2014. január 11., szombat

Kéktúra 14. szakasz - Budai-hegység

Dátum: 2014. 01. 11.
Táv: 16,1 km
Mozgási idő: 3h 52m
Átlagsebesség: 4,2 km/h
Teljes szintemelkedés: 777 m
Nehézségi fok: ***

Nagyon régen nem jártunk már semerre, elteltek a karácsonyi ünnepek, amikor szintén sokat ültünk otthon. Így a mostanában divatos kora tavaszi időjárás már igencsak menésre csábított minket. Mikor a Mátrában végigcsináltuk a kéktúra ottani szakaszát, én nagyon élveztem, és most eszembe jutott, hogy a Pest környéki szakaszokat meg tudjuk úgy csinálni, hogy tömegközlekedéssel jutunk el a kiindulópontra, onnan pedig haza. Ki is néztük a túra 14. szakaszát, mely a Budai-hegység egy részét járja végig, a solymári Rozália téglagyár és a Hűvösvölgyi gyermekvasút végállomása között.

Ez a hétvége alkalmasnak is ígérkezett a kirándulásra, itt maradtunk Pesten, szép volt az idő, mi pedig elszántak, így neki is vágtunk a túrának. Az óbudai Szentlélek térről induló 218-as busszal kellett elmenni a Solymár, téglagyári letérő megállóig, ahonnan rögtön indult is a kék turistajelzés. Már az óbudai buszmegállóban felszállt velünk együtt egy csapat fiatal, akik szintén ugyanezt a szakaszt járták be, így a nap folyamán többször összetalálkoztunk velük. A megálló neve nem véletlen, tényleg áll és működik itt egy téglagyár, melynek kerítésén találtuk meg a túránk első pecsételőhelyét.


Az induláskor, még frissen és vidáman 

A téglagyári megállónál/val :)

Átkelve a Piliscsaba irányába vezető, ám most épp felszedett vasúton, és elhagyva az utolsó házakat is, felkanyarodtunk az erdőbe, és megkezdtük az enyhe emelkedést a Csúcs-hegy felé. A túránk nagy része végigvezetett Budapest egykori határán, így számos régi határkövet és szintezési jelet találtunk, melyek Budapestet és Hidegkutat választotta el egymástól.

A pontos magasságunk

A túrautak szépen kiépítettek és jól felfestett voltak végig, csak sajnos az időjárás miatt elég nagy sár volt mindenfele. De számítottunk rá, így felszerelkeztünk kamáslikkal, így csak a bakancsainkkal hurcoltunk haza tetemesebb mennyiségű sarat.



Utunk első szakasza folyamatosan, de szerpentinezve emelkedett. Elvileg nem volt veszélyes, de már itt rájöttünk, nem lesz ez a túra olyan egyszerű, ugyanis eléggé rossz állapotban vagyunk, eléggé megviseltek az emelkedők. Ráadásul a kéktúra mellett most is kerestünk geoládákat is, amik kitérőket jelentettek a hivatalos útvonalról. Így jártunk a Csúcs-heggyel is. A kék jel szépen kikerüli a csúcsot, az oldalában vezet el, de mi egy láda kedvéért felmásztunk a csúcsra, ami +80 m szintet jelentett, egy kis keskeny, ritkán járt ösvényen. A hegy legtetején leltük meg a GCTOP ládát. Érdekes volt a sziklás csúcs, kicsit hasonlított egy régi földvárhoz.

A láda sikeres megtalálása után visszaereszkedtünk a kék jelzésre, és hamar el is értük a második pecsételőhelyet, a Virágos-nyereg büfét. Itt ismét összetalálkoztunk a túrázó csapattal, pecsételtünk, ebédeltünk, cinkét fényképeztünk, megkerestünk egy .com-os ládát és indultunk tovább.

Pecsételés a füzetbe

A Virágos-nyereg büfé



A nyeregből ismét felfele indultunk, a Hármashatár-hegy felé. Közben még volt egy kis hupli, a Vihar-hegy, majd következett a Hármashatár. Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, nyílt ki előttünk a kilátás a környékre, nagyon látványos volt. Mondjuk azt megbeszéltük Viktorral, hogy nem lehet túl jó itt az időjárás, ahogy ilyen tájnevek vannak, mint Vihar-hegy, Hidegkút, Hűvösvölgy :)

A Hármashatár-hegy nagyon tetszett nekünk. Egy jó nagy, többé-kevésbé fennsík, számos különböző adóantennával, egykori légvédelmi bunkerrel tarkítva. Népszerű kirándulóhely lehet, a jó időben most is rengeteg ember sétálgatott itt. Az egyik antenna kerítésén találtuk meg a harmadik pecsételőpontot, majd még sétáltunk egyet itt fenn, hogy begyűjtsünk egy hárompontos multiládát, meg egy comosat is. Így jópár bunkert megnézhettünk.


Kilátás a reptérre


Vitorlázó repülő emlékmű

Légvédelmi bunker maradványai, tele van velük a tető

A hegyre való felmászás már eléggé kifárasztott minket, így jól esett, hogy innen viszonylag hosszabban ereszkedtünk lefele. Az Árpád-kilátóig túl sok izgalmas már nem történt, kellemes időben sétálhattunk a szép erdőkben. A kilátó előtt is várt minket egy láda az erdőben, majd a hegyoldal szélén megtaláltuk a nagyon szépen kiépített és karban tartott kilátópontot, ahonnan elég látványos kilátás nyílt a városra. Most kicsit párás volt az idő, így nem volt olyan tiszta a látvány, de azért elidőztünk itt egy kicsit.




Innentől kezdve Hűvösvölgy irányába Glück Frigyes út névre hallgat a kék ösvény, ezen araszoltunk tovább. Hamarosan már ismerős környékre értünk, a Vadaskert nevű tájfutótérképre, ahol már számtalanszor futottunk, jó és rossz élményekkel egyaránt emlékszünk rá. Korábban sose gondoltam, hogy ilyen közel van a Hűvösvölgyhöz, illetve hogy áthalad rajta a kéktúra. Pedig futottunk már ezen a turistaúton, de olyankor sose erre figyeltünk. Jó volt most beilleszteni ezt a területet is a fejünkben élő kognitív térképbe. :)



Az ismerős részeket elhagyva már csak igazán kevés volt hátra a túránk végállomásáig, a Hűvösvölgyi gyermekvasútig. Igaz ott még kicsit rosszul esett, hogy extra lépcsőket kellett megmászni a pecsétért, de végül begyűjtöttük napunk negyedik és egyben utolsó pecsétjét is, és igazán elfáradva zártuk le a túrát.



Túra végén kicsit már gyűröttebben

De azért örültünk neki, hogy nekivágtunk, és talán elkezdtük újraépíteni a kemény munkával elvesztegetett erőnlétünket is. Az idővel igazán nagy szerencsénk volt, szép napsütésben járhattuk végig ezt a remek útvonalat. Igyekezni fogunk, hogy a következőkben minél több Pest környéki szakaszt is teljesíthessünk még.



2 megjegyzés:

  1. Jó kis túrát tettetek itt a közelben!
    Én is úgy vagyok mint Ti, hogy edzésbe kell hozni magamat, már régen tettünk egy igazi túrát, talán tavaly október végén. Illetve csak én, András minden szombaton megy a Hármashatár-hegyre futni, most meg volt a Téli Mátrán, a 25 km-es távon.
    Nyárra nagy terveink vannak a Tátrában, ráadásul én találtam ki, így ideje lesz nekiállni a felkészülésnek.
    Sok szép túrát és geoláda megtalálást kívánok erre az évre is!

    VálaszTörlés
  2. Igen, muszáj menni, különben nagyon könnyen leereszt az ember. A Téli Mátra klassz lehetett Andrásnak, mi is épp Viktoréknál voltunk, és mintha a túrázók kedvéért lett volna, szép hó esett le :)
    Hűű, a Tátra biztos nagyon klassz lesz, oda már én is nagyon vágyom. Már apát is bujtogattam régebben, hogy oda kéne mennünk, de eddig még csak az alacsonyabb részein voltunk.

    Nektek is jó bemelegítést, sok szép túrát, és jó készülődést a nagy nyári kalandhoz!

    VálaszTörlés