2016. augusztus 9., kedd

Kéktúra 5. és 6. szakasz - Balaton-felvidék

Sokan hallhatták már tőlem azt a mondatot, hogy Magyarország egyik legszebb tája a Balaton-felvidék, azon belül is a tanúhegyekkel díszített Tapolcai-medence, valamint a Káli-medence. Általános iskolás utolsó éveimben volt szerencsém a környéken táborozni, és az ott töltött idő meghatározta a vidékhez fűződő viszonyomat, ennek megfelelően bármikor szívesen jövök erre a környékre. A következő látogatásra elég sokat kellett várni. Már Julival közösen nyaraltunk Balatongyörökön 2011-ben, de a Badacsony akkor sem maradhatott ki. Mivel blogot csak később kezdtünk vezetni az utazásainkról, így ez a tájegység először szerepel itt, de pár szóban biztosan visszatekintek a korábbi látogatásokra is.


2016. augusztus 8., hétfő

Kéktúra 4. szakasz - Balaton-felvidék (Keszthelyi-hegység)

Dátum: 2016. 07. 20.
Táv: 25,5 km
Mozgási idő: 5h 40m
Mozgási átlagsebesség: 4,5 km/h
Teljes átlagsebesség: 3 km/h
Teljes szintemelkedés: 460 m
Nehézségi fok: ***

Útvonal:
Keszthely - Gyenesdiás - Vállus - Lesenceistvánd - Lesencetomaj - Tapolca

Harmadik nap ismét vidáman és kipihenten ébredtünk, majd egy kiadós és finom reggeli után gyorsan útra készen álltunk. Ez egyébként jellemző volt az egész hétre, viszonylag időben keltünk, este már összecsomagoltam amit lehetett, így egy tempós reggeli után hamar el tudtunk indulni. Keszthelyen már reggel érződött, hogy aznap meleg várható. Gyorsan átkeltünk a városon, közben bevásároltunk, hogy legyen mit ennünk napközben, aztán irány Gyenesdiás.

2016. augusztus 7., vasárnap

Kéktúra 3. szakasz - Balaton-felvidék (Keszthelyi-hegység)

Az idei nyaralásunk merőben más lett, mint az elmúlt években. Most nem utaztunk külföldre, és nem városnézős programot szerveztünk, hanem egy ötnapos vándorlást a Balaton-felvidéken. Ahogy itt a blogon is beszámoltunk róla, már évek óta járjuk az Országos kéktúra szakaszait, de eddig három napos volt a leghosszabb összefüggő túránk. Tavasszal, a Piliscsaba-Hűvösvölgy szakaszon jártunk éppen, mikor a Nagy-Szénáshoz közelítve arról kezdtünk el beszélgetni, hogy mennyire jó lenne kipróbálni magunkat egy hosszabb kiránduláson is, tavaly is nagyon élveztük a három napot a Bükkben, menjünk idén valami hosszabbra. Hogy pontosan kinek az ötlete volt, már a történelem homályába vész, Viktor állítja, hogy ő találta ki, szerintem én, de a lényeg, hogy mindkettőnknek volt hozzá kedve. Ezek után már csak a helyszínt kellett kitalálni. Itt már egészen biztos, hogy az én elképzelésem lett a befutó, Viktor Nógrádba szeretett volna menni, és összekapcsolódni a már meglévő mátrai szakasszal, míg én a Balaton-felvidékre vágytam már évek óta, bármilyen típusú nyaralásra. Nem kellett sokáig érvelnem, nyugat nyert.