2018. április 8., vasárnap

Nagypéntek Pannonhalmán

Bizony, több mint egy éve nem készült új bejegyzés. De nem csak bejegyzés nem készült, mi sem voltunk kirándulni. Ennek a passzivitásnak a tavasz folyamán egyre gömbölyödő hasam volt az oka, már csak kisebb sétákra tudtunk vállalkozni, amik nem kerültek lejegyzésre. Aztán nyár közepén megszületett a kislányunk, és vele ősszel csak egy kisebb sétát tettünk a Normafán. Hosszú volt a tél, már nagyon vártuk a tavasz beköszöntét, amikorra Nórink is akkora lesz, hogy kenguruba pakolhassuk, és kimozdulhassunk kicsit. Nyolc hónapnyi otthonülés után már nem győztük figyelni az időjárás előrejelzést, hogy mikor köszönt be végre a tavasz. A húsvéti napokat Győrben töltöttük a szüleimnél, és szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk.


A helyi hírekben olvastuk, hogy Pannonhalmán egy új turisztikai látványosságot építettek, egy úgynevezett lombkorona tanösvényt. Ez végülis egy fából készült palló járda, ami a hegyoldalban a fák fölé nyúlik, és szép kilátás nyílik róla Pannonhalma településre, és a környező tájra. A hely szakrális mivolta pedig a hal formában köszön vissza. Ez az ősi keresztény jelkép több szálon is kötődik Jézushoz. Egyrészt a Jézus Krisztus Isten fia Megváltó elnevezés kezdőbetűi görögül a hal szót adják ki (IKHTHÜSZ), emiatt az ókeresztény időkben a hal volt a titkos jelképe a vallás első követőinek. Másrészt mikor Jézus magához hívta Simont és Andrást, akik halászok voltak, azt mondta nekik, innentől az emberek halászává teszi őket. Emiatt a megtért embereket jelképezi a hal.


Mivel Pannonhalma viszonylag közel is van hozzánk, és szeretünk ott kirándulni, hamar jött az ötletem, hogy menjünk ki oda sétálni egyet. Egyrészt könnyű terep, rövid sétára is alkalmas, így tesztelhetjük mit bír Nóri, másrészt kíváncsi voltam erre az új látványosságra. Pénteken szerencsére az idő is jó volt, és Nóri napirendjébe is be tudtuk illeszteni ezt a kis kiruccanást, amire eljött velünk apa, tesóm, Gábor és barátnője, Olívia is. De nem csak mi hatan gondoltuk úgy, hogy ezen a napon Szent Márton hegyét célozzuk meg, hanem még a fél város. Természetesen érhető, Nagypéntek már ünnepnap, a többség nem dolgozik, a gyerekeknek már tavaszi szünetük van, és az idő is végre szép volt. Nekünk még szerencsénk volt, és épp találtunk egy parkolóhelyet a látogatóközpont bejáratánál lévő Viator étterem alatti parkolóban, de apáék a másik kocsival kénytelenek voltak a hegy túloldalán, a levendulásnál parkolni. De fenn az apátság bejáratánál összetalálkoztunk. Most a templomba nem mentünk be, hanem rögtön a kilátót vettük célba.



Az apátságtól a Millenniumi emlékmű felé kell elindulni, majd ezt elhagyva a Boldogasszony-kápolna alatt is elhaladunk, és innen már látszik a 2012-ben újjáépült Boldog Mór-kilátó.


Az új tanösvény pedig a kilátó előtt nyúlik ki a hegyoldal fölé. Igazán érdekes és ötletes látványosság lett, a kipucolt részről ugyanúgy remek kilátás nyílik a környékre, mint a kilátóból, viszont tériszonyosok is használhatják. :) Így még Viktor is kimerészkedett rá.









A kis kirándulásunkat pedig egy újabb geoláda is szinesítette. Ugyan a kilátó közelében lévőt már évekkel ezelőtt megtaláltuk, de pár hete jelent meg egy új is, ami az arborétumot és gyógynövénykertet mutatja be. Ez lett Nóri második geoládája, de az első, aminél ébren volt. Mondjuk nem sokáig, mert Viktor hasán ringatózva nem sokkal a gyors találat után elszenderedett. Így innen már a vissza is indultunk a kocsihoz, és hazaautóztunk. 



De nagyon ígéretes kezdetnek könyveltük el ezt a kis sétát, és reméljük a jövőben majd sok szép túrát tudunk tenni immáron hármasban is. Most pedig nagyon jól esett ez a szellőzés a hosszú hideg hónapok után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése