2012. augusztus 26., vasárnap

Római vakáció I.

2012. augusztus 11-én összeházasodtunk Viktorral. Az esküvőt természetesen nászút követte, ahova pár nappal később, augusztus 14-én indultunk. A célpont Róma volt. Én még sosem jártam ott, de a középiskolai idegenforgalmi földrajz órák óta nagy vágyam volt eljutni az örök városba. Viktornak ugyan már volt szerencséje kétszer is megnézni, de ezek arról győzték meg, hogy érdemes ide újra és újra visszatérni. Így rövid töprengés után el is döntöttük, hogy ez egy ideális nászúthelyszín lesz.

A szervezés se volt túl bonyolult, a repülőjegyet egyszerűen lefoglaltuk a Ryanairnél. Szállást először utazási irodán keresztül akartunk keresni, mert úgy biztosabb a foglalás, meg a minőség, de aztán pár irodai kudarc után rájöttünk, hogy ők csak az előre összeállított csomagjaik értékesítésével foglalkoznak, nekünk egyénileg szállást elég nehézkesen keresnek. Így a saját kezünkbe vettük a dolgot, és találtunk is egy szállodát, ami nincs túl messze a belvárostól, az egyik metróvonal közvetlen szomszédságában fekszik, és még megfizethető is.


Ezek után indultunk neki a nagy kalandnak. Én picit izgultam, mert most repültem életemben először, de teljesen pozitív élmény lett. A repülőnk 10:45-kor indult Ferihegyről és 12:15-kor már le is szállt a római Ciampino repülőtéren. Egy Boing 737-800 típusú repülővel utaztunk. A repülés hatalmas élmény volt. Szerencsére tiszta idő volt, így nagyon sok minden látszott, Budapesten különösen, hisz ott még alacsonyan voltunk. De utána is láttuk Érdet, Százhalombattát, a Velencei-tavat Székesfehérvárral, majd a Balatont. Somogy megye fölött már kicsit befelhősödött, így innentől csak néha látszottak ki dolgok. Olaszország fölött aztán újra kitisztult az idő, így megfigyelhettem, hogy már a magasból is mennyire látszanak a mezőgazdasági művelés különbségei. Itt túlnyomórészt szőlők és fás ültetvények pöttyei látszottak (elnézést, a szakmai ártalom). Róma fölé a tenger irányából kanyarodtunk rá, ami szintén gyönyörű égszínkék volt. Majd ereszkedés közben megpillantottuk a Colosseumot és a Szent Péter-bazilikát, ami újabb izgalommal töltött el minket.
A leszállás is simán zajlott le, a repülőtérről az ún. Cotral busszal tudtunk bejutni a metró végállomásához, ahonnan pedig egyenes út vitt a szállásunkhoz.

A szálloda még a városfalon kívül, távol a turisták forgatagától, de a belvárostól nem túl messze feküdt. Miután elfoglaltuk a szobánkat, csak hogy alkalmazkodjunk a helyi viszonyokhoz, egy kis szieszta következett.
A délutánt a környék felfedezésével töltöttük. Mindenekelőtt boltot kerestünk, mivel másnap volt Nagyboldogasszony napja, ami Olaszországban nemzeti ünnep, és minden zárva tart. Ez nem bizonyult túl könnyű feladatnak, mivel az olaszok ebben a két hétben veszik ki a nyári szabadságukat, és a nem kifejezetten turizmusból élő üzletek, éttermek bezárnak ilyenkor. Így a mi környékünk is elég kihalt volt, minden zárva, ember se sok. Rómára, későbbi tapasztalataink alapján jellemző, hogy nincs agyontömve élelmiszerboltokkal, de pékség sincs minden sarkon, ahogy azt itthon megszoktuk. Sőt, pékséget talán egyáltalán nem láttunk a hét során. Nagy nehezen azért találtunk egy élelmiszerboltot, így felkészülten várhattuk a másnapot. A nagy zárvatartások miatt aznap estebédünket még egy McDonald's-ban költöttük el, de aztán a következő naptól belevetettük magunkat az olasz konyha csodáiba.

Természetesen már ezen a napon is láttunk pár érdekességet, hisz a városfalon belül rögtön ott áll a Lateráni-bazilika hatalmas épületegyüttese. Most még csak kívülről csodáltuk meg (be majd csak az utolsó napon jutottunk), de már így is lenyűgöző volt.
Az időjárás a nyaralásunk kezdetén még kifejezetten kellemes volt. Ők is épp most lábaltak ki egy hidegfrontból, így kellemes 30 fok körüli hőmérséklettel indítottunk. Ez a hét folyamán fokozatosan emelkedett, de szerencsére egy kis szél mindig fújt, ami az árnyékban egész frissítő tudott lenni.

Így telt el a megérkezésünk napja, amelynek végén örömteli várakozással hajtottuk álomra a fejünket, készülve a következő napok csodáira.

Az első nap alapvető tapasztalatai:
- Repülni jó!
- A klíma azért érezhetően más, mint otthon, meleg, folyamatosan párás, sehol egy felhő.
- Ennek egyenes következménye, hogy a növényzet is más, itt sövényként nő a leander, és kertekbe kiültetve tartják, míg mi nem győzzük hurcolászni az év különböző szakaszaiban, hogy nehogy elfagyjon. A rododendron, különböző kaktuszok is kertekben virulnak, a fő fáik pedig a különböző ciprusfélék, amik a meleg időben nem győzik párologtatni a gyantájukat, és fantasztikus illatuk van.
- Róma nem egy tiszta város. Erről a hét folyamán újra és újra meggyőződhettünk, talán még Pestnél is rendetlenebb. De a látnivalók kárpótolnak!

+1 Lásd alul, a kommentek között :)

2 megjegyzés:

  1. + 1 első napi tapasztalat:
    Minden összefügg mindennel, különösen a fizikával. Pláne ha a fizika egy repülőtéren "talált" egykori fizikatanár képében realizálódik :-))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D :D Eddig nem gondoltam volna, hogy ez az orokervenyu igazsag egy egyszeru repuloteri latogatasra is rahuzhato, de ebbol a szemszogbol nezve megiscsak igaz :) Tiszta szerencse, hogy az ember jartaban-kelteben kobor fizikatanarokat talalhat :)

      Törlés