2013. június 16., vasárnap

Kalandok egy színházban

Túrázni nem csak úgy jó, ha mi mehetünk, hanem mások élményeit is jó néha meghallgatni. Mi most a Centrál Színházban jártunk, és Papp János "vándor-színész" előadását néztük és hallgattuk meg. Feleségével minden évben elmegy valami távoli tájra, ahol komoly túrákat tesznek meg, gyakran átlag emberek számára ismeretlen vidékeket járnak be. Már korábban hallottam vele beszélgetéseket a rádióban, és már akkor nagyon megragadott a stílusa, ahogy lelkesen mesél az élményeiről. Most egy véletlennek köszönhettük, hogy eljutottunk erre a műsorra, eredetileg nem ezt terveztük, de nem bántam meg, nagy élményben volt részünk.

A 2005-ös El Camino zarándoklatról hallhattunk sok szépet, érdekeset, vicceset. Fantasztikus érzés lehetett, ahogy folyamatosan győzték le a korlátaikat, gyönyörű tájakon jártak, érdekese embereket ismertek meg. Azt nem állítom, hogy rögtön kedvet is kaptunk hozzá, hogy mi is végigjárjuk ezt a több mint 800 km hosszú, embert próbáló utat, azért egy hónapig menni több szempontból sem egyszerű, de nagyon élvezetes volt hallgatni. Remélem majd másik előadásaira is eljuthatunk.

Pünkösd a Kőszegi-hegységben

Az első napsugarak megjelenésével családomon is úrrá lett a mehetnék, így már vagy két hónapja megbeszéltük és meg is szerveztük, hogy a pünkösdi háromnapos hétvégét a Kőszegi-hegységben fogjuk tölteni. Mi a családdal már voltunk arra kétszer, és nagyon szeretjük ezt a vidéket, Viktor viszont még nem járt erre, így legalább ő is megismerheti.+ Végül Bozsokon találtunk szállást, így kellően közel van a hegy, akár kocsiba se kell ülni, hanem csak gyalog nekiindulni. A létszám az utolsó pillanatig kérdéses volt, de végül öten vágtunk neki az útnak, anya, apa, Gábor, Viktor és én.