Táv: 14 km
Mozgási idő: 3h 48m
Teljes átlagsebesség: 3,6 km/h
Mozgási átlagsebesség: 4,7 km/h
Teljes szintemelkedés: 420 m
Nehézségi fok: ***
Útvonal:
Vinye (Hosszúház turistaház) - Iszka - Keselő-hegy - Pálháza - Likas-kő - Hódos-ér völgye - Vinye
Valahogy a Nagy Kéktúránk után egy kicsit megcsappant a lelkesedésünk, vagy szimplán csak túltoltuk a pihenést, de az biztos, hogy sok bejegyzés nem született az elmúlt időszakban. A fő ok természetesen csak annyi, hogy mostanában egy kicsit más dolgokra fókuszáltunk (pl. 10 km-es futóverseny), vagy egyszerűen csak lusták voltunk. Hogy ebből az állapotból kizökkenjünk, pont kapóra jött, hogy az idei őszi geocaching verseny Vinye központtal került megrendezésre, ami pedig abszolút hazai pályának tekinthető, mint ahogy a továbbiakból ez hamarosan kiderül.
Az első geocaching versenyünk után (Mátraszentlászló) úgy belelendültünk a versenyzésbe, hogy a következő pár év alatt legalább 5-6 ilyen rendezvényen részt vettünk. Mit részt vettünk! A XIX. Geocaching Fesztivál és Verseny lebonyolításában az alapcsapat részét képeztük. Az elmúlt pár évben, s legnagyobb sajnálatunkra, a bázisainkhoz képest viszonylag távoli helyszíneken bonyolították a versenyeket, ezekre nem jutottunk el. Vinyét viszont egyszerűen nem hagyhattuk ki, már jó előre beírtuk magunknak a naptárba az időpontot. Szerencsére egy nagyszerű, napos októberi napot fogtunk ki.
Idén a csapatunk 4 főt számlált, apósom és Gábor csatlakozott hozzánk. Igyekeztünk viszonylag időben elindulni, hogy még egyáltalán legyen lehetőségünk parkolni. Persze Győrtől Vinye nincs is nagyon messze, 9:25-öt írtak a nevezési lapunkra. Apósom jóvoltából térképek arzenáljával felszerelkezve vágtunk neki a napnak, volt nálunk turistatérkép, topográfiai térkép, tájfutótérkép, a GPS térképéről már szó se essék. Már előző nap haditanácsot tartottunk, hogy vajon merre lesz érdemes menni. Átnéztük a domborzati viszonyokat (amik igazából a csapatból csak nekem jelentettek újdonságot), megállapítottuk, hogy egy mászásra biztosan szükség lesz, de majd igyekszünk úgy megtervezni az útvonalat, hogy több hegyre ne kelljen felmenni. A rajt után elő is kerültek a térképek. A Zörög-tetőt gyorsan kilőttük, mert nagyon mászós, és alig van rajta pont. (Ugye a versenyen a kihelyezett 30 pontból 15-öt kell minél gyorsabban begyűjteni.) ÉK felé megint csak nem volt érdemes menni, mert 15 pont arra sem jön össze, és a domborzat arra sem az igazi. A cél ezek után a Cuha és a Hódos-ér által közrefogott terület volt, kiegészülve a Fenyőfő felé vezető úttól északra levő területtel.
A rajt után gyorsan átfutottuk a szabályzatot, és megdöbbenve láttuk, hogy nincs meg a "szokásos" kikötés (ami miatt már zártak is ki minket versenyről), miszerint kötelezően utakon kell haladni. Hmmm... Mehetünk árkon-bokron? Jól fog jönni az a tájfutótérkép... Mindenesetre az első ponthoz úton indultunk... majd rögtön be is kellett magunkat vetni a sűrűjébe. A fiataloson átvezető hadakozást kihagytuk, inkább rövid úton megkerültük a területet. Ezzel máris leküzdöttük a napi szintemelkedés egy jelentős részét, az első ponttól szép kilátás nyílt az északra fekvő területekre.
Az első pár pont nagyon szép bükkös erdőkön vezetett keresztül. Tényleg kihasználhattuk, hogy bármerre mehetünk, aljnövényzet sem nagyon volt, így volt amikor a tájfutótérkép alapján szintben kerültünk egy völgyet. A második pont egy kicsit nehezen lett meg, már többen dolgoztunk a megtaláláson. A nap folyamán, ahogy ez lenni szokott ilyenkor, jellemzően a legtöbb pontnál találkoztunk más játékosokkal is. A völgy kerülésekor például nagyon szépen elé vágtunk egy másik csapatnak, utána később ők le is maradtak.
Míg Juli és Gábor a hátvédsorban kedélyesen elbeszélgettek, mi apósommal felvettük a teljesítménytúra-tempót, és nyomtuk ahogy bírtuk. A többiek majd utolérnek a pontnál, ez lehetett a fő jelszó. Voltak trükkös rejtések is, például egy vízaknába rejtve. Ettől a ponttól még egy "átvágunkmindenen" szakasz következett, de hát jó tájfutók módjára, hol érdekelt ez minket. Szinte légvonalban közelítettük meg a következő pontot, ami egyben a túránk legmagasabb, Iszka névre hallgató pontja is volt. A környezet még mindig fantasztikus volt, még a nagy iram mellett is volt lehetőségünk gyönyörködni a tájban. A hegytetőn egy kis kakaskodás történt a csapattagok között, de hamar túllendültünk a problémákon, és folytattuk utunkat. :)
Ismét belevetettük magunkat az erdőbe. Utat kerestünk, de nem találtuk, így hát megint maradt a légvonalban haladás. Mivel egy fennsíkon vágtunk át, így különösebben nem érdekelt minket a dolog. A következő pont a Keselő-hegyen egy háromszögelési pontba volt rejtve, innen pedig a pálházi vadászház felé vettük az irányt. Ez a lak is volt valaha jobb állapotban, csak remélni lehet hogy nem lesz végleg az enyészeté.
Túránk következő izgalmas állomása a Likas-kő volt, de szintén az érdekesebb momentumok közé tartozott a megközelítése is. A pálházi vadászház után még begyűjtöttünk két versenypontot, majd a térképen láttuk, hogy a következő tervezett pont a Likas-kő lesz. Igen ám, de az a Hódos-ér másik oldalán, egy igencsak meredek emelkedő után helyezkedik el. Az innenső oldalból még vezetett le egy sárga turistajel (amit szintén elég nehéz volt észrevenni). Ez is meredek volt, de mi ugye itt még lefelé ereszkedtünk. A szembe jövő kollégák igencsak lihegtek felfelé, de hát ez várt ránk is a túloldalt. A völgyben próbáltuk megkeresni a legkevésbé fárasztónak tűnő hegyoldalt. Ilyen nem lévén egyszer csak beleálltunk a mászásba, ami hol csalán, hol szeder, hol növekvő fák között vezetett.
Én még nem jártam korábban a Likas-kőnél, ellentétben a család többi tagjával, de a meglehetősen érdekes képződmény mély nyomokat hagyott bennem. Ha másért nem is, mivel az itt elhelyezett pont a barlang belsejében volt. A GPS-ünk itt kicsit bemondta az unalmast, vagy egyszerűen csak a pont volt rosszul bemérve, egy másik versenyzővel hosszú perceken át vadásztuk a palackot. Juli időközben, gyerekkori élményeit felelevenítve, bemászott a barlangba, és apukája telefonja segítségével rá is bukkant a keresett tárgyra. Engem is invitált, hogy másszak át a járaton, de ahogy telik az idő, egyre több fóbia kezd kijönni rajtam, így a sötét sziklában való bolyongás nem mozgatta meg a fantáziámat. Illetve lehet, hogy túlságosan is megmozgatta...
Az egész nap folyamán látszott, hogy Vinye igazi turistaparadicsommá kezd válni. Egy átlagos hétvégén is egész szép kiránduló népesség jár a környéken, ez ma a versennyel együtt azt eredményezte, hogy az erdőre kitehették volna a "Megtelt" táblát. A Likas-kőnél is épp egy lovaskocsival szállított (!) nyugdíjas csoport nézelődött, meg jó pár gyerek ugrándozott a szilákon. A kő mellett található hagyományos geoládát így elég nehéz volt észrevétlenül keresni. Azért a nagy felfordulásban egy gyors log, majd gyors fénykép után folytattuk utunkat, immár minden emelkedőt magunk mögött hagyva.
A lefelé vezető úton elhaladtunk jó pár vadászház/nyaraló/üdülő/tábor mellett, az egyikből egy fiatal csoport az Edda életművel ismertette meg épp az erdő vadállományát. Biztos, hogy Vinyétől Fenyőfőig minden vaddisznó és szarvas azóta azt énekli, hogy "A kör közepén állok...".
A verseny utolsó szakasza már kevésbé izgalmas területeken vitt végig minket. Az utolsó három pontot a fenyőfői út - Hódos-ér - vinyei út háromszögben kerestük meg, ezek tűntek a leglogikusabbnak az útvonalválasztáskor. Itt is gázoltunk néha mindenhol, a tájfutótérképünk sem segített mindig, de azért komolyabb fennakadások nélkül abszolváltuk a feladatot. A visszafelé vezető úton ismét sűrűsödtek a ládászok, illetve valahonnan újra felbukkantak a lovaskocsizó nyugdíjasok is.
Az utolsó pontok felé haladva néztem az órát, hogy vajon mennyi időn belül futhatunk be, és reális célnak tűnt 4 órán belül befejezni a versenyt. Nem is kellett a csapatot nagyon noszogatni, hogy ez sikerüljön, végül 3 óra 48 perc alatt futottunk be. Mint kiderült, ez annyira jó idő volt, hogy összesítésben a 10. helyet csíptük el a 41 indulóból. Nem is gondoltuk volna előre, hogy TOP 10-es eredményünk lehet. Látszik a listán, hogy az ennél jobb időt futottak szó szerint futhattak, mert a 15+ km-eket 3 órán belül szintemelkedésekkel inkább csak futva lehet megtenni. Az útvonalválasztásunk nagyon jó sikerült, bár a listán nem látszik, a GPS pontosan 14 km-t rögzített a teljes útvonalunkra.
Hogy ne fejezzük be ilyen gyorsan a napot, további programokat is kitaláltunk magunknak. Első napirendi pontként íjászkodtunk egy kicsit a szervezők jóvoltából. Én céltáblára, Juli inkább birkára utazott. :)
Nagyjából megbeszéltük, hogy az esti eredményhirdetést (17:30) nem várjuk meg, de azért még megyünk egy kört a környéken, nehogy ne essen jól majd otthon az ebéd/vacsora. Nem sokkal a verseny előtt került ki Vinye közelébe egy új láda, így először ezt kerestük meg. Még a patakban tébláboltunk, amikor egy kessertárs a figyelmünkbe ajánlotta a tőlünk úgy 40 méterre található mozgó ládát, amiről mi nem is tudtunk, így egy újabb pontot tudtunk összegyűjteni.
Bármennyire is népszerű környék (délután is tömve volt emberekkel), én még korábban nem tettem be a lábam a Cuha-szurdokba. Most két comos láda okán elindultunk befelé. Kétségtelen, hogy nagyon szép vidék, megéri erre kirándulni, de a rengeteg ember már-már az élvezhetőség rovására megy. Elsétáltunk egészen a vasúti hídig, ott a lépcsőkön felkapaszkodtunk a vasúti emlékműhöz. Természetesen itt is ládát kerestem (Juli lent maradt és a via ferrátázókat nézte), de ez sajnos nem lett már meg. Biztos én voltam figyelmetlen a kereséskor. Szépen eltelt az idő, így a próba után visszatértünk az autóhoz és elbúcsúztunk Vinyétől.
Legutolsó eseményként útba ejtettük a bakonygyiróti dobozt. Ez a helyi pincesort mutatja be. Jó ilyen helyeket járni. Julit is és engem is egy kicsit a györkönyi pincesorra emlékeztetett, de az utóbbi mindkettőnknek jobban tetszett. A ládát a rejtő nem a pincesor "szintjén", hanem egy magaslatra helyezte el, így levezetésképp még azért másznunk kellett egyet. Szerencsére a láda hamar meglett, és fentről még szép kilátás is nyílt a környékre. Ezután már tényleg nem maradt más hátra, mint autóba pattanni, és visszautazni Győrbe. Ismét egy tartalmas napot töltöttünk el, hála a geocachingnek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése