Kéktúra 14. szakasz - Budai-hegység

Dátum: 2014. 01. 11.
Táv: 16,1 km
Mozgási idő: 3h 52m
Átlagsebesség: 4,2 km/h
Teljes szintemelkedés: 777 m
Nehézségi fok: ***

Nagyon régen nem jártunk már semerre, elteltek a karácsonyi ünnepek, amikor szintén sokat ültünk otthon. Így a mostanában divatos kora tavaszi időjárás már igencsak menésre csábított minket. Mikor a Mátrában végigcsináltuk a kéktúra ottani szakaszát, én nagyon élveztem, és most eszembe jutott, hogy a Pest környéki szakaszokat meg tudjuk úgy csinálni, hogy tömegközlekedéssel jutunk el a kiindulópontra, onnan pedig haza. Ki is néztük a túra 14. szakaszát, mely a Budai-hegység egy részét járja végig, a solymári Rozália téglagyár és a Hűvösvölgyi gyermekvasút végállomása között.

Ez a hétvége alkalmasnak is ígérkezett a kirándulásra, itt maradtunk Pesten, szép volt az idő, mi pedig elszántak, így neki is vágtunk a túrának. Az óbudai Szentlélek térről induló 218-as busszal kellett elmenni a Solymár, téglagyári letérő megállóig, ahonnan rögtön indult is a kék turistajelzés. Már az óbudai buszmegállóban felszállt velünk együtt egy csapat fiatal, akik szintén ugyanezt a szakaszt járták be, így a nap folyamán többször összetalálkoztunk velük. A megálló neve nem véletlen, tényleg áll és működik itt egy téglagyár, melynek kerítésén találtuk meg a túránk első pecsételőhelyét.

Az induláskor, még frissen és vidáman 

A téglagyári megállónál/val :)

Átkelve a Piliscsaba irányába vezető, ám most épp felszedett vasúton, és elhagyva az utolsó házakat is, felkanyarodtunk az erdőbe, és megkezdtük az enyhe emelkedést a Csúcs-hegy felé. A túránk nagy része végigvezetett Budapest egykori határán, így számos régi határkövet és szintezési jelet találtunk, melyek Budapestet és Hidegkutat választotta el egymástól.

A pontos magasságunk

A túrautak szépen kiépítettek és jól felfestett voltak végig, csak sajnos az időjárás miatt elég nagy sár volt mindenfele. De számítottunk rá, így felszerelkeztünk kamáslikkal, így csak a bakancsainkkal hurcoltunk haza tetemesebb mennyiségű sarat.

Utunk első szakasza folyamatosan, de szerpentinezve emelkedett. Elvileg nem volt veszélyes, de már itt rájöttünk, nem lesz ez a túra olyan egyszerű, ugyanis eléggé rossz állapotban vagyunk, eléggé megviseltek az emelkedők. Ráadásul a kéktúra mellett most is kerestünk geoládákat is, amik kitérőket jelentettek a hivatalos útvonalról. Így jártunk a Csúcs-heggyel is. A kék jel szépen kikerüli a csúcsot, az oldalában vezet el, de mi egy láda kedvéért felmásztunk a csúcsra, ami +80 m szintet jelentett, egy kis keskeny, ritkán járt ösvényen. A hegy legtetején leltük meg a GCTOP ládát. Érdekes volt a sziklás csúcs, kicsit hasonlított egy régi földvárhoz.

A láda sikeres megtalálása után visszaereszkedtünk a kék jelzésre, és hamar el is értük a második pecsételőhelyet, a Virágos-nyereg büfét. Itt ismét összetalálkoztunk a túrázó csapattal, pecsételtünk, ebédeltünk, cinkét fényképeztünk, megkerestünk egy .com-os ládát és indultunk tovább.

Pecsételés a füzetbe

A Virágos-nyereg büfé

A nyeregből ismét felfele indultunk, a Hármashatár-hegy felé. Közben még volt egy kis hupli, a Vihar-hegy, majd következett a Hármashatár. Ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, nyílt ki előttünk a kilátás a környékre, nagyon látványos volt. Mondjuk azt megbeszéltük Viktorral, hogy nem lehet túl jó itt az időjárás, ahogy ilyen tájnevek vannak, mint Vihar-hegy, Hidegkút, Hűvösvölgy :)

A Hármashatár-hegy nagyon tetszett nekünk. Egy jó nagy, többé-kevésbé fennsík, számos különböző adóantennával, egykori légvédelmi bunkerrel tarkítva. Népszerű kirándulóhely lehet, a jó időben most is rengeteg ember sétálgatott itt. Az egyik antenna kerítésén találtuk meg a harmadik pecsételőpontot, majd még sétáltunk egyet itt fenn, hogy begyűjtsünk egy hárompontos multiládát, meg egy comosat is. Így jópár bunkert megnézhettünk.

Kilátás a reptérre

Vitorlázó repülő emlékmű

Légvédelmi bunker maradványai, tele van velük a tető

A hegyre való felmászás már eléggé kifárasztott minket, így jól esett, hogy innen viszonylag hosszabban ereszkedtünk lefele. Az Árpád-kilátóig túl sok izgalmas már nem történt, kellemes időben sétálhattunk a szép erdőkben. A kilátó előtt is várt minket egy láda az erdőben, majd a hegyoldal szélén megtaláltuk a nagyon szépen kiépített és karban tartott kilátópontot, ahonnan elég látványos kilátás nyílt a városra. Most kicsit párás volt az idő, így nem volt olyan tiszta a látvány, de azért elidőztünk itt egy kicsit.

Innentől kezdve Hűvösvölgy irányába Glück Frigyes út névre hallgat a kék ösvény, ezen araszoltunk tovább. Hamarosan már ismerős környékre értünk, a Vadaskert nevű tájfutótérképre, ahol már számtalanszor futottunk, jó és rossz élményekkel egyaránt emlékszünk rá. Korábban sose gondoltam, hogy ilyen közel van a Hűvösvölgyhöz, illetve hogy áthalad rajta a kéktúra. Pedig futottunk már ezen a turistaúton, de olyankor sose erre figyeltünk. Jó volt most beilleszteni ezt a területet is a fejünkben élő kognitív térképbe. :)

Az ismerős részeket elhagyva már csak igazán kevés volt hátra a túránk végállomásáig, a Hűvösvölgyi gyermekvasútig. Igaz ott még kicsit rosszul esett, hogy extra lépcsőket kellett megmászni a pecsétért, de végül begyűjtöttük napunk negyedik és egyben utolsó pecsétjét is, és igazán elfáradva zártuk le a túrát.

Túra végén kicsit már gyűröttebben

De azért örültünk neki, hogy nekivágtunk, és talán elkezdtük újraépíteni a kemény munkával elvesztegetett erőnlétünket is. Az idővel igazán nagy szerencsénk volt, szép napsütésben járhattuk végig ezt a remek útvonalat. Igyekezni fogunk, hogy a következőkben minél több Pest környéki szakaszt is teljesíthessünk még.