Bakonybél környékén tartják szombaton. Sebaj, gondoltuk, az minket nem érint hiszen mi épp távol leszünk. Ja, Nóri és a nagyszülők kicsit máshogy élték meg, amikor egész nap az autók zúgását hallgatták. Mi tényleg csak a végét kaptuk el a rendezvénynek.

Szóval, péntek délután indultunk, anya Budapesten csatlakozott hozzánk, így most négyesben vágtunk neki. Az útvonal már ismerős, mostanában elég sokat jártunk az M7-Székesfehérvár-8-as út-Veszprém vonalon. Juli szülei már jóval korábban odaértek Győrből, ami jól is jött, mert így a szállást el tudták foglalni. Mi is épp időben érkeztünk a vacsorához. Félpanziós ellátást kértünk, még így is étlapról tudtunk választani. Finom leves és frissensült volt jellemzően a választás.

Reggel időben keltünk, jöhetett a reggeli, majd apósom elfuvarozott tehát minket Városlődre. Úgy találtuk ki, hogy onnan folytatjuk a túrát. Eddig is a Balaton-felvidéki szakaszokat mind nyugatról keletre haladva tettük meg, nem akartuk ezt most itt sem megszakítani. Megemlékeztünk természetesen a tavalyi kalandjainkról, pecsételtünk, majd nekivágtunk az előzetesen szűk 20 km-nyinek becsült szakasznak.

Városlődi pecsét

Eleinte még kicsit borús volt az idő, de nem sokkal azután, hogy elhagytuk Városlődöt, kisütött a nap, rögtön neki is vetkőztünk. Változatos terepen haladtunk, először egy darabig műúton, szép nagy rétek mellett, majd ezt elhagyva, villanypásztorok által szegélyezett legelők között kacsáztunk. Nemsokára beértünk az erdőbe is. 

8-as út alatt

Hát köszi... :)

Itt már kezd kisütni a nap

Legelők, rétek

Mondanom sem kell, hogy fél szemünket rajta tartottuk a GPS-ünkön is. Előre kinéztem, hogy egy pontról-pontra vezető multiláda lesz utunk fő vonalán. Fogalmunk sem volt, hogy merre is vitt pontosan az egykori kisvasút nyomvonala, de úgy voltunk vele, ha már útba esik, miért ne keresnénk meg. Az első ponton a palackból leolvasott koordináta rögtön megmutatta, hogy azért nem ideális a helyzet, a következő pontra már rögtön kitérőt kell tenni. De úgy tűnt, hogy még lehet is értelme, mert úgy gondoltam, hogy a harmadik pont ismételten rajta lehet az utunkon. Bizonyos szakaszokon itt is tök jól lehetett látni a mesterségesen kialakított gátakat, így kijelölve a kisvasút nyomvonalát.

Kisvasút töltése egy völgy felett

Szép erdő

Hamarosan olyan szakaszra értünk, ahol már tízensok évvel ezelőtt is ládáztunk. Innen tettünk egy kitérőt a multi második pontjára. Nem volt olyan rövid kitérő, de még épp belefért. Az út során rengeteg helyen találtunk érett szedret, csemegéztünk is belőle jócskán. 

Gomba is volt

Szeder is volt

A (Városlőd utáni) első pecsét Németbányán volt, rögtön a falu szélén. Volt mellette egy pad is, itt megettük az ebédre csomagolt májkrémes zsemléket. Ebédhez viszont dukál a kávé, így besétáltunk a faluközpontba egy újabb plusz kilométerért cserébe, és ott egy büfében sikerült szereznünk két eszpresszót. Amíg én kikértem a kávékat, Juli épp egy macskával kötött szorosabb barátságot. :) A központ nem nagy, ám kicsi, de annál szebben rendbe volt téve. Fel is ismertem, hogy itt is jártunk már korábban, még mikor a bakonyi dínós ládát kerestük 2014-ben. A kávé után a body battery-nk kapott némi löketet, így folytattuk a következő szakasszal. 

Németbányai pecsét

Cimbi

Németbánya központja

A délután folytán rengeteg érdemleges dolog nem történt. Juli szedett farkasalmát, szagoltunk fenyőfát, lényegében minden kéktúra táblát lefényképeztünk (na nem mintha ebből helyesbítené Juli a térképet :)), még találtunk egy másik pecsételő dobozt is, igaz, ez nem a kékhez, hanem egy piros túrához tartozott. Időközben a potyautasként velünk túrázó Valér is kiabált már a hátizsákból, hogy végre ő is szeretne látni valamit. Kérése nyitott fülekre talált. Azért megállapítottuk, hogy nagyon jó kis túra volt, de nem ez az OKT legérdekfeszítőbb szakasza. Nem volt nagyon kilátás, valami különleges látnivaló (például tavaly Úrkút, na, az igen!), még csak sokat emelkedni sem kellett. Viszont szép volt az idő, kevés volt az ember, egyszerűen jót sétáltunk.

Pihenés farkasalmával

Valódi Wunderbaum

Piros pecsét

A potyautas

Üdvözlet Nórinak

Bakonybélhez közeledve már már mi is hallottuk a rally verseny hangjait. A falu szélén bepecsételtük, amit kellett, majd épp ekkor befutott a család is. Ők a napot Bakonybélben töltötték, voltak a monostorban, sétáltak a környéken, még fagyiztak is, amire minket is rábeszéltek. Viszonylag hamar beértünk, így a szálláson volt még kis idő szusszanni a vacsora előtt. Este koccintottunk egyet, meg beszélgettünk, de nagy dajdajozás nem volt, mert hát másnap is volt nap.

A verseny vége

Bakonybéli pecsét

Monostor

Nem is akármilyen! Már ott kezdődött, hogy szegény Nóri hajnalban hányt, de akkor azt hittük, hogy csak megnyomta a pocakját a sok vacsi. Közben folyamatosan néztük az időjárást, mert a vasárnapra esőt, szelet, de még dörgést, villámlást is ígértek. Valószínűleg túlzottan nem akartuk ezt figyelembe venni, úgy döntöttünk Julival, hogy nekivágunk a második szakasznak is. Apósom úgy tervezte, hogy egy darabig együtt megyünk, majd ők elmennek a Pörgöl-barlanghoz, mi pedig ugye nekivágunk a Kőris-hegynek.

Másnapi indulás

Nagyjából abban a pillanatban, ahogy elköszöntünk, és szétváltunk, akkor dörrent meg először. Na szép. Én ama bizonyos aggteleki túra óta nagyon irtózom a villámok között való túrázástól, csak reménykedni tudtunk benne, hogy most nem ez lesz. Érdekes mód, ennek ellenére valami nyugalom szállt meg, mert nem is annyira idegeskedtem. Az Időképen látszott, hogy nem ússzuk meg szárazon, így csak annyit kérdeztem Julitól, hogy beöltözzünk már akkor, vagy csak miután rákezdett az eső. Szerencsére az első opció mellett döntöttünk, de jól is tettük, mert amíg felcihelődtünk, addigra rá is kezdett. Nem volt vihar, még csak igazi zápor sem, olyan közepesen áztató. Na de mi felkészültek voltunk, esőnadrág, esőkabát(nak hitt dzseki), még a hátizsákjainknak is volt esőkabátja. Nem úgy a család többi tagja. Csak remélni mertük, hogy behúzódnak a barlangba, de szerencsétlenségükre nem találták meg. Ellenben már csak akkor fordultak vissza, amikor rázendített. Anyósom szegény igencsak bőrig ázott, amíg visszaértek az autóhoz. Nagyon kedves volt a szállásadónk, mert amikor megkérdezték hogy bemehetnek-e esetleg a szobába még átöltözni, megengedte nekik.

Vígan várjuk a vizet

Mi sem úsztuk meg azért teljes mértékben. Én viszonylag hamar megállapítottam, hogy hiába van a fejemen a csuklya, mintha a fejemen levő víz nem az izzadság lenne, hanem az eső. Na azért nem 100%-ban, de a fejemre, a karjaimra meg a vállamra kaptam eleget. Nem mai már a dzsekim, nincs már meg neki a vízlepergető funkciója. Annyi azért jó volt, hogy nem egész napos volt a zuhé, kb. egy 20 percig tartott. Úgy néztük, hogy akkor mára ez ennyi volt.

Megérkezett

Az eső nem sokkal azelőtt állt el, hogy felértünk volna a Kőris-hegyre. A csúcs előtt megkerestük az ideiglenesen rejtett Veszprém megye legmagasabb pontja dobozt, meg persze a csúcson is az ide vonatkozó ládát. Amíg én kerestem, Juli felment a kilátóba, de a köd és a felhő miatt nem látott semmit. Miután elkezdtük az ereszkedést, észrevettem, hogy az egyik bakancsom talpa elkezdett leválni. Ja igen, kamásli is volt nálunk. A kamásli szíjával megpróbáltam megszorítani a gumitalpat, hogy ne klaffogjon, több-kevesebb sikerrel. 

Focilabda a Kőris-hegyen

Kilátónál

Az eső és a sár ellenére szép volt az erdő, csak kicsit sötét. Viszont egy különleges élményben is részünk volt: hallottunk szarvasbőgést. Meg is álltunk kicsit hallgatózni, mintha egymással beszélgettek volna hárman is távolból. Nagyon érdekes volt. 

Itt már sejtettük, hogy lesz még egy kör

Előző napi rally maradványai

Szépalmapusztához közelítve a másik bakancstalp is elkezdett leválni. De ami ennél is rosszabb hír volt, hogy jutott még mára egy második kör eső is. Szépalmapuszta előtt még ettünk egy kis vadkörtét meg vadalmát (meglehetősen savanyúak voltak), de a hotel bejárata előtt akkor most már esett rendesen. Innen már nagyon nincs mit tenni, menni kell tovább. Betonúton haladtunk, gondolkodtunk rajta, hogy szóljunk-e apósomnak, hogy mentsen ki minket valahol. Nem sokkal ezután teljesen levált az egyik bakancs talpa. A vicc, hogy nem az enyém, hanem a Julié. Itt már tényleg felmerült, hogy oké, köszi, akkor ennyi, de aznap ő is bevette azt a bizonyos tablettát és finoman utalt rá, hogy menjünk, csináljuk meg. 

Szépalmapuszta esőben

Menni vagy nem menni?

Szóval így mentünk tovább. Neki a fél bakancsán nem volt talp, az enyém kettő csak kattogott. Az eső esett, természetesen újra átázott. Megállapítottuk, hogy eléggé le vagyunk rongyolódva túrafelszerelések tekintetében, szóval a következő projekt valószínűleg ezek beszerzése lesz. Viszont volt kökény! Évek óta nem láttam kökényt rendesen, mindig lefagyott. Itt viszont volt dögivel, így a kedvünket azzal dobtuk fel, hogy csemegéztünk. Ahhoz képest, hogy szeptember 14. volt, még érett is volt, jól is esett.

Borzavár határához érve állt el az eső. Azért ennek már épp ideje volt, de innen már én is úgy voltam vele, hogy nem kéne feladni. Juli talpán a következő réteg, úgy látszott, még kibírja. Annyi volt a hátrány, hogy igen csúszóssá vált neki. Borzaváron a faluközpontban volt még egy pecsét. 

Viktor és a leszakadt bakancstalp

Borzavári pecsét

Az utolsó szakasz már ismételten elég csendes volt. Volt még benne egy kisebb emelkedő, ami azért jött jól, hogy legalább kicsit bemelegedtünk. Közben telefonon leegyeztettük a hozzávetőleges érkezésünket, és hogy ha találnak valami használható éttermet Zircen, akkor foglaljanak nekünk is helyet. Mire a végállomáshoz értünk, kisütött a nap is: az utolsó pecsétet már napsütésben tettük meg. Itt találkoztunk még egy másik csoporttal is, akik pontosan ugyanezt az útvonalat járták be, mint mi, két nap alatt. Viszont nekik még Miskolcra kellett hazamenniük tömegközlekedéssel. Nekünk legalább csak Budapestig autóval.

Borzavár

Innen már fél lábon is

Befutó

Szegény Nóri valami komolyabb dolgot szedhetett össze, mert mikor újra találkoztunk, eléggé kivolt. Nem is esett neki jól az ebéd. 

A család nagyszülői tagjai egyébként még extra programot is szerveztek maguknak: miután elköszöntünk, anya nem velünk jött vissza Budapestre, hanem Juli szüleivel Győrbe, hogy ott töltsenek még pár napot közösen. Úgyis ritkán látják egymást. Mi meg hazafelé vettük az irányt, mert hát másnap munka volt.

Összességében, kalandos két napot töltöttünk a Bakonyban. Megvan egy újabb kék szakasz, sőt, összefüggően Sümegtől egészen Zircig. Ilyenkor már rögtön azon jár az ember feje, hogyan is kellene folytatni majd innen. De ez már egy másik történet kezdete... :)

1. nap szintmetszete

2. nap szintmetszete

Útvonal