Táv: 13,8 km
Mozgási átlagsebesség: 4,2 km/h
Mozgási idő: 3h 20m
Teljes szintemelkedés: 542 m
Nehézségi fok: **
Az elmúlt éveink nem a nagy túrákról szóltak. Már annak is örültünk, ha pár órára kijutottunk valahova a természetbe sétálni egyet. De ahogy a kislányunk nő, úgy igyekszünk vele is egyre többet kirándulni, új helyeket felfedezni, és reméljük idővel belőle is egy lelkes turistát tudunk faragni. Most úgy látjuk, van remény, mert általában (kisebb-nagyobb nyüsszögésektől eltekintve, helló dackorszak) lelkesen caplat velünk. Szeret kilátókba mászni, kincsesládát keresni, de a városi sétákon is mindig tudunk neki valami érdekeset mutatni. Mostmár képes kb. 5 kilométeres távokat megtenni, aminek nagyon örülünk, de így több mint 3 év után elkezdtünk egy kicsit többre vágyni. Úgy döntöttünk, a tavaszi 3 hónapos bezártság után, és az ismét a fejünk felett gyülekező felhők elől elszökünk egy fél napra, csak mi kettesben, Viktorral. Kivettünk egy pénteki napot szabinak, Nórit elhelyeztük az oviban, mi pedig nekivágtunk a hegynek.
A Nagy Terv megszületése után pár napig gondolkoztunk, mi is legyen a célpontunk, de aztán az időn korlátos volta miatt valami viszonylag gyorsan megközelíthető helyet kerestünk, hogy minél több időt tölthessünk a hegyen. Természetesen ismét segítségül hívtuk a geocaching.hu oldalt, és megnéztük, a közelebbi budai hegyekben hol van még be nem cserkészett geoláda. Így esett a választásunk a Telkitől nem messze lévő Nagy-Kopaszra és környékére. A hegyen álló Csergezán Pál-kilátót már jó ideje nézegettem, konkrétan a 2016-os geoszilveszter se volt messze tőle, de eddig még nem jutottunk el ide. Mára egy, a hegyet és a környéken lévő geoládákat érintő kört terveztünk.
Reggel gyorsan összekaptuk magunkat, és elautóztunk Telkibe, és a Tulipán utca végén parkoltunk le, ahonnan rögtön indul is a az erdei út, ami hamar a Z+ jelbe torkollik. A turistaút itt egy széles dózerúton visz, amit nem bántunk, mert az elmúlt időszak esős időjárása miatt az egész erdő nagyon vizes és csúszós volt, így viszont nem áztattuk el magunkat rögtön az elején.
Az első kis megállót egy érdekes ismeretterjesztő táblánál tartottuk, ami Varga "Órás" László II. világháborús repülőszerencsétlenségének, és a roncsok közelmúltban való véletlen megtalálásának állít emléket.
Innen hamar elértük Anna-lakot, egy tisztáson álló gyönyörű vadászházat. Itt van eltemetve Csergezán Pál festőművész is, aki főleg állatokat, vadászati témájú képeket festett. (Közben eszembe jutott, hogy van is egy Csukás István állatokról szóló mondókáskönyvünk, amit ő illusztrált.) A sírhely mellett a Nagy-Kopaszon álló látványos kilátó is az ő nevét viseli.
Innen még egy kicsit kanyarogtunk a szintben futó dózerúton, majd egy éles kanyarral beleálltunk a hegybe, és toronyiránt felmásztunk, szó szerint a toronyig. Túrázástól elszokott lábaink a végére már erősen tiltakoztak a hegymenet ellen, de szerencsére épp véget is ért az emelkedő. De nagyon szép volt az őszi erdő, bár ködös, nyirkos volt az idő, mégis jól esett az idei avarban taposni, és friss levegőt szívni. A kilátóba csak egyedül másztam fel, így hogy hűséges kilátótársamat az oviban hagytuk. Mondjuk Viktor nem maradt le semmiről, mert a ködtől csak a szomszédos fákig láttam el. A gyomrunk már korgott, és (ekkor még azt hittük, hogy) épp itt ért minket a dél, így megebédeltünk.
A kilátótól nem messze rejtőzött a hegy geoládájának az első pontja. A második pontja párszáz méterrel odébb várt ránk, úttalan utakon. Út nem vezetett hozzá, csak egy bizonytalan leírás, hogy merre keressük. Emiatt bóklásztunk egy kicsit a bozótosban, vesztettünk egy csomó szintet, amit újra megmásztunk, majd nagy nehezen megtaláltuk a helyes irányt. Szerencsére a láda rejtekhelye kárpótolt minket a megpróbáltatásokért és időveszteségekért. Gyönyörű kopár hegygerincekre kalauzolt el minket, ahol csak fenyők nőttek. Ezek a szegény fák még magukon viselik a 2014-es tél ónos esőjének nyomait, mikor olyan mennyiségű jég és zúzmara fagyott rá a fákra, amit ezek már nem bírtak el, és letörtek, kidőltek. Ennek ellenére igazán látványos ez a rész, és lefelé haladva még jópár hasonló gerincet érintettünk.
A láda keresgélése során több időt vesztettünk, mint szerettünk volna, így tempósan indultunk el lefelé. Útközben érintettük a Fekete-hegy ládáját, ami az előzőhöz hasonló, kopár de markáns domborzatú hegy.
Lefele menet párszor átszámoltuk, hogy belefér-e még az időnkbe, hogy a telki szőlőhegyen található ládához is elkanyarodjunk-e még, de aztán úgy döntöttünk, nem leszünk telhetetlenek, inkább beérjük mára ennyivel, és hazafelé vesszük az irányt, hogy nehogy elkéssünk az oviból. Út közben többször is megállapítottuk, milyen gyorsan telik az idő, és milyen lassúak vagyunk. Majd a kocsihoz érve rájöttünk, mikor Viktor rápillantott a karórájára (út közben csak a GPS óráját nézte), hogy egy órával korábban vagyunk, mint gondoltuk, csak a GPS nem állította át magát téli időszámításra. :)
A váratlanul szerzett órát így még kihasználtuk, és felsétáltuk a Telki határában fekvő szőlőhegyre. Először kis hétvégi házak között vezetett az utunk, majd már a szőlőkben. A szüret végeztével nagy volt itt a csend, jókor jöttünk.
A kocsiba visszaszállva még összegyűjtöttük a telki multiláda pontjait is. Azt hittem, hogy csak egy szokásos falusi multi, templommal, világháborús emlékművel. De ennél sokkal többet kaptunk. A falu magja még nagyon szépen őrzi a száz évnél is idősebb parasztházakat, és az egységes, régies utcaképet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése