2015. február 16., hétfő

Bizsereg ilyenkor a szívbeli vér

Mikor elmúlik a szülinapom, ami egy téli ünnep, én már nagy erőkkel készülődöm a tavaszra, napról napra várom a jó idő beköszöntét, figyelem a fák rügyezését, a hóvirágok, ibolyák érkezését. Úgy érzem, idén sem lesz ez másképp, főleg, hogy a családom rá is segített erre az érzésre. Az idei ajándékaim egy része a túrázós énem támogatására lettek kihegyezve, Viktortól és a szüleimtől is egy-egy kéktúrás könyvet kaptam. Hát mit tehet ilyenkor a természetszerető turista, elkezd erősen vágyakozni kifele.

2015. február 8., vasárnap

Behavazva

Emlékszem még gyerekkorom nagy havazásaira, amikor szinte a házból alig lehetett kilépni az udvarra. Arról már nem is beszélve, hogy Domoszlót sem tudtuk busszal elhagyni, így a középiskola is mellőzött egy pár napra. Ma ilyen időjárás már csak elvétve (mondhatnánk hébe-hóba) fordul csak elő, ezért különösen meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy térdig érő hóban botorkáljunk a vidéken. Az idei tél épp Győrben talált minket, hát tettünk egy kis sétát a gönyűi erdőben.