Tulajdonképp ezzel kellett volna kezdenem a Domoszló körüli túraleírásokat, de ami késik, nem múlik. Eljött az idő, hogy pár szóban bemutassam a falu határában található Tarjánka-szurdokot, amelyet legutóbb egy családi kirándulás keretében látogattunk meg.
Mielőtt a leírásba belekezdenék, egy fontos figyelmeztetéssel kell kezdenem: A Tarjánka-szurdok fokozottan védett természetvédelmi terület, a Mátrai Tájvédelmi Körzet része. Látogatása szigorú feltételekhez kötött. Aki meg szeretné látogatni ezt a páratlan természeti látványosságot, jelentkezzen be a domoszlói polgármesteri hivatalba és vezető segítségével eljuthat a szurdokba.
Az idei pünkösdi hétvégén közös családi találkozót tartottunk, ugyanis Juli szülei ellátogattak Domoszlóra, és itt töltötték a hétvégéjüket. Julival mi állítottuk össze ezen pár nap programajánlóját, köztük fő programként szerepelt a Tarjánka-szurdok meglátogatása is. Nem is hagyhattuk volna ki ezt az attrakciót, mivel Juli apukája már egy 1980-as cikkben a Turista Magazinban olvasott a patakvölgyről, és az általa kialakított látványosságokról, de még nem volt alkalma meglátogatni. Egészen eddig a hétvégéig.
A Tarjánka-túra több formában, hosszon, időben is teljesíthető. A legrövidebb útvonalon egy kényelmes 2-3 órás séta elég, de természetesen ennél hosszabb útvonal is választható. Elmehetünk egészen az Alsótarjánkai erdészházig és onnan visszaindulhatunk a faluba. Mi még ennél is hosszabb útvonalat választottunk, és felmásztunk a Kis-Szár-hegyig, majd onnan ereszkedtünk vissza Domoszlóra.
Kis csapatunk 5 főből állt, a két anya, Juli apukája, illetve mi ketten indultunk neki a szurdoknak. (Anya már volt kint a szurdokban, rólam már nem is beszélve, így az önkormányzattól szóbeli engedélyünk volt a túrához.) A bejárat a faluból is könnyen megközelíthető akár gyalog is, mi odafelé kényelmesebb utat választottunk: apu autóval kiszállított minket az indulópontig. Ő nem tartott velünk, lévén, nem egy hegyi ember. ☺
A túra kiindulópontja az egykori kastély parkja. Hosszas történeteket lehet mesélni a kastély múltjáról, milyen szellemes legendák kapcsolódnak ide, és milyen szomorú véget ért maga az épület. Ma már csak egy kút, néhány telepített fa és tuja, valamint az egykori medence kontúrja emlékeztet a birtok szebb napjaira. Nem is töltöttünk itt sok időt, egyből nekivágtunk a völgynek.
A legelső szakasz egy kényelmes kis erdei sétával indul, ami hamarosan átvált a patak medrében való közlekedésre. Jóval korábban még autóval, sőt, teherautóval is fel lehetett jönni ezen a környéken, egészen az 1999-es hatalmas árvízig, amire minden domoszlói jól emlékszik. Nem csak a falu állt akkor víz alatt, hanem a Tarjánka-patak is elég rendesen átrendezte a medrét, elsodorva mindent, ami az útjába került. Nem is kell különösebben keresni, a pusztítás nyomai ma is jól láthatók az útvonalon: kiálló vízelvezetők, elmosott híd, kitörött pallók. Mindezek mellett egyéb természetformáló munkák is megfigyelhetők a réteges leválású „szemes köveken”.
Pár perc séta után elérjük az egykori kőbányát, előtte még a robbantóházat, amely ma elsősorban denevérbarlangként funkcionál. ☺ A kőbánya már rég nem működik (gyerekkoromban is sokat jártunk erre, elsősorban május elsejei pihenések alkalmával), mára már a robbantott hegyoldalt is kezdi visszafoglalni az erdő. Geológiai szempontból talán érdekes lehet a helyszín, de azért örömteli, hogy a bányászat abbamaradt, így a további részek viszonylag érintetlenül maradtak meg az utókornak is.
A kőbányától indul ugyanis a túra java. Külön örömteli a kirándulásban, hogy az elejétől fokozatosan lesz egyre vadregényesebb a táj, egyre szűkebb a szurdok, egyre magasabbak a sziklafalak, így egyre látványosabb is az egész. Érdekes megfigyelni a falakból kinövő fákat, a leomló borostyánokat, a mindenhol megtelepedő mohákat és páfrányokat, illetve a kőzettani érdekességeket: vulkáni agglomerátumokat, tufákat, andezitet. Esősebb időszakban, ha kellően magas a vízállás, mindennapi vendégek a szalamandrák, és a különböző rákok is. (Ha jobban belegondolok, akkor inkább mi vagyunk az ő vendégeik, szóval mindenki ennek megfelelően tekintsen a szurdok különleges élővilágára.)
 |
Tarjánka-szurdok |
 |
Tarjánka-szurdok |
Többször tapasztaltuk már a kirándulásainkon, hogy az óvatlanabb vadak a szikla tetején megcsúsznak, és beesnek az alattuk tátongó mélységbe. Jelen utunk során egy kis vadmalacot találtunk így, de korábban láttunk már őzgidát is a nyakát szegve a patakban. Ez intő jel a számunkra is: senki ne próbáljon a szurdok falain kimászni, illetve ha a hegyoldalban sétál fent, legyen nagyon óvatos, ha a patakot közelíti.
 |
Tarjánka-szurdok |
Nagyjából 1 kilométer megtétele után érkezünk a túra legérdekesebb szakaszához, a kétszintes vízeséshez. Az elmúlt egy-két évben épített segítséget is kap már a kiránduló, összekötözött farönkök, és egy láncra fűzött fa létra formájában. A segítség mindenképp elkel, de így is figyelni kell minden egyes lépésünkre, különben az alattunk húzódó 1 méter mély, vízzel teli árokban is találhatjuk magunkat (mint egy barátunk kb. két éve). A magam részéről könnyebben teljesíthetőnek érzem a feljutást a vízesésnél a kiépítéssel, de azért örülök, hogy láthattam még a szurdokot az eredeti állapotában is. Miután mind az öten szépen egymás után felhúztuk magunkat a létrán, folytattuk utunkat az erdészház felé.
 |
| Tarjánka-szurdok, a legszűkebb szakasz |
 |
| Tarjánka-szurdok, a vízesés |
 |
| Tarjánka-szurdok, pihenő és eligazítás |
 |
| Tarjánka-szurdok, a vízesés fentről |
A vízesések után a szurdok ismét szelídebbé válik, bár azért egy-két rázósabb hely még mindig van benne. Az éberség minden esetben szükséges a további szakaszon is. Az indulástól kb. 2 és fél kilométer megtétele után elérünk egy leomlott hidat, itt élesen visszafelé fordulva egy kis emelkedő után jutunk el a már említett erdészházhoz, legalábbis oda, ahol egykor egy erdészház állt. Ma már csak a romjai. Középiskolás koromban barátokkal sokszor jártunk ide bográcsozni, nyársalni. Akkoriban még a ház teteje is épségben volt, bár már akkor is teljesen elhagyatottan állt. Egy kicsit megpihentünk a ház mellett, majd folytattuk a kirándulásunkat.
 |
| Tarjánka-szurdok |
 |
| Az árvízkor elmosott híd |
 |
| A híd környékén egy kicsit megáztunk |
 |
| Alsótarjánkai erdészház |
Az erdészháznál jutottunk el ismét egy döntési pontig, hogy merre folytassuk az utunkat. Az igazán nagy túrákat kedvelőknek ajánlom, hogy innen az erdészháztól (egy GPS vagy egy turistatérkép segítségével) induljon el a Nagy-Szár-hegy felé, a Felsőtarjánkai erdészházhoz, ami Kéktúra pecsételőhely is egyben. Onnan pedig már csak a kiránduló kedve és lába szab határt a választási lehetőségeknek (Kékes, Parád, Oroszlánvár, Sirok, Markaz, vissza Domoszló). Mi ebben az esetben egy rövidebb túrát választottunk, bár a következő szakasz volt az utunk legdurvább része.
Eljutottunk a Süket-völgyig, amelyben réges-régen vezettek erdészeti utak, ma már inkább csak vadcsapások találhatók. Viszont ez a legrövidebb út fel a Kis-Szár-hegy felé, ráadásul 1 kilométer hosszú konstans emelkedés, 200 méter szintkülönbséggel. Az élmény mindenképpen rendkívüli. Nincs olyan alkalom, amikor erre járunk, hogy ne látnánk kisebb-nagyobb vadcsordákat. Most éppen egy csapat muflont láttunk, akik végig kíváncsian figyeltek minket, amint emelkedtünk a völgyben. Érdekes látványt nyújthattunk nekik, mert többször is kémleltek minket. Nem tagadom, ez a szakasz tényleg fárasztó, kellett is bő 40 perc a megtételéhez, viszont a mászásokat erre a napra már teljesen le is tudtuk.
 |
| GPS alapismeretek |
A Süket-völgyből először egy nyeregbe jutottunk, ami egyben egy rét is. Itt fent ismét számtalan erdészeti utat találtunk, amelyeket követve pillanatokon belül eljutottunk a Kis-Szár-hegyhez. Azért emlegetem sokszor ezt a helyet, mert a domoszlói erdőkben ez a környék az egyik kedvencem. Szép kilátás, hangulatos sétautak, kisebb tavak övezik a túrázó útját. Nem véletlen, hogy az egyik saját ládánkat is ide rejtettük (GCKSZH), a Mátrának ebbe a ritkán látogatott szegletébe. Maga a hegy már messziről is könnyen felismerhető a süvegéről (a hegyoldalt korábban kivágták, csak a tetején hagyták meg a facsoportot, ami messziről egy süvegnek hat). Gyors ládakarbantartatás, majd könnyed séta és fotózás után úgy éreztük, hogy ideje visszafelé indulnunk Domoszlóra.
 |
| Kilátás a GCKSZH 2. pontjától |
 |
| Kilátás a GCKSZH 1. pontjától |
A Kis-Szár-hegytől elkezdtük az ereszkedést, elértük a Kolibiszkát, ami egy nagy kiterjedésű hegyi rét, régebbi térképeken még állandó szálláshelyet is jelölnek ide, amely háznak a romjai ma is jól láthatók. A Kolibiszka is kiválóan alkalmas hegyi piknikezések lebonyolítására. Itt is készített Juli apukája pár fotót, majd indultunk is tovább. A Kolibiszkát elhagyva hamarosan elkezd formát ölteni az erdészeti út. Szinte hihetetlen, de a kövek mintha szép szabályos rendbe illeszkednének, és tényleg. Több 100 méteren keresztül húzódó, kikövezett útra értünk, amely úton a régi időkben még lovaskocsik is bőven közlekedhettek. Kicsit jobban figyelve még a paták kopogása is hallatszik. Ha nem is lovak, de legalábbis vaddisznók is kopoghatnak előttünk (életemben egyetlen alkalommal ezen a részen láttam eddig vaddisznót, nem is egyet, egy egész családot). Ha nem is a Tarjánka-szurdokból, de Domoszlóról külön is mindenképpen javaslom megtekintésre ezt az utat.
 |
| A Köves út egy régebbi kirándulásunkon (2006) |
A Köves útról leérve nem fejeztük be rögtön a túrát, hanem a mellékelt tracklogon látható erdészeti úton északra indultunk, majd miután elértük a piros sáv turistajelzést, leereszkedtünk a Závoza-völgybe, gyerekkorom másik közkedvelt kiránduló útvonalához. Általános iskolában ugyanis gyakran hoztak ki minket kirándulni erre a szakaszra. Mindig számoltuk, hogy a turistaút hányszor keresztezi a patak folyását. Mint minden más dolog, gyerekfejjel ez az út is sokkal hosszabbnak tűnt. Kb. laza 15 perc alatt elértük a Dolina-tisztást, ahol pár perc pihenés után az ösvényt folytatva kiértünk az erdőből az erdészház mellett. Mivel a lábunk még bőven bírta a megpróbáltatásokat, innen a falu peremén haladva visszaértünk a főhadiszállásunkhoz, ami jelen esetben nem Kedves néni vendégháza volt, hanem a szüleim háza.
 |
| Az útvonal |
 |
| A túra magassági metszete távolság és idő függvényében |
A Tarjánka-szurdokról téli képek találhatók itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése