Berlinbe az út gyakorlatilag semmi másból nem áll csak egy felszállásból meg egy leszállásból. A teljes menetidő nem volt több, mint 75 perc. Megvártuk a poggyászt, majd a C-ről átsétáltunk az A terminál elé, ahonnan a TXL busz bevitt minket a belvárosba. Brandenburgi kapu, meg Unter den Linden, meg Friedrichstraße. Ember meg egy szál se. Nem is értettük. Jó, persze, Pünkösd hétfő reggel 8 óra körül jártunk, biztos pihent még mindenki, de lényegében tök üres volt Berlin belvárosa. Nem is nagyon tudtuk hova tenni ezt a tényt. Az első állomásunk rögtön a szálláshelyünk volt, közvetlenül a Checkpoint Charlie közelében. Már-már szokásos módon itt letettük a nagyobb csomagokat, és csak egy hátizsákkal folytattuk a napot.
Jellemzően hétfőnként minden múzeum, látnivaló zárva szokott lenni. Pünkösd hétfő meg még veszélyesebb lehet egy olyan országban, ahol a nemzeti ünnepek elég nagy százaléka vallási eredetű. Még az utazás tervezésekor megnéztük, hogy Berlinben mi a helyzet, és meglepve tapasztaltuk, hogy szinte minden múzeum nyitva lesz. Tulajdonképp ezért bátorkodtunk így szervezni az utunkat, hogy hétfő is teljes nap legyen. Rá is szorultunk a múzeumlátogatásra, mivel kegyetlen hideg volt a hónaphoz képest. Szél is fújt, be is volt borulva, délutánra még esőt is mondtak. Ezért is döntöttünk amellett, hogy az első napunkra főleg benti programokat szervezünk.
Ha már ott laktunk a közvetlen szomszédságában, a Checkpoint Charlie mellett található
Fal múzeum volt a nyitó attrakció. Erre a múzeumra két nap is kevés lett volna. Ugyan nem annyira hatalmas méretű, viszont a benne felhalmozott információmennyiség lenyűgöző. Szoktam néha panaszkodni, hogy a történelem oktatásban mindig megálltunk valahol a második világháború után, és a hidegháborúról, a kétpólusú világról nem igen hallottunk sosem. Nos, ha ezt a múzeumot elejétől a végéig végignéznénk, akkor bizonyára sokkal részletesebb képet kapnánk a XX. század második felének történelméről. A múzeumban volt egy Raoul Wallenberg életét bemutató kiállítás is. Mire észbe kaptunk, hogy sosem végzünk a múzeummal, addigra már előbújtak az emberek is, és a múzeumban lépni is alig lehetett. Hogy a nap folyamán még másra is legyen időnk, meggyorsítottuk a tempót, de így is volt alkalmunk belelátni abba a traumába, ami a városlakókat érte a fal 1961-es felépítésekor. Na meg az azt követő elképesztő menekülési próbálkozásokba is, kezdve az alagútásásokkal, vagy házi készítésű repülő járgányokkal, egészen a kenuval történő menekülésig. (Persze ez utóbbi nem Berlinben, hanem Kelet-Németország északi partjánál történt.) Ahogy elég sok minden élmény a nyaralás során, baromira nyomasztó hangulatot közvetített a helyszín, de végülis ez lehetett az egyik célja.
 |
| Checkpoint Charlie - Még mindig sehol senki |
 |
| Az már a nyugati rész - Látszik is, ott a McDonald's |
A múzeumból kijőve már valóban megtelt élettel a város, és némi szerencsénkre a nap is próbálkozott valamelyest. A múzeumtól a Friedrichstraßén indultunk a belváros felé, közben próbálkoztunk egy
geoláda értelmezésével is. Egy rövid kitérőt tettünk egy olasz jellegű all-you-can-eat étterembe. Folytatásként Friedrichstraße - Unter den Linden - Múzeum-sziget volt a sétánk útvonala. Hamar arra a megállapításra jutottunk, hogy (nem meglepő módon) egy modern városban sétálunk. Alig-alig voltak megfigyelhetők (a korábbi utazási célpontokban, Rómában, Párizsban, Londonban látott) klasszikus épületek, legalább is ami a lakóházakat illeti. Rövid pillantást vetettünk a Neue Wachéra, a Humboldt Egyetemre, a Berlini dómra, valamint a
Múzeum-sziget többi épületére.
 |
| Valami régies? |
 |
| Galeries Lafayette áruház |
 |
| Berlini utcakép |
 |
| Unter den Linden |
 |
| II. (Nagy) Frigyes lovasszobra |
 |
| Humboldt Egyetem |
 |
| Humboldt Egyetem |
 |
| Neue Wache |
 |
| Berlini dóm |
 |
| Berlini dóm hátulról |
 |
| Altes Museum |
 |
| Régi Nemzeti Galéria |
Első napunk második fő
programpontja a
Pergamon Múzeum volt. Először kicsit megijedtünk az előtte kígyózó sortól, hogy vajon amikorra bejutunk, még lesz-e elég időnk a zárásig megnézni mindent, amit szeretnénk. Végül úgy döntöttünk, hogy kivárjuk a sort. Már csak azért is, mert a múzeum egy része felújítás miatt zárva tart, nem is minden nevezetesség (például a
Pergamon-oltár) tekinthető meg. Azért így is volt még látnivaló bőven. A belépőhöz automatikusan jár tetszőleges nyelvű (értsd: angol vagy német a mi esetünkben) audio guide. Ez nagyon hasznos dolog, mert így távolról is lehet szemlélni a csarnokokban található hatalmas épületrészleteket, szobrokat, amíg a fejhallgatóban mesélnek az adott tárgyról.
 |
| A Múzeum-sziget kicsiben |
Talán a múzeum leghíresebb darabja az
Istár-kapu kiállított részlete. Azért csak részlete, mert egészen egyszerűen nem elég magas az épület, hogy a magasabb részeit is el lehessen helyezni. Az első világháború után kezdték az ásatásokat a németek, majd végül a megtalált darabokat Berlinbe szállíttatták nem kis logisztikával, ahol a Pergamon Múzeum lett a bemutatóhelye. Juli jóval korábban már látta eme nevezetességet. Mivel nekem ez volt az első berlini városnézésem (korábbi látogatásom célja valami egészen más volt), így nekem most jutott az első találkozás élménye. Elképzelem, mi lett volna, ha kisgyerekként a sok más híres nevezetesség mellett ezt is láthatom, ha így felnőtt fejjel is ekkora benyomást tett rám. Nem is csak önmagában a mérete, hanem az aprólékos díszítettsége, egyáltalán a színes falak maguk. Tényleg elénk hozza az i.e. VII. század történelmét. Mire végighallgattunk minden hozzá, valamint a kapu mellett álló (másolat) Hammurapi törvényoszlophoz kapcsolódó történetet, legalább háromnegyed óra eltelt már a rendelkezésre álló időből. Mindenesetre nehéz volt továbbmozdulni.
 |
| Juli a törvénykönyv értelmezője |
Ha átmegyünk a kapun egy újabb hatalmas terembe érünk, és először nem is feltétlenül tudjuk, hogy mit látunk, amíg meg nem fordulunk. Itt szintén egy hatalmas, a
klasszikus stílus minden egyes elemét többszörösen felvonultató kapu tárul a szemünk elé. És ez nem más, mint egy ókori "piac" kapuja. (Milétoszi piackapu) Az épületen látszódnak a rekonstrukció nyomai, ahol a meglévő elemek alapján kiegészítették a maradványokat egésszé, de ez mit sem von le a látvány értékéből. Még egy emelvény is található a terem másik felében, ahonnan magasabb perspektívából is megcsodálható az építmény. Ugyanezen az emelvényen található egy makett is, amely megmutatja, hogy az kiállított kapu mekkora (vagy inkább milyen csekély) szeletét jelentette az egykori városnak. Néha az ember sajnálja, hogy (időgép hiányában) nem tud visszaugrani az ókorba, hogy egy kicsit beletekintsen az akkori világba.
 |
| Milétoszi piackapu |
 |
| Milétoszi piackapu |
Ugyan a két legnagyobb attrakcióval kezdtünk (ami az időnk nagy részét el is vitte), de a múzeum többi része is tartogatott érdekességeket még. Ugyanezen a szinten még a korai ókor kis-ázsiai történelme elevenedik meg. Érdekes megállapítani, hogy milyen szinten felületesen tanulja az ember az akkori történelmet. (Persze egész egyszerűen nem is lenne elég idő bármi másra, meg valószínű nem is annyira fontos.) Viszont egy ilyen helyen azért látható, hogy sokkal részletesebben, részletgazdagabban tárták már fel a történészek és a régészek az ókort, amit amennyiről az ember általánosságban hallott.
A múzeum felső szintjén az
arab világhoz, valamint a muzulmán valláshoz köthető kiállítás található. Míg ez elsősorban apróbb tárgyak kiállítását tűzte ki céljául, azért ide is jut egy hatalmas terem, egy arab kori városfallal. Idő szűkében ezt már inkább csak végigfutottuk, de összességében egy nagyon tartalmas és impresszív délutánt töltöttünk el a múzeumban.
Mire kijöttünk, az idő egy cseppet sem lett jobb, sőt egyre hűlt. Irányként így már a szállást céloztuk meg, még ha nem is a legrövidebb úton. Ha már vittünk magunkkal GPS-t, akkor természetesen a ládák sem maradhattak el. A városi ládák természetesen bonyolultabbak, nem is mindent találtunk meg. Persze nem is mindenre volt sansz, olyan sok trükkös, rejtvényes rejtés található a városban. Mi elsődlegesen az egyszerű ládákra fókuszáltunk. Így egy láda okán hazafelé még útba ejtettük a
Gendarmenmarktot is a koncertteremmel valamint a francia és német dómokkal, ezenkívül még a pénzügyminisztérium mellett is jártunk. Na ez speciel a német nyomasztó építészet díszpéldánya a szabályos, mindenütt tökéletesen párhuzamos és merőleges betonelemekkel. (A hétvégén aztán kiderült, a sétakörünk lezárultával, hogy egy pár méterre jártunk a törvényhozás Bundesrat nevű intézményétől is.)
 |
| Gendarmenmarkt |
Bizonyára egy másik bejegyzésben lesz még szó róla de Berlinben is megfigyelhető (ami a korábbi városokban is), hogy az egész várost egy, maximum két történelmi kor határozza meg. Berlinben ez egyértelműen a második világháborút követő hidegháborús időszak, főleg a kettéosztottság időszaka, amelynek emlékezetekből kitörölhetetlen emléke a fal. Annak ellenére, hogy főleg a belvárosra koncentráltunk a látogatásunk során, úton-útfélen a fallal, vagy annak nyomával találkoztunk. Ez persze egyáltalán nem meglepő, lévén hogy a várost a kellős közepén szelte ketté: a Brandenburgi-kapu mellett is húzódott. Persze amilyen gyorsan felépítették, olyan gyorsan le is bontották 1990-ben. (A bizonyos "határnyitási nap" 1989. november 9. volt, azonban a tényleges felszámolás 1990-ben történt meg. Különlegesen mutatja be ezt az időszakot a
Good bye, Lenin! című film is.) A városban az egykori fal nyomvonalát macskakövekből rakták ki, fém táblákkal emlékeztetve a létezésére. Emellett sok helyen a városban nyilvános, ingyenes installációkat helyeztek el, emlékeztetve mindenkit az eszetlenség eme fokára. Minden népnek van szembenézni valója a saját múltjával, történelmével, ez a németek XX. századára különösen igaz. Meg is ragadnak minden módot erre.
 |
| Egy szabadtéri installáció |
 |
| Topographie des Terrors |
Napunk végén egy hasonló szakaszon sétáltunk a pénzügyminisztériumtól, ahol a fal állt. Ekkor jártunk a
Topographie des Terrors nevű, szintén ingyenesen látogatható
területen, ahol a két korszak ötvöződik: közvetlenül egy megmaradt falszakaszon helyezkedik el egy állandó kiállítás a náci rémtettekről, az egykori SS és Gestapo székhelyén, sőt annak alagsori helyszínein, amik egykoron még kínzásokra alkalmas helyiségek is voltak. Hogy mégse ilyen rémségekkel teli fejjel térjünk vissza a szállásra, arról az átellenes sarokban létesült Trabant lerakat segített. Színes, pöttyös, mintás Trabantok garmadája sorakozott, amelyek bérelhetők is. Sőt, még Trabantos vezetett városnézésre is lehetőség van, ahogy azt a hétvégén később láttuk is. Nem mellékesen a hétfői szállásunkkal átellenben található egy Trabant múzeum. Talán legközelebb erre is sort kerítünk majd.
 |
| Trabant múzeum |
 |
| Trabi World |
 |
| Trabantos városnézés |
Berlin megmutatta tehát a benne rejlő lehetőségeket, de a tüzetesebb tanulmányozás, és a további híres épületek megtekintése előtt még várt ránk egy lipcsei kiruccanás is, amiről Juli már
beszámolt. Hamarosan következik majd a hétvégi élmények
leírása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése