VI. Geocaching teljesítménytúra

Dátum: 2014. 05. 03.

Táv: 17 km

Mozgási idő: 3h 20m

Átlagsebesség: 5,1 km/h

Teljes szintemelkedés: 570 m

Nehézségi fok: ***

 

Mit nekünk egy kis bőrig ázás, jégeső? 20 kilométer után szakadó esőben, mocsárban erdőjárás? Ha lúd, legyen kövér alapon a hét eleji aggteleki kirándulásunkra szombaton rátettünk még egy lapáttal, és bevállaltuk a VI. Geocaching Teljesítménytúrát a Pilisben. Pedig erre a napra is országos esőt mondtak az időjósok...

Történt még valamikor 2011-ben, ha jól emlékszem, egy geocaching verseny, Dobogókő központtal. Na, pontosan akkor volt ugyanez a helyzet, a rádió, a TV, minden országos esőt jósolt a szombati napra. Reggel viszont, amikor felébredtünk, szinte alig láttunk felhőt az égen. Úgy voltunk vele, hogy már megint valószínűleg túlcifrázták egy kicsit, és belevágtunk az akkori versenybe. Pont ezt nem kellett volna, bejött a jóslat, sikerült jól megáznunk. Ehhez képest most ismét kiadós esőzést ígértek a meteorológusok, nekem óhatatlanul is eszembe jutott az akkori kaland, de abban maradtunk Julival, hogy elmegyünk, legfeljebb ha látjuk, hogy lóg az eső lába, megkeresünk vagy két könnyű ládát, és hazakocsizunk.

A teljesítménytúra központja Pilisszentkereszt központjában, a Felső kocsmában volt. :) Borongósnak tűnt az idő, éppen ezért úgy voltunk vele, hogy elég lesz nekünk a rövid túra is. Ugye ez most nem geocaching verseny, itt nem cél egyáltalán a pontgyűjtés, ellenben hogy minél hamarabb végigjárjuk a tervezett 15,9 kilométeres távot. A szintidő 4 óra volt kereken. Mi természetesen úgy voltunk vele, hogy egy-két útba eső ládát azért nem fogunk kihagyni.

Nem indultunk túl korán, de még azért biztosan belefértünk a rajtolási időkorlátba. Gyors nevezés után délnyugatnak vettük az irányt. Az első ellenőrzőpont közelében már rögtön fogtunk is egy ládát, amely a helyi klastrom kertbe kalauzolja a ládászt. Valószínű túl gyorsan haladhattunk, én nem vettem észre a romokból semmit. A pontőr kolléga pálinkával kínált minket, de hát Juli ugye nem iszik, én meg még vezettem a nap folyamán, így ez kimaradt. Az utunk ekkor egy mezőn vezetett, körülöttünk voltak a Pilis, és kicsit távolabb a Visegrádi-hegység hegyei. Láttuk már a Dobogókő környékén található adótornyokat is, látszott azért, hogy nagyon nagy távolságokat nem kell majd bejárnunk.

Klastrom-kút

Bíbor kosbor

Hamarosan beértünk az erdőbe. A második ellenőrzési pont egy Mária pad mellett volt. Itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az adott napon nem csak a MGKE szervezett teljesítménytúrát, hanem a klasszikus Pilis50 teljesítménytúra is aznap zajlott. 

Hamarosan felkaptattunk a Két-bükkfa-nyereghez. Az időnk közben folyamatosan változott, szerencsére inkább a napsütés és a kicsit borús időszakok váltogatták egymást, ezáltal ideális kirándulóidőt biztosítottak a számunkra. Nem is volt annyira vészes a kaptató a nyeregig, ahol egy kis alma után haladtunk tovább. Irány Dobogókő!

Két-bükkfa-nyeregnél

Még mindig ott

A nyereg utáni szakasz szintén elég mászós volt, de hát elvégre az ember mégiscsak egy hegységben túrázik. Nem is panaszkodtunk. Valószínű a hét eleji kirándulások során már megedződtünk, ezért is bírtuk fittebben az egész mászást. Időben is egész jól álltunk, amikor felértünk a gerinchez még nem telt el a 4 óra fele sem. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy megpróbálkozunk a gerinc mentén található dobogókői multi felkutatásával. Az első ponton csak egy koordináta eltérés volt, amit gondosan feljegyeztünk. A gerincen futó turistautak tele voltak kirándulókkal, nem győztük kerülgetni az embereket a gyorsabb haladás reményében. Dobogókőn aztán meg tényleg hatalmas élet volt. A kilátópontnál a tábláról leolvastuk a vízszintes alappont koordinátáit (azt hittük ehhez kell hozzáadni az első ponton talált eltérés koordinátákat), majd mentünk is tovább a pecsétért. Kis intermezzóként Juli röviden megnézte a turistamúzeumot, én meg logoltam a meglepetés GCSPIR ládába, majd ebédeltünk egy gyorsat pihenés gyanánt. 

"Selfie" Dobogókőn :)

Turistamúzeum

Kilátás Dobogókőről

A kiszámított koordináta azt mutatta, hogy a multiláda harmadik pontja szintén a teljesítménytúra útvonalába esik. Nem voltunk restek, felkerestük... volna, ha a célpont nem éppen az egyik adótorony közvetlen környezetébe mutatott volna, ami éppenséggel egy zárt terület. Csóváltuk a fejünket, hogy akkor most épp mi is a helyzet, amikor is jobban elolvastuk a láda leírását. Egyrészt a kilátóponton virtuális jelszót is kellett volna olvasni, hát ez kimaradt. Másrészt nem a tábláról kellett volna leolvasni a koordinátát, hanem bemérni GPS-szel az alappontot, és ehhez adni az eltérést. (Aha, két térképész, elsőre fel sem tűnt, hogy a magyarországi alapponthálózat koordinátái nem feltétlenül WGS84 ellipszoidon értelmezettek, így a koordináták eleve "nem kompatibilisek" a mi műszerünkkel.) Szóval a lényeg, hogy rosszul lőttük be a harmadik pontot, esélyünk nincs a láda begyűjtésére. 

Még nagyobb meglepetésben volt részünk, amikor az órára pillantottunk, és megállapítottuk, hogy a dobogókői kényelmeskedéssel igen csak szorít minket a szintidő. (Ebből is látszik, hogy mi azért kényelmesebb túrához szoktunk, pláne ha ládázik is közben az ember.) A következő szakasz így (már lefelé) inkább rohanásból állt, mint kirándulásból. A következő ellenőrzőpont mellett is begyűjtöttünk azért egy ládát a biztonság kedvéért (mondjuk nem volt nehéz, egyszerre kb. 15-en kerestük). 

Vörös dagonya

Szintén sietős léptekkel haladtunk tovább. Olyannyira, hogy egy pontnál kicsit be is néztem a jelzéseket, és nem az ideális útvonalon mentünk. Nagy kitérőt nem tettünk ugyan, de hogy biztosan beérjünk szintidőre, így egy fél órára különváltunk Julival. Én kitérővel visszamentem az utolsó ellenőrzőpontra (ahol nem pecsételni kellett, hanem jelszót leolvasni), Juli pedig a GPS-szel folytatta az utat lefelé a hegyoldalban, hogy ő megfogja az utolsó tervezett ládát, míg én utolérem. 

Nagyon jól kiszámoltunk mindent. Én szinte pont akkorra érkeztem a Szent kúthoz, amikorra ő befejezte a keresést. Innen már csak egy kilométer volt hátra a versenyközpontig, és szerencsére a nagy loholás következtében sikerült 5 perccel a szintidő letelte előtt befutnunk a kocsmához. Radpeter ládásztárs megírta az okleveleinket és megkaptuk a kitűzőket is, büszkén hagytuk el a helyszínt: ezt is teljesítettük. Kicsit szokatlan nekünk a teljesítménytúra, de azért ha nem ládáztunk volna közben, sokkal kényelmesebben is végigmehettünk volna a távon. Jó volt azért kipróbálni ezt is.

Kissé megfáradva

Mint látható, az időjárást végül teljesen megúsztuk. Sajnos, a rendezvény egészére is rányomta a bélyegét az időjárás jelentés, valószínű rengetegen emiatt maradtak távol az eseménytől, holott Budapesthez igazán közel volt a túra. Általában is, egy geocaching rendezvény ennél sokkal nagyobb tömegeket szokott megmozgatni. Amikor mi beértünk, hét ágra sütött a nap.

És ha még mindez nem lett volna elég, akkor még mindig visszamentünk Dobogókőre. Nem hagyott minket nyugodni az a tény, hogy a fenti ládát már másodszor kerestük hiába. Ha viszont már itt vagyunk, akkor tegyünk pontot az ügy végére, egyszer és mindenkorra. Dobogókőn ekkorra már annyi autó volt, hogy parkolóhelyet alig sikerült találnunk, természetesen ennek megfelelően, emberből is volt szép számmal. Most már alaposabban utánanéztünk a feladványnak, és mind a jelszó, mind a helyes koordináta meglett hamar. A fenti kiruccanás még majd' két kilométert rádobott a már megtett 17-re és a magasságszámláló is kereken 600 méternél állt meg. Innentől már azonban nem volt más tervünk, fogtuk magunka, búcsút mondtunk a tájnak, és hazagurultunk.

Útvonal a begyűjtött ládákkal

magasság-távolság

magasság-idő