Hegyen-völgyön: A bakonyi bauxit nyomában

Dátum: 2014. 05. 18.
Táv: 8,3 km + 2,1 km
Mozgási idő: 1h 50min + 30min
Átlagsebesség: 4,5 km/h
Teljes szintemelkedés: 340 m
Nehézségi fok: **

A családdal még nem nagyon kirándultunk idén, így már alig vártuk, hogy végre jó idő legyen, és mehessünk ki. Már a héten elkezdtük tervezgetni a lehetséges útvonalakat, de a bizonytalan időjárás miatt nem mertünk túl hosszú, erdős túrát szervezni. Végül több kisebb bakonyi kör mellett döntöttünk, ahol ha esik is, hamar vissza tudunk térni a kocsihoz. A csapat pedig szépen lemorzsolódott, anya és Gábor se jött velünk, így csak Viktorral és apával indultunk neki.

Az első úticélunk Németbánya és Iharkút volt. Iharkutat ma már hiába keresnénk a térképen, ugyanis sorsát 1979-ben a bauxitbányászat pecsételte meg. Története nagyon hasonlatos az aggteleki túránkon meglátogatott Derenkével, csak itt nem egy ember, hanem az ipar áldozata lett a falu. A környék viszonylag gazdag volt bauxitlelőhelyekben, több helyen zajlott kitermelés, és a falu alatt is találtak egy nagyobb telért. Így az akkor 150 fős lakosságot a környékbeli településekre telepítették, házait lebontották, temetőjét a németbányai temető egy kis csücskébe költöztették, majd kibányászták az alatta található ércet. Ezt a történetet jártuk ma végig.

(A blog írásakor egy 1980-as Kartográfiás Bakony térképet nézegettem a környékről, ezen még lakott településként van ábrázolva Iharkút, ahova busz is járt. Ugyanitt elgondolkodtam arról is, hogy lehet 1 : 80 000 méretarányban turistatérképet rajzolni? Illetve a hogyant még csak értem, de minek?)

Németbányára érkeztünk meg először, ahol a temetőben megnéztük az iharkútiak emlékművét, és a régi, áttelepített sírköveket. A környék a török hódoltság alatt elnéptelenedett, később az Eszterházy család népesítette be a falvakat svábokkal. Ez a hatás ma is érződik, a sírköveken is többségében német neveket láttunk, mindkét falu rendelkezik német névvel, Németbányának pedig német kisebbségi önkormányzata is van.

Németbánya nagyon rendezett kis falu, a nemrégiben kialakított pihenőpark mellett parkoltunk, és innen indultunk neki az első, 8 km-es körnek.

A falut a kék jelzésen hagytuk el, majd követtük az egykori kisvasút nyomvonalát, és szép lassan felkapaszkodtunk napunk első ládájához, a hajszabarnai Pénz-lyukhoz. Az idővel egész nap szerencsénk volt, bár folyamatosan gyülekeztek a felhők, de az eső elkerült minket, így kellemes időben járhattuk a szép tavaszi erdőt, ahol a virágok épp a legnagyobb pompázásban voltak.

Azt hinné az ember, hogy a Bakonyban csak kis repedésbarlangok vannak, komolyabb járatok nélkül, de már nem egyszer kellett csalatkoznom ebben a hitemben, például most is. Hisz ott álltunk a Pénz-lyuk előtt, ami a népnyelv szerint egykor a híres bakonyi betyár, Savanyú Jóska rejtekhelye volt, mára viszont egy lezárt üreg. Le kellett zárni, mivel közel 100 m-es járattal nyúlik be a kőzetbe, csak barlangászok látogathatják. 12 denevérfaj lakja.

A barlangtól pár kilométeres kellemes sétával értük el az Iharkút alól kibányászott bauxit bányagödrét. Azonban, hogy ne csak a múlton keseregjünk, itt van örülnivaló is az egészen régmúlton, ugyanis itt találták meg Magyarország első dinoszauruszfosszíliáit, akit Hungarosaurusnak kereszteltek. Őt követte az Iharkutosuchus, aki egy növényevő krokodil és a Bakonydraco nevű repülő hüllő maradványa is. Nekik állít emléket a terület szélén elrejtett geoláda is.

A területen két telért bányásztak ki, de az egyiket mára már teljesen betemették, rekultiválták. A második még jól látszik, de a növényzet szépen lassan visszatelepszik, elvileg tervben van ennek is a rekultivációja, nem is lehet lemenni, csak a gödör pereméről lehet szemlélődni. Nagyon érdekes és látványos, már már űrbéli táj, ha nem kezdett volna el nőni benne a növényzet, még egy Marson játszódó filmet is forgathattak volna itt.

Szép kilátás a Somlóra

Szamóca, agancs, boldogság :)

Itt úgy döntöttünk, hogy a gyanúsan gyülekező felhők miatt nem gyalogolunk el a település helyén emelt emlékhelyre, inkább visszasétáltunk a piros jelzésen Németbányára, és innen autóval közelítettük meg a helyet. Előtte a németbányai pihenőparkban még elfogyasztottuk az ebédre hozott szendvicseinket, majd újult erővel pattantunk kocsiba.

Az emlékhely a Németbánya-Bakonyjákó műútról közelíthető meg aszfaltozott bekötőúton. A kitelepítettek, illetve azok leszármazottai állíttattak egy haranglábat és a kereszteket a falu egykori központjában, és még mindig visszatérnek ide évente egyszer egy megemlékezésre. Az emlékpark mellet láthatóak még a bánya egykori épületei is, mázsaház és egyéb raktárhelyiségek, természetesen már erősen pusztuló állapotban. A falunak egy multiláda is emléket állít. A közelben sikerült szednem egy adag bodzát is, szörpnek. A falu asszonyai is biztos kijártak régen...

Innen aztán Döbröntének vettük az irányt, ahol a falu fölötti dombon magasodik Szarvaskő vára. Mi már jártunk itt a családdal, de Viktornak még újdonság volt, meg hát itt is rejtőzött egy geoláda, ami jól meg is szivatott minket. Miután feltornáztuk magunkat a hegygerincre, az egykori sípálya még meglévő sífelvonója mellé, akkor azt mutatta a gps, hogy másszunk le a túloldalon. Le is ereszkedtünk engedelmesen, bele is másztunk a bozótba, tocsogóba, dzsindzsába. Szerencsére azért a láda is meglett, de nem dícsértem a rejtőt gondolatban. Aztán hogy ne kelljen újra bozótharcolni, a szántóföld szélén evickéltünk vissza a faluba, és álltunk neki újra megmászni a várhegyet. De sikerült, feljutottunk, élvezhettük a szép kilátást, és a szép, viszonylag nagy darabokban megmaradt várat.

Döbrönte után már csak egy megálló volt, Gannán, az Eszterházyak mauzóleumánál. Futólag egyszer már ezt is láttuk, de jó volt visszatérni, elég hihetetlen, ahogy az ember gyanútlanul megérkezik egy kis bakonyi faluba, ahol egyszercsak egy kastély méretű mauzóleum kerül elé. Már késő volt, a gondnoknéni épp zárt, így belülről nem tudtuk megnézni, azért remélem egyszer erre is nyílik majd alkalmunk. Így most csak jól körbejártuk, körbefényképeztük, és megkerestük a háta mögötti erdőben elrejtett geoládáját.

A bizonytalan időjárás ellenére elég sikeres, és nagyon kellemes kirándulást tudhattunk a hátunk mögött. Nem volt megerőltető, de nagyon élveztük, hogy végre kiszabadulhattunk, és szép, érdekes dolgokat láthattunk.

Virágos napunk és kedvünk volt: