XXV. Geocaching Fesztivál és Verseny

Dátum: 2012.09.15.
Táv: 17,5 km
Mozgási idő: 3 h 30 s
Mozgási átlagsebesség: 5 km/h
Teljes szintemelkedés: 280 m
Nehézségi fok: ***

Útvonal:

Balaton-felvidéki Erdei Iskola - Tűzköves-oldal - Vigántpetend - Vigánti-hegy - Szentjakabfai-erdő - Dobogó-hegy - Zsellér-bokor - Balaton-felvidéki Erdei Iskola

Itt van az ősz, itt van újra... küszöbön áll egy újabb geocaching verseny valahol az országban. Idén ez a rendezvény a Balaton-felvidékre, Vigántpetend környékére esett. Rutinos Művészetek Völgye látogatóknak ismerős a név, gyakran ez a település is otthont ad a fesztivál programjainak. A szeptemberünket idén direkt úgy terveztük, hogy ezen a hétvégén Győrbe látogassunk szülőkhöz, így Juli apukájával kiegészülve hárman vágtunk neki a kalandnak.

A geocachinggel való megismerkedésünk óta nem ez az első alkalom, hogy valamiféle központi rendezvényen is részt vettünk. A 16. versennyel kezdtük Mátraszentlászlón, még 2009-ben, azóta eljutottunk még a 18. (Dobogókő), a 19. (Domoszló, szervezőként), a 20. (Sopron), a 21. (Salgóbánya, itt csak én voltam), a 24. (Bükkszentkereszt), valamint a mostani, 25. versenyre is. Juli apukája ebből a mostanin, valamint a soproni versenyen vett részt.

Mivel azért a Balaton-felvidék és Győr közel sem szomszédos egymással, így korán reggel felkeltünk, hogy még viszonylag időben odaérjünk a rajthoz. Szerencsére még a belső parkolókban is sikerült helyet találnunk. A bázist idén a Vigántpetend határában található, gyönyörűen felújított/rendben tartott erdei iskola szolgáltatta. A rajtban azért már gyülekeztek a csapatok, meg a bringás indulók is. Előnevezéssel most sem nagyon törődtünk, csak a helyszínen adtuk le a nevezésünket. Tervben volt még, hogy Ági barátunk is csatlakozik hozzánk, ugyanis a férje, Valter egy barátjával külön indult, ráadásul futva, de aztán ez a terv nem valósult meg. Így rögtön az érkezésünk után egyből be is neveztünk. A szervezők is már ismerősként köszöntöttek, ami szintén mutatja, hogy mi is beletartozunk a közösségbe. :)

A pontok GPS-re töltése után haditanácsot tartottunk. Juli apukája (szokása szerint) papír térképekkel is készült. Hol tájfutó, hol 10 000-es szelvényekkel felszerelkezve érkezik, most ezt utóbbi állt a rendelkezésünkre. Mint kiderült, nagyon is hasznos volt a térképek jelenléte. Hiába ugyanis, hogy már a 6. közös versenyünkre készültünk, elfelejtettük a TuHu-s térképet frissíteni a GPS-ünkön, így az utak hiányoztak a műszerből. Márpedig a verseny egyik alapszabálya (itt is), hogy a verseny kizárólag utakon történhet. (Szerintem a mostani versenyen a szervezők ezt nem vették túlságosan komolyan, ami persze nem feltétlenül baj.) A versenylapon található áttekintő térképből gyorsan átrajzoltunk a szelvényekre azokat a pontokat, amelyeket fel akartunk keresni a verseny során, majd nekivágtunk a túrának. Az indulási időnk 9:45 perc volt, ezt követte egy bő 10 perces tervezés még a bázison.

Elindultunk

Vigántpetend a távolban

Az idei versenyen elég sok induló volt, mint a verseny végén kiderült, 75 gyalogos egyén/csapat vett részt. Ráadásul volt még kerékpáros, valamint családi kategória is. Ilyen részvételi számok mellett szinte nem is kell keresni a versenypontokat, amelyből a sikeres teljesítéshez 15-öt kellett összeszedni egyébként. Ahogy közeledtünk egy újabb ponthoz, már feltűntek az előttünk haladó ládászok, sokszor direkt a kezünkbe adván a palackokat.

Találat rögzítése

Még a tervezés során felmértük a domborzatot is. Láttuk, hogy túlzottan sok szintemelkedés nem is igen lesz a túra során, de rögtön azt a stratégiát választottuk, hogy előbb tudjuk le a lejtős/emelkedős terepeket, és a verseny második felét tegyük meg sík viszonyok között. Ennek megfelelően a bázis mögötti láda után elkezdtük az ereszkedést Vigántpetend felé. Az első szakaszunk erdőben vezetett, majd a faluhoz közeledve kiértünk egy szántós/rétes területre, amely olyan szeles volt, hogy a sapkánkat is majd' levitte a fejünkről. A nap folyamán nem egy ilyen területtel találkoztunk, a nyílt területek mindegyikén elég heves szelek fújtak.

A nemzeti parkokban vagy természetvédelmi területeken zajló versenyek állandó jellemzője az utakon való haladás kötelezősége. Bár a jelenlegi esemény nem esett védett területre, a versenylapon mégis kiírták, hogy csak utakon mehetünk. Mi ehhez elég durván ragaszkodtunk is, még a legnyíltabb réteken (nem szántóföldön) sem vágtunk át, ellenben így kerülhettünk nagyokat. (Volt már negatív tapasztalatunk - rögtön a legelső versenyen például - ezzel kapcsolatban, annak rendje és módja szerint ki is zártak minket az átvágásokért.) Ehhez képest sok versenyző egyszerűen toronyiránt haladt egyik pontról a másikra. Tulajdonképpen a logikus útvonal sok helyen ténylegesen a légvonal volt, mert a területen annyira nem volt semmi, de mi a kizárást elkerülendő, tartottunk magunkat a szabályokhoz. A verseny végén láttuk, hogy erre nem lett volna szükség. Nem járt semmiféle retorzióval az átvágás. Ez egyrészt figyelmeztető nekünk, hogy pontosan tájékozódjunk a verseny elején, másrészt a szervezők is átgondolhatják a versenyszabályzatot a következő rendezvényekre. A lényeg az egyenlő feltételeken lenne. Mondjuk összességében jobb ez a módszer, hiszen sok kizárást, ezzel együtt sok csalódott versenyzőt is megspórolhat a rendezőség.

Az utunk első felében aztán volt minden. Erdő, szántó, rét, tehenek, szerpentines műút, szőlőterület, ahol a szüret is épp most folyt. (Találkoztunk egy nénivel, aki óvatosan rákérdezett, hogy mi mit is akarunk éppen a szőlőhegyen. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy itt most épp egy verseny zajlik. Jött a válasz: "Na de miért épp itt, a szőlőhegyen?!") Ja meg még egy valami volt: vadászles, de az csőstül. A pontok többsége ilyen lesek körül volt elrejtve. Épp az egyikre felküldtem volna Julit a ponthoz, mikor apukája megtalálta mellette, egy fára felkötve. Ok, 1:0 oda. Azért az meglepő volt, hogy miért nem a lesen volt fent, ugyanis ilyen rejtés minden versenyen szokott lenni. (A másik tipikus trükkös rejtés még a híd alatti pont.) Később megkaptuk a választ a kérdésre: volt fent lesen pont, természetesen a legmagasabbon! :)) Naná, hogy ide is Juli ment fel. Ha rajtam múlt volna, még most is ott lenne fent! Vagy vártam volna valakit, aki kiolvassa a mátrixot, vagy kerestem volna másik pontot... :)

Ebéd közben is tervezünk

Pont ennek a legmagasabb lesnek a tövében ebédeltünk meg. Juli apukája még padot is esztergált ott rögtön. A tracklogot utóbb elemezve látható volt, hogy ez egy jó 20 perces pihenőre sikeredett, ami azért még növelt a versenyidőnkön. Az utunkat folytattuk tovább, 8 megtalált pontnál jártunk ekkor. A terület egy hatalmas fennsík jellegű rész volt, 300 méter körüli átlagmagassággal, az északi peremén a Művészetek Völgyére, a déli peremén a Balatonra néző kilátással. Mind a kettő nagyon szép panorámát tárt elénk. A déli oldalon a fennsík tövében található falvak látszottak, a távolban a Bakony legdélebbi vonulataival, és azon túl a Balatonnal. Ez volt a versenyünk legtávolabbi pontja.

Távolban a Balaton

A visszafelé vezető út egy nagy szántóföldön illetve mellette haladt el. Érdekes volt látni, hogy itt látszott mennyien is vettünk részt a rendezvényen. Amerre a szem ellátott, mindenhol kisebb-nagyobb ládász csoportok haladtak. Nem volt nehéz megállapítani, hogy hol lesz a következő pontunk. Az utolsó három pont már így csoportosan történt, kis túlzással GPS-re nem is lett volna más szükség, csak a tracklog rögzítéséhez.

Egy kis értékelés még a végére. A befutónk 14:07-kor történt, így mindent összevetve 4 óra 22 perces versenyt futottunk, ami valószínűleg a leggyorsabb teljesítés az összes versenyünk tekintetében, de nyilvánvalóan ez a terep adottságaiból is származott. Összesen ugyanis csak 280 métert mutatott a teljes emelkedésünk. (Valójában ez nem volt ennyi, csak ugye a GPS magassági pontosság sosem megbízható, nagy kilengések találhatók a mérésben.) A versenytáv 17,3 km volt, ami szintén jónak mondható az útvonalválasztást tekintve. Persze friss TuHu-s térképpel, illetve a nagy kerülők levágásával ez azért számottevően csökkenthető lett volna. A gyorsaságunk teljesen rendben volt, a mozgási átlagunk 5 km/h-ra jött ki, ami 17,3 kilométeren még pihenőkkel is nagyon jónak számít. (A pihenők ebben az átlagban nincsenek benne.)

Befutó

Végeztünk

A befutó után a fontosabb adatok

A csapat

A befutó tehát hamar volt. Az eredményhirdetés viszont csak este 6-kor kezdődött. Így mintha nem fáradtunk volna el eléggé, még elindultunk külön ládázásra. (A verseny érdekessége volt, hogy a folyamán egyetlen hagyományos ládát sem fogtunk meg, ilyen még talán nem is volt.) Na ez kb. azt elértük, hogy a hátralevő időben a szintemelkedésünket megdupláztuk, köszönhetően a Művészetek ládájának (GCMUVL), valamint a nagyvázsonyi kolostornak (GCSONY). A kettő között becserkésztük még a taliándörögdi klastrom ládáját (GCSzat), az űrtávközlő állomást (GCUTAV), valamint még két "völgyes" falut, Öcsöt (GCOCS) és Pulát (GCPULA). Az utolsó ládát Nagyvázsonyban már idő szűkében közelítettük, kifejezetten azért, hogy Juli 400. megtalálását is megünnepelhessük a mai napon! Gratula hozzá, előre az 500-ra! :)

Klastrom Taliándörögdön

Űrtávközlő állomás

Öcs

Pálos kolostor romjai

A 400. találat

Mindenesetre így a napi megtett össz kilométer is felugrott 25-re, ami miatt mindenképpen megérdemli a háromcsillagos minősítést a túra, és csak a közepes szintemelkedés miatt nem tendálunk a négy csillag felé. :)

A bázisra is épp az eredményhirdetésre sikerült visszaérni, ahol megdöbbenve hallottuk Valter összetettbeli második helyezését. Ide is bőven jár a gratuláció! :) Az összegyűlt tömegben több ismerőssel is sikerült pár szót váltanunk. A sorsoláson nekünk már babér nem termett, így a végeztével - a hazaút hosszára való tekintettel - gyorsan eltávoztunk. Ez a verseny is a pozitív élményeinket gyarapítja, az egyszer szent. :)